Szusszanásnyi időnk sem marad, Husszein az ebédlőasztal felé csalogat. Az ebédnél felszolgált étel most sem szerez különösebb örömet, de éhes gyomrom nem válogat, beéri azzal, ami van. Attila viszont a bizarr ízű karis spenótot s a sárga, sáfrányos rizst meglepő élvezettel falatozza, csodálkozom rajta, hiszen otthon az ilyen színű és egymáshoz nem illő ételkombinációra még csak rá sem nézne. Én sós vízben főtt krumplit és tükörtojást kapok, a krumpli oly dermedt, hogy gyanúm szerint tegnap estéről maradt. Szívesen ennék a reggeli finom kenyérből, de sajnos elfogyott, és nem sütöttek újabb adagot.
Már az étkezés vége felé járunk, mikor elpilledve, fáradtan megérkezik Mario. Éhesen esik neki a maradék ételnek. Mohón fal, neki most nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos. Amint hármasban maradunk, zsebéből egy vászonzacskót húz elő, s tartalmát a terítőre szórja szét. A sok-sok apró pici kő csillogva gurul az asztalon szanaszét. Állítólag drágakövek, mint sorolja: rubin, zafír, krizoberill, spinell és macskaszem kő. Kollekcióját a bazárban vette, javasolja, menjünk el mi is oda, élvezet alkudozni, nézelődni és vásárolni. Nemes szerzeményét potom összegért vásárolta, fejben számolgat, vajon mennyi lehet a kövek értéke Olaszországban. Olyan, mint a kincseit mustrálgató Volpone. Elégedetten ismételgeti: India very cheap, India very cheap. Aztán hirtelen szünetet tart. Minden bizonnyal átvillant agyán a kétely, mi van akkor, ha átverték, ha az olcsón vett áru csupán ügyes hamisítvány. Ám kétsége nem sokáig tart, gyorsan elhessegeti rossz sejtését, nyomasztó gondolatát, s mintegy saját maga megnyugtatására az orra alatt motyogja, reméli az áru hamisítatlanul valódi. A pazar színű, átlátszó és tüzes fényű morzsányi kövek csábítóan szépek, de bennem nem ébresztenek vágyat, hogy közülük akár egyet is a magaménak tudhassak. Az emésztést serkentő jéghideg sör, szemlátomást ízlik a két férfinak, én viszont már kezdek lázadozni a meleg, zöld színű, sűrű és édes kasmíri tea ellen.
Nem marad sok időnk a pihenésre, alig végzünk az ebéddel, Ali jelzi, előállt a taxi. Egy éles füttyszóra feltűnik sikarás fiunk, s visz a partra, ahol egy fekete batár már vár ránk. Városnézésre indulunk. Északi irányba gördülünk a Boulevard Roadon. A mogulok által telepített óriási platánfákkal szegélyezett sugárúton csak a jellegzetes autóriksák és szkuterek emlékeztetnek arra, hogy Indiában vagyunk. Az út mentén modern épületek, mutatós szállodák, a hegyek irányába húzódó szűk utcában azonban már jóval egyszerűbb házak szerénykednek. A főút épületeinek ablakaiból, homokzsákok takarásában, morc katonák szúrós szemmel követik kocsinkat. Gyanús nekik a két fehér bőrű utas. Önkéntelenül is irtózom tőlük, pedig tudom, csak parancsot teljesítenek. Ez a kötelességük. A Dal tó, innen a kocsi ablakán túlról is elragadóan szép, a sikarák, mint pillekönnyű papírhajók lebegnek a víz felszínén.
Kasmír fővárosa, az állam ütőerén elhelyezkedő Srínagar. A város, az életet adó Dzsélám folyó és a békés Dal tó köré települt. Ősrégi város, de múltjáról csak kevés műemlék mesél, ugyanis a kasmíri építészek építőanyagai: a fa, a vályog és a habarcs nem bizonyultak maradandónak az időjárás viszontagságaival szemben. A kőből épült épületek, mint például az avantipuri templomok még ma is hirdetik a több mint 2000 évvel ezelőtti kultúrát, sőt a régészek kutatásainak eredményeként paleolit eszközök is előkerültek, amelyek arról tudósítanak, hogy a Kasmír völgyben már az őskőkorban is éltek emberek, a fővárostól nem messze lévő - helyi nyelven a nyírfa hazáját jelentő - Burzahomban feltárt neolit (új kőkori) település pedig az itt lakók halászó-vadászó életmódjáról tájékoztat. Noha Kasmír tele van hegyekkel, mégis könnyen elérhető volt az idegenek számára. Mindennek ékes bizonyítéka, hogy a földjén a régi görög, római és perzsa civilizációk hatásának nyomai is fellelhetők.
Sajnos e vidék történelméről számottevő írásos emlék nem maradt fenn, a múlt eseményei sokkal inkább a nép hagyományaiban és legendáikban rögzültek. Ennek következtében Kasmír paradicsomi környezetében egyedülálló módon, csodálatosan keverednek egymással a tényszerű históriák, a kitalált mítoszok és a kiszínezett legendák. Valóságos kincsesbányája a szellemi gondolatoknak, vallási ideológiáknak és babonás hiedelmeknek ez a hely. Az állam első uralkodója egy helyi dinasztiából származott hindu király volt. Az időszámítás előtti 3. században az indiai Asóka király Kasmírt is bekebelezte, és a tartományt hatalmas birodalmához csatolta. Uralkodásának emlékét a buddhizmus megjelenése fémjelzi. A „kedves arcú”-nak nevezett Asóka a Maurja dinasztia leghatalmasabbja volt, az őt követő királyok, Lalitáditja, Avativarman és Kaniska ugyancsak odaadó buddhistáknak számítottak. Avativarman palotája állítólag Srínagar közelében állott, Kaniska királyról pedig az a legenda járta, hogy uralkodása idején Kasmírban rendezték meg a IV. buddhista zsinatot. Erről azonban utólag kiderült, hogy valótlan állítás, a zsinatról szóló mendemonda mindössze a fantázia szüleménye. A Gupta Mihirakula már üldözte a buddhistákat. Harsa, a 41 évig uralmon lévő legendás hindu király egész Észak-Indiát egyesítette, de személyét az utókor elsősorban kiváló drámaíróként ismeri.
A Boldog-völgy legrégebbi épületei a 7. és a 8. században épültek. Az egyedi szépségű Martand naptemplom egyike azoknak, amelyek a völgy hindu építészeti stílusát mutatják. A templomot feltehetően Lalitáditja emeltette. A buddhizmus eltűnése és a hinduizmus újjászületése Sankarácsárja nevéhez fűződik, akinek emlékét a reggel megcsodált Siva templom hirdeti. A hindu uralkodók fejlett kultúráját - a martandi ősi romokon kívül - a szent Amarnáth barlang idézi, amely az istenfélő hinduk egyik legkeresettebb zarándokhelye. India minden részéből hívők százezrei özönlenek ide, hogy a szentélyben álló, Siva-lingamra emlékeztető fallosz alakú jégsztalagmit előtt tiszteletteljes hódolatukat fejezzék ki. A hindu mitológia szerint az Amarnáth barlang volt az a hely, ahol Síva az élet és az örökkévalóság titkát elmesélte Parvati istennőnek. Azt mondják, hogy e lingam a hold fázisaitól függően növekszik vagy összehúzódik, és a legnagyobb méretét a nyári fesztivál csúcspontján, a holdtöltekor éri el. A barlangban két másik - Parvatit és Siva fiát, Ganésát szimbolizáló - jégképződmény is található. A zarándoklat srávana hónapban (a hindu holdnaptár július-augusztus hónapokra eső időszaka) Srinagarban kezdődik, és a hívok a telihold napján érkeznek a közel 4000 méter magasan található barlang-szentélyhez.
Az első muszlim dinasztia a 16. században eresztett gyökeret, a hódítás az iszlám erőszakos térhódításával járt. Az iszlám azonban nemcsak vallásként, hanem életmódként is rátelepült a hindukra. Két évszázaddal később Kasmír már a mogul birodalomhoz tartozott, Akbar 1587-ben foglalta el. Kasmír életében nagy fellendülést hozott az elkövetkezendő időszak, ugyanis a mogulok nagyon megszerették e tüneményes vidéket. Szívesen menekültek nyaranta ide a trópusi hőség elől, a forró levegőjű, parázsló, poros síkságokról, erre a felüdülést nyújtó, enyhülést hozó kellemes mediterrán éghajlatú szép vidékre.
