Régebben a kezet teljesen átszelő - az orvosi szakirodalom által proximális haránt hajlítóredőnek nevezett - fejvonalat nem tekintették rendellenesnek, a kézelemzők inkább pozitív, mint negatív jelentést tulajdonítottak a meglétének. Csak néhány évtizede jöttek rá a dermatoglífiával foglalkozó orvosok, genetikusok, hogy - az ujjbegy- és bőrfodor-rajzolatokon kívül - egyes vonalformációk ugyancsak bizonyos egészségi és mentális problémákkal, például a Down-szindrómával, az Alzheimer-kórral, a leukémiával és egyéb fejlődési rendellenességekkel, pszichológiai problémákkal hozhatók összefüggésbe. 1967-ben belga kutatók felfedezték, hogy a „rosszhírű” Simian-vonal mellett egy másik vonalformáció, a szélesen elnyúló proximális tenyérredő (hosszú fejvonal) is utalhat a Down-korra. Egy évvel később ausztrál orvosok (Purvis-Smith & Menser) azt találták, hogy ez a fajta fejvonal gyakoribb a magzati rubeolás fertőzés szövődményeként kialakuló ún. veleszületett rubeola-szindrómás csecsemők kezein. Mivel kutatásaikat Sydney városában végezték, ezt a vonalat - némi nacionalizmussal - Sydney-vonalnak nevezték el. Névadója (Purvis-Smith, 1972.) a következőképp definiálta a Sydney-vonalat: Sydney-vonalról akkor beszélünk, ha a tenyér ulnáris oldala felé futó proximális harántredő keresztezi az ötödik ujj (kisujj) tengelyét (középvonalát). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy még azokat a hosszú fejvonalakat is Sydney-vonalnak tekinthetjük, melyek nem érik el a tenyér szélét.
A Sydney-vonal azonosításához emlékeztetni kívánom olvasóimat, hogy a legtöbb ember kezén két, egymástól elkülönülő horizontálisan futó fővonal - szívvonal és fejvonal - található, melyek egyike sem keresztezi teljesen a kezet. Előfordul azonban, hogy a két fővonal teljesen egybeolvad, és az így létrejövő egyetlen vonal teljesen kettévágja a kezet. Ezt a változatot Simian-vonalnak, vagy majomredőnek nevezik. A másik fontos harántredő-variáns, amikor a fejvonal szeli át egészen a tenyeret, azonban - eltérően az előző esettől - ezúttal szívvonal is található a kézen. Ez utóbbi kombináció - szívvonal megléte, hosszú fejvonal - esetén beszélhetünk Sydney-vonalról. A Sydney-vonalat a palmisztria nagyon hosszú fejvonalnak, az orvostudomány pedig olykor hosszan elnyúló proximális tenyérredőnek, vagy Sydney-redőnek is nevezi.
Az elmúlt évtizedekben számos tanulmány erősítette meg, hogy a Sydney-vonal különféle egészségi problémákkal lehet kapcsolatos. Ezek közül - a már említett Down-szindróma és a várandós anya rubeolás fertőzése miatt a magzatban kialakuló fejlődési rendellenességek mellett - a gyermekkori leukémia és az Alzheimer-kór érdemel figyelmet. A statisztikai adatok tanúsága szerint a felsorolt betegségekben szenvedők körében jóval gyakoribb volt e vonal előfordulása, mint az egészséges populációban. A kétoldali - mindkét kézen megtalálható - Sydney-vonalat elsősorban az Alzheimer kóros betegek körében találták jellemzőnek.
A legújabb vizsgálatok azt is feltárták, hogy bizonyos mentális és pszichológiai fejlődési rendellenességeknél, például a gyermekkori hiperaktivitás, vagy diszlexia esetén is gyakrabban figyelhető meg a kezeken a normálisnál jóval hosszabb fejvonal. A legfontosabb megállapításnak viszont az tekinthető, hogy a Down-szindróma, az Alzheimer-kór és a leukémia között kapcsolat van, és a prognózisuk (valószínűségük) szempontjából a Sydney-vonal és a Simian-vonal (majomredő) kombinációja nagyobb jelentőséggel bír. Például, ha az egyik kézen majomredő, a másikon pedig Sydney-vonal figyelhető meg, nagyobb az esély a fenti betegségekre, ezért alapos diagnózisra lehet szükség.
Más tanulmányok pedig azt igazolták, hogy a Sydney-vonal fontos megkülönböztető jel a törékeny X-szindróma, a Marfan szindróma, a Rubinstein-Taybi szindróma és az Achondroplasia esetében is. Bizonyítást nyert továbbá, hogy - eltérően a majomredőtől és annak különböző változataitól - a Sydney-vonal jelenléte életkorfüggő (különösen a születést követő első néhány hónapban gyakori), vagyis nem méhen belül kialakuló állandó struktúra. Egy statisztikai vizsgálat során ugyanis azt találták, hogy a Sydney-vonallal született egészséges csecsemők több mint felének a kezén egy év elteltével ez a vonal már nem volt azonosítható.
Az értékelésnél azonban óvatosaknak kell lennünk, mert a két vonal előfordulásának gyakorisága etnikumonként jelentős változást mutathat. A Sydney-vonal gyakrabban fordul elő Ausztráliában, ritkábban Ázsiában, míg a majomredő gyakorisága Ázsiában nagyobb. A Sydney-vonal előfordulásának területi változatosságát jól mutatja, hogy míg Ausztráliában 9% (férfiak: 10%, nők: 8%), Észak-Amerikában már csak 7-7,5% (férfiak: 6,5%, nők 7,9%), Japánban pedig mindössze 2% (férfiak: 1,3%, nők: 3,0%) a relatív gyakorisága. A nemek közötti eltérést vizsgálva, a Sydney-vonal gyakrabban lelhető fel a nők kezén, míg a majomredő a férfiak kezén gyakoribb.
Fontos továbbá azt is kiemelni, hogy a Sydney-vonal (vagy a majomredő, más néven Simian-vonal) jelenléte önmagában még nem jelent semmiféle egészségi rendellenességet, csupán arra utal, hogy az ilyen vonalformációkat hordozó kezek esetében - különösen akkor, ha egyéb jelek is megtalálhatók rajtuk - nagyobb a felsorolt betegségek, fejlődési problémák előfordulásának a valószínűsége.
Az orvosi kutatások eredményeinek vázlatos ismertetése mellett érdemes röviden összefoglalni a kézelemzők hosszú fejvonallal (Sydney-vonallal) kapcsolatos megállapításait is. Bár sok köztük a hasonlóság, nem elhanyagolhatóak a különbségek sem.
Noel Jaquin szerint a fejvonal a kéz iránytűje, azaz a fejvonal mutatja az agy számára rendelkezésre álló energia mennyiségét, valamint azt a területet, érdeklődési kört, ahonnan az agykéreg a felhasználni kívánt, illetve elraktározásra szánt információt összegyűjti.
Beryl Hutchinson megjegyzi, hogy az egyenes fejvonal az „egyenes látás” vágyát fejezi ki, azaz olyan személyt jelez, aki minden áron az igazságot keresi. A hosszú, tisztán rajzolt fejvonal a kreatív feltalálók jelvénye.
Arnold Holtzman a Psychodiagnostic Chirology címmel megjelent könyvében megemlíti, hogy ezt a vonalat találták azokon a fiatal gyermekeken, akiknek a tanulási képességük nem érte el a koruknak megfelelő szintet. Akik számára nehézséget jelentett az olvasás és az írás megtanulása, és általában gyengébb volt a többieknél a felfogóképességük is. Azonban néhány éven belül - minden külső beavatkozás nélkül - ezek a gyermek teljesen leküzdötték a problémáikat, és utolérték a többieket. Sokan közülük felsőfokú tanulmányokat folytattak és karriert csináltak. Azonban számosan képtelenek voltak megszabadulni a bélyegtől, melyet gyermekkorukban sütöttek rájuk, és ez későbbi életükre is negatív hatással lett.
Ed Campbell a The Encyclopedia of Palmistry című művében saját példájára hivatkozik. Elmondja, hogy - bár a bal kezén Sydney-vonal található, hasonló hosszú szívvonallal - maga semmilyen egészségi problémával nem találkozott. Azt viszont elismeri, hogy gyermekkorában voltak tanulási nehézségei, és kisebb viselkedési problémák is kísérték elemi iskolai éveit.
Rhoda Hamilton számára a kézélig futó egyenes fejvonal, normális szívvonallal a szellem, a gondolkodás felsőbbrendűségét jelzi. Az ilyen vonallal bíró emberek mindent mentálisan értékelnek, kerülik a szentimentalizmust, a dolgok praktikus oldalát preferálják. Bár józan gondolkodásúak, a környezetük, embertársaik véleménye nem nagyon befolyásolja döntéseiket. Néha túlságosan merevek, megközelíthetetlenek és nehezen alkalmazkodnak a környezetükhöz.
Johnny Fincham az The Encyclopedia of Palmistry című könyvében a Sydney-vonallal kapcsolatban azt emeli ki, hogy ez a formáció - mivel eléri a külső Mars-területet - elzárja a Hold-kvadránst, ezért a viselője elszakad a belső érzéseitől, idegen számára a szentimentalizmus, és nehezen megközelíthető. Ezek az emberek erős karakterek, mentálisan szilárdak és jó fizikumúak. Bár gyakran szószátyárak és beszédesek, érzelmeik kimutatásának kényszere elszigeteli őket. Képtelenek relaxálni, ennek ellenére jól meg tudnak birkózni a lelki problémáikkal. Olykor hajlamosak elhanyagolni testi szükségleteiket, helyette inkább különféle terveket szőnek. A Sydney-vonal a passzív kézen fáradságos és nehéz nevelési tapasztalatot jelez, de utalhat diszlexiára és gyermekkori viselkedési problémákra is.
Larry Rodriguez a hosszú fejvonal jellemzésénél azt írja, hogy ez a formáció aktív szellemű, élénk gondolkodású személyekről árulkodik, akik folyton azon törik a fejüket, hogy mi lenne a legjobb, s hogy ezért mit kellene tenniük. Általában széleskörű az érdeklődésük, és természetes hajlamot mutatnak a kutatásra. Érdeklődéssel figyelik az új gondolatokat és elképzeléseket, mivel élénk észjárásuk kutatásra, gondolkodásra készteti őket. A kihívást az jelenti számukra, hogy ne csak szellemileg, hanem érzelmileg is kapcsolatba léphessenek másokkal.
Richard Unger kiemeli, hogy néha a (nem tökéletes, csonka) Sydney-vonal nagyon pozitív jelentést hordozhat. Az általa kidolgozott, az ember kezén megfigyelhető képességjeleket összefoglaló rendszer 12. számú képességjele (a Hal 9000 fejvonal) nagyon hasonlít a Sydney-vonalra. (A Hal 9000 elnevezés Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeia című filmjének (1968.) képzelt számítógépére utal.) A „Hal fejvonal” képességjel tulajdonképpen egy nagyon hosszú fejvonal, amely azonban nem éri el a tenyér szélét, azaz nem tekinthető egy tökéletes Sydney-vonalnak. Unger erről azt mondja, hogy az ilyen fejvonal gazdája „számítógépes aggyal” rendelkezik, egyszerre több feladatot is képes végezni, azaz például amellett, hogy analitikus elmével bír, tehetséges az adatgyűjtésben is. Árnyoldala viszont, hogy az életet szükségtelenül túlbonyolítja.
