Az ember kezei nemcsak a munkavégzés szervei, hanem hasznos eszközök az érzelmek, érzések kifejezésére is. Az összes földi élőlény közül csak az embernek és a majomnak van ujjlenyomata és csak az ő kezükön találhatók vonalak. Ez a tény azt erősíti meg, hogy a fejlett intelligencia és a gazdag érzelemvilág valamilyen kapcsolatot mutat a kézvonalakkal.
A hagyományos kínai orvoslás szerint az emberi test szerves egység, a belső szervekben végbemenő patologikus, kóros változások a testfelszín szöveteiben fejeződhetnek ki, és ez a külső jelenség, egy bizonyos tartományon belül, a belső állapotokat tükrözheti vissza.
Elismert tény, hogy a fizikum külső jellemzői szoros kapcsolatot mutatnak az örökletes adottságokkal, ugyanakkor, ami az intelligenciát illeti, nem állítható, hogy az örökletes tényezők meghatározó szerepet játszanának, ugyanis a születés utáni nevelés, tanítás jelentős befolyást gyakorol az ember intellektusára. Azonban a kezdeti életszakasz intelligenciája, akárcsak a fizikumé, az örökletes tényezők által meghatározott, s ez kifejeződhet a kézen is. Például a nehéz felfogásúak, vagy az agyukat túlterhelők, esetleg neurózistól szenvedő emberek kézvonalai - eltérő szangvinikus vagy depressziós természetükből fakadóan - különbözőek lehetnek. Az ember temperamentuma, személyiségjegyei és a normálistól eltérő lelki megnyilvánulásai speciális vonalak kialakulását segíthetik elő a tenyéren, és ezek a különbségek sajátságos színekkel mutatkozhatnak meg a körmökön és a bőrön.
A leírtakat összegezve elmondható, hogy a tenyérvonalak kialakulása a kéz és az agy közötti kapcsolatokkal, valamint ezeknek a külső világgal történő információcseréjével mutat szoros összefüggést. Az agy a kéz segítségével hajtja végre utasításait, míg fordítva, a kéz folyamatosan információ-visszacsatolást küld az agy számára. Ebből következően hosszú távú kölcsönhatásuk, interakciójuk szükségszerűen otthagyja nyomait a kézen.
