Az emberek a külsejüket könnyen megváltoztathatják, ám a kezükkel ugyanezt nem tudják megtenni. Az arcot át lehet szabatni, a ráncokat fel lehet varratni, a szem színét korrigálhatjuk kontaktlencsével, de az árulkodó kézfejjel és tenyérrel nem tudunk mit kezdeni, legfeljebb időlegesen lehet az értő szem elől elrejteni.
A kéz egyik leglényegesebb jellemzője a tenyérvonalak egyedisége, ugyanis ez az egyetlen testrész, amelynek nincs semmilyen titka a szemlélő előtt. Ha például az arcot hosszú ideig, erősen szemléljük, akkor a figyelő szem fixírozására megváltozhatnak az arckifejezések; míg a kéz esetében nem számít az, hogy milyen hosszan és milyen elmélyülten tanulmányozzuk, sohasem fog elpirulni, grimaszt vágni vagy idegességet mutatni. A kéznek ezzel a tulajdonságával egyik testrész sem rendelkezik. Mindez lehetővé teszi, hogy csupán a tenyérvonalak alapján is felállíthassunk diagnózist.
Természetesen, ahogy nincs két egyforma ember, úgy két olyan kéz sincs, amelynek tenyérvonalai pontosan azonosak lennének, vagy az ujjbegyeken lévő bőrfodor-ábrák megegyeznének, e tekintetben mindenki egyedülálló különlegességnek, unikumnak számít. Tekintve, hogy az ember sajátságos és egyedi kézvonalai csak egy adott élő testre jellemzőek, azok sohasem utánozhatók vagy reprodukálhatók más ember kezén. Ez teszi lehetővé, hogy egy adott személy kézvonalainak megfigyelésére alapozott betegség felismerése és meghatározása egy adott testre vonatkozzon, azaz garantálja a diagnózis megbízhatóságát.
