A tenyérlenyomat készítéséről korábban már írtam, azonban a kézelemzők ma már az ujjbegyeken és a tenyéren található speciális rajzolatoknak, illetőleg ezek különféle kombinációinak is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Sőt vannak olyanok, akik - közülük a legismertebbek Richard Unger (Lifeprints: Deciphering Your Life Purpose from Your Fingerprints, 2007.) és Ronelle Coburn (Destiny at Your Fingertips, 2008.) - kizárólag a két kéz tíz ujjbegyrajzolata alapján értékelik a személyiséget, és próbálják meghatározni a számára legalkalmasabb életcélt. Másrészről - miként ez a „Bőrlécrajzolatok (Dermatoglyphia)” című menüpont alatt közzétett írásaimból is látható - a papilláris rajzolatok, ujjlenyomatok megfelelő értékelése nemcsak azonosításra alkalmas, de számos egyéb információt is adhat az egyénről. E témában - a fentebb említett szerzők művei mellett - elsősorban Edward Campbell könyve (Fingerprints and Behaviour, 2012.) érdemel említést.
Az ujjrajzolatok azonosításához, jellegzetességeik tanulmányozásához jó megvilágítás és a legtöbbször nagyító használata szükséges. Megkönnyíti viszont az értékelést, és nem szükséges a személyes jelenlét, ha előzőleg jó minőségű ujjlenyomatokat készítettünk róluk. Ehhez bármilyen lemosható festék megfelel, ami megszínezi a bőrt. Jó lenyomat készíthető finom grafitporral, rúzzsal vagy szkenner, vagy fénymásoló segítségével is.
A kézelemzők legtöbbje a vízben oldódó nyomtatófestéket vagy sötét színű tintát részesíti előnyben. Ezt egy sima - nem nedvszívó - felületen (ez lehet üveg, műanyag, vagy lakkozott bútorlap) egyenletesen elkenik, és a szétkent festéket egy kb. 10 cm széles gumihengerre felviszik, majd ezzel egyenletesen - ügyelve arra, hogy a pórusok el ne tömődjenek - vékony tinta- vagy festékréteggel kenik be az ujjbegyeket. Ezután az ujjakat (a hüvelykujj kivételével) enyhén szétnyitva helyezzük egy fehér fénymásoló papírlapra, és határozottan, de nem túl erősen rányomva őket, készítsük el a lenyomatokat. (A hüvelykujj lenyomatát, mivel funkciójánál fogva, az ujjbegye a legtöbbször nem elhanyagolható nagyságú szöget zár be a tenyér síkjával, külön kell elkészíteni.)
Miután készen vagyunk, ne felejtsük megjelölni, hogy melyek az aktív- és melyikek a passzív kéz ujjlenyomatai. Az is hasznos lehet, ha a lenyomatok készítése közben egy filctollal, vagy hegyes ceruzával körberajzoljuk az ujjakat. Vigyázzunk, hogy ne maszatoljuk össze a rajzolatokat!
Akinek nincs otthon gumihengere, illetve nem szívesen bajlódik a festék vagy a tinta kenegetésével, használhat tintapárnát is, mely a legtöbb írószerboltban megvásárolható. Itt ugyancsak arra kell ügyelni, hogy az ujjbegyekre felkerülő tinta se túl kevés, se túl sok ne legyen. Elsőre valószínűleg nem lesznek tökéletesek a lenyomatok, de néhány kísérlet után már menni fog dolog.
