Ismerkedésünk Dzsammuval nem a legjobban kezdődött. Váratlan leszállíttatásunk a buszról meghatározta kedélyállapotunkat. Galádul rászedettnek, becsapottnak éreztük magunkat. Nem csoda, hogy az első percek hangulata igencsak harciasra sikeredett. Programunktól eltérítve egy idegen városban mit is érezhettünk volna mást, mint tehetetlen bosszúságot. Sértődöttségünket ingerlékenyen, emelt hangon és szenvedélyes stílusban kommentáltuk a minket leszállásra felszólító két dzsammuinak. Mint négy harcra kész kakas a viadal előtt, oly fenyegető pózban álltuk körbe a dzsammui fiatalembereket, villódzó szemekkel s kivörösödött arccal kértük számon tőlük, miképpen történhetett meg ez a malőr.
Összes mérgünket rájuk zúdítottuk, pedig máig sem tisztázott előttünk, hogy vádjaink velük szemben mennyire voltak jogosak, vagy igaztalanok. Még most sem tudjuk eldönteni, hogy kit képviseltek igazán, milyen szerepet játszottak, honnan jutott tudomásukra, hogy jövünk, miért ők szállítottak le minket a buszról, és egyáltalán kik voltak ok. Kérdéseinkre sem akkor, sem később nem kaptunk feleletet. Ha arra gondolok, hogy a turisták számára a két legfontosabb dolog, amire ügyelniük kell, a pénzük és az idejük, mi kétszeresen is „bementünk a csőbe”, ugyanis kasmíri utunkat rövid időre terveztük és aránytalanul sokat fizettünk érte.
A bedekker javaslatát megfogadva, miszerint aki nem tud legalább három napot eltölteni Kasmírban, inkább ne is menjen oda, mi a minimális három napban állapodtunk meg. Az útiköltségre és a két éjszakai szállásra egy jó kereső mérnök egyheti átlagbérének megfelelő összeget fizettünk ki. A jókora kiadás mellett azonban mégis az idő rövidsége, ami a legjobban zavart. Három napból két nap kényelmetlen utazás, fél nap kényszerpihenés, s most kétségessé vált a továbbutazás. Hiábavaló volt mindeddig ésszerű takarékoskodásunk, most mégis veszni látszik pénzünk és időnk egyaránt. Bár az olaszok is mondták a magukét, és a pártunkon állva, az irántunk érzett szolidaritásból jelesre vizsgáztak, őket azonban nem érintette olyan érzékenyen e kényelmetlen és bizonytalan kimenetelű közjáték, mint minket, hisz ők olcsóbb szállásra és jóval hosszabb időtartamra fizettek elő. Számukra néhány óra, de még egy-két nap csúszás sem jelentett problémát.
Ám hiábavalóan szórjuk szitkainkat a két értetlen dzsammuira, azok, mint falra hányt borsószemek, oly hasztalan peregnek le róluk. Értelmetlen szélmalomharcunk ráadásul az indiaiaktól elszenvedett összes korábbi sérelmem is eszembe juttatja, amit ez ideig viszonylag jól viseltem, most viszont, mint olaj a tűzre, lobbantotta fel dühömet. A két csoki bőrű fiatal tovább gerjesztette ingerültségemet a szakadatlanul ismételgetett okézással, ami Indiában az idegenek megnyugtatására szolgál. Az itt járványként elterjedt, de közérthető nemzetközi kifejezés máskor is idegesített, most azonban hallatán szinte fizikai fájdalom járja át testem. Minden egyes okézást követő megnyugvásra intő, csitító kézmozdulatra görcsbe rándul a gyomrom.
Infantilis nyugik és a sokszoros okék közepette préselődünk be nyolc csomaggal, hatan két motoros riksa négy helyére. Rövid pöfögés után egy lerobbant ház felső emeletének, gyanús kinézetű, sötét szobájában találjuk magunkat. Mint később kiderült, ez az odú a dzsammui utazási irodák egyike. A szűk, levegőtlen helyiség pillanatokon belül megtelik utazási ügynökökkel. Rajtunk kívül vagy tíz üzletre éhes, pénzért lihegő utazási vigécet számolok össze. Rövid idő múltán megérkezik egy apró fiú a minket lekenyerezni szándékozó, gőzölgő, forró tejes teával.
Bábeli nyelvzavarban angolul és hindiül, olaszul és dogriul győzködi egymást a két csapat. Mi több, hiányos hindi, olasz és angol nyelvtudásomat egy kis magyarral is megszínezem, elfeledkezve arról, hogy rajtam kívül ezt a nyelvet kizárólag csak férjem érti meg. Jobb is, hogy nem tudják, mit mondok, mert számat eleddig ismeretlen, kimondatlan és kimondhatatlan szavak hagyják el. Párom a szavak hallatán cinkosan nevetve néz rám. Ettől mintha enyhülne a bennünk feszülő idegesség, bár a heves szócsatát kísérő szenvedélyes indulatok a békítő teától is csak nagyon lassan csillapodnak. A legdühösebb a Delhiben székelő Noor travels kasmírjaira, a galád apára és csaló fiára vagyok. Őket vádolom elsősorban minden kényelmetlenségért, idegességért. Becsaptak, félrevezettek, megtévesztettek minket. Csak most kezd derengeni figyelmeztető szavaik miértje.
Egy idő után azonban kezdünk fáradni, mi fehérek egyre jobban kifogyva érveinkből, beletörődve bizonytalan helyzetünkbe, kifulladva adjuk meg magunkat a keselyű ágenseknek. Lesz, ami lesz, gondoljuk, miközben a kacskaringós utcán, lefelé kaptatva követjük szófogadóan a dzsammuiak csapatát. A hatalmas pakkjaik alatt görnyedező két olaszról patakokba folyik az izzadtság. Erről a hónaljukat övező egyre nagyobb folt árulkodik. A mi két könnyű kézitáskánk nem okoz nehézséget. Csak villanásnyira téved a szemem a fényképről már látott többemeletes Raghunáth-templomra. De most ez sem igazán érdekel.
Lent a völgyben a taxisok, mint éhes hiénák, várnak ránk, leendő áldozataikra. Széles embergyűrű zárul körénk, s megindul a licit értünk, utasokért. A valóságtól elrugaszkodott, irreális számoktól szédülünk. Mint mindig, most is nagyon zavar arcpirító üzletkötési stílusuk. Utálom, ha palimadárnak néznek, jóllehet, itt Indiában a hecc kedvéért - hogy jól járjanak - többször hagytam magam kissé becsapni. Élveztem a helyzetet, hisz élmény volt látni, hogy egy-egy jól sikerült alkujuk után, miként derült fel, nyerészkedően elégedett ábrázatuk. A tisztességtelen árajánlatok azonban szüntelen felháborítottak, ezekre riposztként, a lehető legalacsonyabb árjavaslat a leghatásosabb. Választott taktikám eddig minden esetben bevált, ilyenkor, mint komolytalan vevőt, sértődötten, viszolyogva mértek végig.
A viteldíjért a taxis, nem kis summát kér, de végül is - a helyzetre való tekintettel - viszonylag elfogadható összegben állapodunk meg. Fejenként százötven rúpia, leszámítva az üzemanyagköltséget, a taxisnak, legalább ötszáz rúpia a haszna. Távol áll tőlem az irigység a taxis béréért, de ez a plusz kiadás mégsem hagy nyugodni, szüntelen irritál. Sakk-matt helyzet, nyugtatom magam, hisz nem maradt más választásunk, mint menni és fizetni. Keserű grimasszal nyugtázom a fura helyzetet, így mulat, s kirándul taxival Indiában egy magyar házaspár. Sebaj, nézünk egymásra bizakodón, legalább elindulunk végre, irány Kasmír, irány Srínagar.
