A kézvonalak formájára már az embrionális fejlődés is jelentős befolyással van. A tenyér vonalai, a papilláris gerincek a terhesség (magzati élet) harmadik, negyedik hónapjában kezdenek kialakulni, és az ötödik hónap közepe táján veszik fel a formájukat. A bőrpapilla kinyomódik az epiderma irányába, és finom gerincek képződnek, a gerincek között pedig sok besüppedt árok alakul ki. A gerincek és az árkok képezik a kézvonalakat valamint az ujjmintázatokat.
A kézvonalak formálódása függ a magzat anyaméhben felvett táplálékától és attól is, hogy milyen pozitúrában szorítja össze a kezét, és az így produkált nyomástól milyen vonalak rajzolódnak a megszületendő gyerek tenyerére. Az ujjbegymintázat az ember megszületésekor rögzített formát vesz fel, és ugyanolyan marad az élet során egészen a test feloszlásáig, a kézvonalak viszont állandó változásban vannak, árkoltabbakká vagy sekélyebbé válhatnak az életkorral, illetőleg az ember életvitelétől, életkörülményeitől, táplálkozási szokásaitól és az egészségi állapotától függően növekedhetnek vagy csökkenhetnek, hosszabbodhatnak vagy rövidülhetnek.
A finom, apró vonalak megjelenése a tenyéren szoros kapcsolatot mutat a születést követő életkörülményekkel, a kéz aktivitásával és a betegségek bekövetkezésével. Akinek a kezében sokat van pl. ásó vagy kalapács, annak a tenyere rendszerint izmos, ennél fogva kezén a nagy és a kis thenar (a hüvelykujj- és a tenyérél párnája, a Vénusz- és a Hold-domb) kidomborodik, melynek hatására a szív- és az életvonalak mélyek és markánsak lesznek, a fejvonal viszont sekélyes.
Sok betegség egy korábban nem létező vonal megjelenését, vagy fordítva, egy meglévő vonal eltűnését (elhalványulását) okozhatja. Például, akinek sohasem volt vakbélgyulladása, annak kezén a vakbélnek megfelelő területen semmilyen abnormális vonal nem látható; aki viszont appenditicisben szenved, annak a tenyerén jól meghatározható részen csillag- vagy négyzet-alakú vonalformációk találhatók. A vakbélműtétet követően a kérdéses területen ötágú csillag-szimbolika jelenhet meg, azonban néhány évvel a felépülés után az összes ilyen vonal teljesen eltűnik, feltéve, hogy szövődményként nem szenved az illető bélelzáródásban vagy ahhoz hasonló betegségben. Ha a sebészi beavatkozást követően konglutináció (a széklet összesűrűsödése) alakul ki, ezek a vonalak rendellenessé válnak, majd csillag-, illetőleg ötágú csillag-, esetleg kerettel körülvett kettőscsillag-formációt vesznek fel.
Az ember állandó kapcsolatban áll a környezetével, melynek a lélegzés és a táplálkozás a legközvetlenebb módja. Az ilyen anyagcsere-folyamatok szintén otthagyhatják nyomaikat a kezeken. A nem megfelelő táplálkozás - mely elsősorban gasztrointesztinális betegségeket válthat ki - a test zsíranyagcseréjének rendellenességét okozhatja. Ilyen esetben túlzott mértékű kidudorodások vagy behorpadások keletkeznek a tenyér bizonyos területén, ezáltal az ott lévő vonalak szabálytalanná, a normálistól eltérővé válhatnak.
A légzési funkció rendellenessége, mely megtöri a test savbázis egyensúlyát, a tenyérfelület sav-bázis területnek megfelelő részén eredményez változást. A nyomelemek egyensúlyának felbomlása a szervezetben szintén megtalálja a módját annak, hogy kifejezésre jusson a tenyéren. Például a kalcium-lerakódás a mutatóujj szokatlan hosszúságúra való megnövekedését okozhatja. Mindezek azt bizonyítják, hogy a kézvonalak fejlődése, alakulása kapcsolatot mutat az emberi test anyagcsere-változásaival, és a nem adekvát változások az emberi test belső egyensúlyának labilizálódásához vezethetnek, amelynek nyomai rávésődnek a tenyérre
