Amikor kipattant fejemből az ötlet, legyen egy honlapunk, férjem hasonlóképpen reagált, mint arra a javaslatomra, hogy menjünk el autóval Indiába. Láttam rajta, agya intenzíven futtatja végig a felvetett écát, szeme mozgásán is látszódott, villámgyorsan latolgatja, mit válaszoljon. Végül rábólintott. A honlap készítőnkkel való egyeztetésen mindent megtárgyaltunk, s ha jól emlékszem a megbeszélés vége felé merült fel, vállaljak kézelemzést is, ami megdobja a látogatók számát. Én a vagány nagy merszként azonnal rávágtam, rendben van. Persze ha akkor tudom, milyen feladatra vállalkozom, hevesen tiltakoztam volna ellene.
Mivel sokféle témában írtunk, bevezettük, minden tíz írásunk közt, kizárólag csak egyetlen kézelemzés szerepelhetett, azokra tekintettel, akiket nem érdekel a kézelemzés. Bevallom más szempont is közrejátszott, mégpedig az, hogy egy-egy kéz megfejtése rengeteg időt vett igénybe, általában két, sőt néha három napomba telt, mire oda jutottam, hogy az összegyűjtött információkat végre megfogalmazhatom. A kialakult gyakorlat valamint a sok kézelemzésre jelentkezés azt eredményezte, hogy általában egy éves várakozás volt szükséges ahhoz, hogy egy-egy értékelés megjelenjen. A hosszú várakozás miatt páran türelmetlenek voltak, néhányan talán elfelejtették, hogy megnézzék a lapunkon megjelent-e kézanalízisük.
A kézelemzéseket is minden ellenszolgáltatás nélkül végeztem, és még egy darabig így vállaltam. Tény, hogy egyre jobban erősödött bennem a szándék, hogy abbahagyjam. A kézértékelésekkel kapcsolatban több dolgokat is furcsállottam, például azt, hogy a több mint száz elemzésre körülbelül öt olvasóm reagált, megköszönve azt, hogy kielemeztem a kezét, pedig örültem volna csak egyetlen szónak is, annak, hogy: köszönöm, de szívesen fogadtam volna el kritikát, véleményt is, de azt sem kaptam.
Sok bajunk volt azzal, hogy olvasóim közül jó páran felületesen, türelmetlenül olvasták el, mit kérünk a bejelentkezésben, ezért aztán meglehetősen sok ujj és kézfej nélküli fényképet kaptunk, ilyenkor fogalmam sem volt arról milyen formájúak az illető ujjai, merre hajlanak, bütykösek vagy simák, legfőképp, milyen hosszúak, kérdés volt, milyenek az illető körmei, milyen típusba tartozhat a keze, mert kizárólag csak a tenyere állt rendelkezésemre. Szívesen írtam volna meg, (néha meg is tettem), hogy én nem értek a jósláshoz, nem vagyok jós, a kezeket kizárólag csak szisztematikus bogarászással tudom megfejteni, kianalizálni, többnyire nem csak rutinból, hanem megjelent kézkönyveim segítségével.
Sokan azt hiszik, hogy a kézelemzés és a tenyérjóslás egy és ugyanaz. Ez egyáltalán nem igaz, mert az egyik jövendöl, a másik viszont nem tud semmit sem mondani az ember jövőjéről. A kézből például az sem tudható meg, hogy a kéz tulajdonosának hány házassága volt, vagy lesz, hogy milyen hosszú ideig fog élni, vagy azt, hogy elindul-e egy hosszú utazásra, hány gyereke születik Ehelyett a kézből látható, hogy az illetőnek milyen az életcélja, és hogy mit kell tennie e cél eléréséhez. És ez a fajta kézolvasás sokkal izgalmasabb.
