Vessen egy pillantást a jobb kezére. Melyik ujja a hosszabb, a gyűrűs- vagy a mutató ujja? Talán meglepő, de egy idegen is - aki olvasta John Manning Digit Ratio: A Pointer to Fertility, Behavior and Health című könyvét - számos személyes jellemzőt tudhat meg Önről. Elég egy futó pillantást vetnie a kezeire, és képes megállapítani, hogy Önnek valószínűleg homoszexuális hajlamai vannak, nagyon termékeny, esetleg szívinfarktusa vagy mellrákja lehet, remek zenei tehetséggel bír, a sportban jeleskedik és még sok minden egyebet.
Manning szerint a gyűrűsujj és a mutatóujj hosszaránya ivarilag kétalakú (szexuálisan dimorf), ez az arány a korai magzati fejlődés során alakul ki, nagyságában szerepet kapnak a szex-hormonok, különösen a tesztoszteron. Ha ez valóban így van, akkor az ujjak állandó és könnyen észlelhető történelmi bélyegei a magzati fejlődés első trimeszterének utolsó szakaszában lezajlott jelentős hormonális eseményeknek. Ez az időszak kritikus az agy és a nem differenciálódása szempontjából.
Speciálisan a mutató ujj (2D) és a gyűrűs ujj (4D) aránya az, amely szexuálisan dimorf. Általában a férfiak gyűrűsujja hosszabb, mint a mutató ujjuk. A nőkre inkább az egyenlő hosszúságú gyűrűs- és mutató ujjak a jellemzőek. A két ujj hosszának arányát 2:4 ujjaránynak (az angol nyelvű irodalomban 2D : 4D ratio) nevezik. Manning vizsgálatai szerint a férfiak mutatóujjának hossza átlagosan a gyűrűsujj 96%-a, vagyis esetükben a 2:4 ujjarány 0,96, míg a nőknél ugyanerre 1,00 adódik, vagyis a férfiaknál alacsony, míg a nőknél magas 2:4 ujjarányról beszélünk.
Michael Peters és tsai vizsgálata szerint - melyet American Journal of Physical Anthropology című folyóiratban publikáltak 2002-ben - az ujjhossznál fontosabb megkülönböztető tényező a disztális ujjperc (körömperc) mérete. Noha az eltérés a 2:4 ujjarányban is megvolt, az általuk vizsgált 502 fős populáción azt tapasztalták, hogy a férfiak mutatóujja körömpercének mérete - a középső ujjéhoz viszonyítva - szignifikánsan kisebb, mint amit a nők esetében.
Manning az eltérő ujjarány közvetlen okaként az ivari kétalakúság nemi hormonokra gyakorolt hatását nevezi meg a magzati fejlődés korai szakaszában. Úgy véli, hogy a kritikus időszak magasabb tesztoszteronszintje a gyűrűsujj fejlődését segíti elő, míg az ösztrogénszint magas értékei a mutatóujj növekedésében mutatkoznak meg. Állítja, hogy a 2:4 ujjarány a legmegbízhatóbb előjelzője a hiper-maszkulinitásnak, közismertebb szóval, a „macsóságnak”. A hiper-maszkulinitás egyik következménye - amint azt az ujjhossz-arány jelzi – a magasabb termékenységi ráta a férfiaknál, és az alacsonyabb a nőknél. Ugyanakkor azt is feltételezi, hogy a hiper-maszkulinitás mindkét nemben növeli a homoszexualitás vagy a biszexualitás kialakulásának a valószínűségét. Manning megállapításainak tömör összegzését az alábbi táblázat tartalmazza.
Alacsony 2:4 ujjarány Feltehetően a magzati élet első harmadában a magzat viszonylag nagyobb tesztoszteron-kitettsége miatt | Magas 2:4 ujjarány | |
| Férfiak | Fokozott termékenység | Korai szívbetegség magasabb kockázata |
| Nők | Hajlam a homoszexualitásra, biszexualitásra | Fokozott termékenység |
Azonban a 2:4 ujjarány tekintetében jelentős átfedés van a két nem között. Nem szokatlan, hogy a férfiak vagy a nők a másik nemre jellemző ujjaránnyal rendelkeznek. Az egyes populációkban, illetve a különböző földrajzi szélességeken élő emberek között az átlagértékekben jelentős eltérés lehet.
Az átfedéseket Manning az evolúciós érvekkel magyarázza. Azokban a társadalmakban, melyekben a férfiak játszanak kiemelt szerepet, többnejűség van, övék a hatalom, a nemek aránya számukra kedvező, a szexuálisan antagonisztikus gének a magzati fejlődés során a maszkulinitásnak kedveznek, vagyis az anyaméhben a kritikus időszak során a férfi nemi hormonok hatása dominál. Ennek eredménye az alacsony 2:4 ujjarány, felnőttkorban nagyobb spermiumszám, erősebb libidó és a promiszkuitás. Ott viszont, ahol a párkapcsolat a monogámia vagy a többférjűség felé fordul, a női nemi hormonok kapnak a magzati fejlődés szempontjából főszerepet. Ebben az esetben gyengül a szexuális dimorfizmus, a nemek közötti különbség, vagyis az evolúciós előny a nőknek kedvez.
Az nyilvánvaló, hogy a férfiak és a nők miért rendelkeznek szexuálisan dimorf szaporító szervekkel. De miért alakult ki bennük az ivarilag kétalakú 2:4 ujjarány? Manning szerint ennek funkcionális oka van, ugyanis a vadászó ősemberek körében előnyt jelentett a hosszabb gyűrűsujj, mert így az eldobásnál jobban meg tudta támasztani a lándzsát, a dárdát, és pontosabban tudott célozni. Vagyis a dobási pontosság – mely a sikeres vadászás alapfeltétele volt – volt az az evolúciós hajtóerő, amely e szexuálisan dimorf jegy kialakulásához vezetett. Ugyanakkor a gyűjtögető asszonyok számára nem volt fontos, hogy a gyűrűsujjuk segítsen a dárda stabilitásában. Valószínűleg ez a nemi különbség az oka annak, hogy a férfiak sokkal jobbak a dartsban a nőknél.
Másik hipotézis az ivarilag kétalakú 2:4 ujjarány eredetére, hogy azt a közvetlen szexuális szelekció, a nő választása segítette elő. Ha ez igaz, akkor meglepő, ha egy nő nem vonzódik az alacsony 2:4 ujjaránnyal bíró férfihoz. Ugyanakkor egyes nők megjegyezték, hogy a férfias kinézetű kezű férfiakhoz vonzódnak. Lehet, hogy a férfias kézen tudat alatt az alacsony 2:4 ujjarányra gondolnak a nők? Ha ez így van, akkor bizonyság a szelekciós hipotézis mellett.
Mindenesetre Manning azt javasolja, ha nem akarjuk, hogy idegenek kutakodjanak a személyiségünk rejtett titkai felől, a legjobb, ha zsebre tesszük a kezeinket.