A normális középső ujj kerekdeden telt, hosszú és erős, a három perce nagyjából azonos méretű. A leghosszabb ujjunknak sem jobbra, sem balra nem szabad elhajolnia, vagyis hosszirányban egyenesnek kell lennie. Az ujjperceket összekötő ízületek akkor igazán jók, ha nem gyengék, de nem is túl erősek, viszont kellően rugalmasak. Ha mindezek a jellemzők maradéktalanul teljesülnek, az egyértelműen a jó egészség jele, és azt mutatja, hogy a kéz gazdája elegendő csivel (energiával, életerővel) rendelkezik.
Ha viszont ez az ujj vékony, kicsi, gyenge és sápadt színű, abból a keringési rendszer nem megfelelő működésére, vagy vérszegénységre következtethetünk. Az elhajló ujjhegy - melynek eredményeként rés látható a középső és valamelyik szomszédos ujj körömpercei között - az átlagosnál gyengébb szívre és vékonybélfunkcióra utal. Ha a középső ujj három ujjperce nem szimmetrikus, miközben a középső ujjíz feltűnően hosszú, elégtelen vitalitásra és a kitartás hiányára gyanakodhatunk. Az ilyen középső ujj a kalcium anyagcsere abnormalitását is jelzi, vagyis a páciens hajlamos a csontritkulásra és a fogai is fokozottabb veszélynek vannak kitéve. A nagyon (extrém) hosszú* középső ujjak esetében elsősorban a belső szervek hajlamosak a megbetegedésre.
Általánosságban elmondható, hogy a középső ujj fejlettsége a szív és a keringési rendszer állapotáról tájékoztat.
*Extrém hosszúságú ujjról akkor beszélhetünk, ha a kh/(th+tsz)/2 hányados - ahol kh a középső ujj hosszát, a tsz és a th pedig a tenyér szélességét és szélességét jelölik - értéke meghaladja a 0,96-ot.
Ha a többi ujj is hasonlóan hosszú - a vizsgált személy a kisujjával képes átfogni a csuklóját, a tenyerébe hajlított hüvelykujja túlnyúlik a tenyér élen - a kéz a nagyon ritka Marfan-szindróma jellemzőjét mutatja.