Az ujjtöveknél található első- vagy főízületek, melyek a tőperceket (alapperceket) kapcsolják össze a kézközépcsontokkal, akkor válnak igazán szembetűnővé, ha ökölbe szorítjuk a kezünket. A kézelemzők közül Beryl Hutchinson volt az első, aki alaposabban tanulmányozta a jelentésüket. Mivel ezek a bütykök az ujjak materiális végénél találhatók, milyenségük az adott személy rendszeretetének és tisztaságának a mértékét jelzik.
Azok a személyek, akiknek az ökölbe szorított kézfejükön a bütykök egyenletes futású, sima hullámos vonalat képeznek, jellemzően kényesek a megjelenésükre, odafigyelnek az egészségükre, és szeretik maguk körül a tisztaságot. Hajlamosak azonban túlzásban vinni a fertőtlenítést és a takarítást, és ezért - mivel immunrendszerük nincs munkára fogva - éppen a „steril” környezet jelenthet veszélyt az egészségükre.
Ha viszont a kézfej legfelső bütykei hepehupás, egyenetlen vonalat alkotnak, olyan személlyel van dolgunk, aki nem sokat ad magára, elhanyagolt, rendetlen, nem törődik az egészségével, és nem különösebben izgatja a környezete tisztasága. Az ilyen ember fegyelmezetlen és pontatlan.
A Jupiter-ujj (mutató ujj) erős bütyke olyan személyről árulkodik, aki jellemzően a saját ruhái és személyes tárgyai tisztaságára és rendjére kényes.
Ha a középső-, vagyis a Szaturnusz-ujj főízülete a legmarkánsabb, az illető nemcsak önmagára és az otthonára pedáns, a természeti környezetére ugyanúgy vigyáz, sőt - miután végzett a feladataival - a munkahelyén is mindent rendbe tesz.
Ha nagyságával a gyűrűs ujj (Apolló ujj) első ízülete „lóg ki a sorból”, az illető mindent rendbe rak és megtisztít, ami az útjába kerül.
A Merkúr-ujj (kisujj) hangsúlyos bütyke a tisztaság és rend ösztönös szeretetét jelzi.
Gyerekkorban - a bütykök megjelenésétől, jellemzőitől függetlenül - egy bizonyos életszakaszban elrejtőzhet a tisztaság iránti vágy, de amikor szükséges, előbukkan, felnőttként pedig állandósul.
