A+ A A-

Tejes tea az Újdelhi Regionális Meteorológiai Központban

  • Közzétéve itt: Delhi és környéke

Még ki sem pihentük fárasztó kasmíri utunkat, amikor másnap reggel konzulunk azzal állt elő, délután várnak minket a Regionális Meteorológiai Központban. Nemcsak meteorológus férjemnek jelentett ez érdeklődéssel fűszerezett izgalmat, hanem nekem, a légkörtudományokhoz analfabétának is. Pedig férjem jóvoltából már fogadtak bennünket az angliai Readingben, az Európai Középtávú Időjárás előrejelzési Központban, ahol bennem leginkább a gyönyörű fákkal teli, nyírott gyepével zöldellő park és vidáman játszadozó mókusainak emléke rögzült, de elsősorban az a kép, ahogy a fenyők közül előbukkant egy nagy fülű fehér nyuszi, mintha csak fogadásunkra érkezne.

Emlékszem a Belga Királyi Meteorológiai Intézetre is, ahová Bob, férjem barátja invitált meg. A számítógépekkel, monitorokkal telezsúfolt teremben rögtön felfedeztem a tíz soros golyós számológépet (abakuszt), ami nagy derültséget okozott mindkettőnknek.

De ismerősök az itthoni meteorológusok is, az Országos Meteorológiai Szolgálat obszervatóriumai, néhai Központi Előrejelző Intézete, ahol férjem dolgozott. Ezért már a kertben tudja az ember, hol jár. A szekrényekbe rejtett hőmérők a levegő hőfokáról júdáskodnak, a barométerek a légnyomást és változását mutatják, a csapadékmérők pedig azt, hogy mennyi eső esett, vagy télen hány centi hó hullott, de a sok egyéb - számomra ismeretlen - műszer is folyamatosan teszi a dolgát, észlel, adatokat gyűjt. Bent az épületben az előrejelző szolgálatoknál már megszokott kép tárul az ember elé, a falakon térképek és grafikonok, a nyomtatók, a rajzgépek, képtávírók serényen dolgoznak, csattognak a hangos telexek (most már számítógépek, monitorok vannak helyettük), az időjárási adatok, számítógépes előrejelzések szakadatlanul érkeznek.

Ilyen és hasonló emlékképek törtek bennem felszínre, mikor arra eszméltem, hogy megérkeztünk a Lodhi road-on található Regionális Meteorológiai Központba. Sőt gondolataim annyira lekötöttek, hogy csak arra emlékszem, hogy megkértek minket, vegyük le a cipőnket, mert csak tutyiban szabad bemenni. Az igazgató úr szobájában semmi érdekes nem történt, a férfiak azonnal beszélgetésbe kezdtek, Melinda és én pedig egy sarki asztalnál foglaltunk helyet. Az előrejelzésről, a meteorológiai műholdakról és az új szuperszámítógépről folyó diskurzusból szinte semmit sem hallottunk. Engem a fáradtság és a kialvatlanság miatt az álmosság kerülgetett, amikor nyílt az ajtó, és egy tálcával érkező inas gőzölgő tejes teát szervírozott elénk. Van néhány étel és ital, aminek fogyasztásától - anélkül, hogy valaha is megkóstoltam volna - minden magyarázat nélkül ódzkodom, ilyen az indiaiak tejes teája. Valahogy képtelen vagyok megízlelni, azt mondják, hogy nagyon édes, de engem már a színe is taszít. Nagy bajban voltam, vajon mit csináljak vele, jól neveltségem ugyanis tiltja, hogy ott hagyjam azt, amivel megkínáltak. De sehogyan sem fűlött a fogam a tejes teára.

Megkönnyebbültem, amikor Melinda intett fejével, hogy nem kell meginnom, nem fognak neheztelni, ha ott hagyom a teájukat. Számomra ebből a látogatásból elsősorban a tejes tea és a textil tutyi maradtak meg, és az INSAT (Indian National Satellite System) - néhány hónappal látogatásunk előtt felbocsátott - 1D műholdjának 36 ezer km magasságból készített képei, melyeket búcsúzóul kaptunk. Azóta is a lambérián a monitorom fölött lógnak, emlékeztetve arra, hogy ott jártunk. Ez pedig megtiszteltetés volt számunkra.

insat 1d visible
insat 1d infrared

További olvasnivaló

Cukor csapdák - a túlzott cukorfogyasz…

Már közel másfél éve, hogy a kelleténél több só fogyasztásának káros egészségi hatásairól írtam, és - noha az ellenkezőjét sohasem állítottam - már akkor jeleznem kellett volna, hogy...

Folytatás...

Az L-karnitin energizál, s mint zsíré…

A spájzunkban jó ideig árválkodott egy doboz L-karnitin, a pezsgőtablettáknak talán a fele hiányzott. Megkérdeztem róla futást kedvelő, a megszállottan kilométereket rovó férjemet, ez mire jó? Az L-karnitin abban segíti...

Folytatás...

Jézus Kasmírban tért örök nyugalomr…

A sok kanyargós utca, út után végre ráismerek az útelágazásra, amely a Dal-tó irányába, hazafelé visz. Újból rám merednek a fedezék mögé bújt zsoldosok. Képtelen vagyok megszokni jelenlétüket. Kíváncsi lennék...

Folytatás...

A türelemre, gyengédségre és szerete…

  A vadmálna már a régi barlanglakók figyelmét is megragadta, ezt igazolják az európai, ázsiai és észak-amerikai ásatások, melyek során málnavessző maradványokat találtak. Vagyis e gyümölcs ősidők óta része az étrendünknek.A...

Folytatás...

Papírmasék boltja

A csónakázástól elgémberedett lábakkal, bizonytalanul kapaszkodunk fel a meredek lépcsőkön. A tulajdonos, egy meglehetősen fiatal, jóképű fiatalember, sietős léptekkel tart felénk, s hívó kezével befelé terel minket. Meleg posztókaftánjához...

Folytatás...

Milyen madár a turul?

Mivel mostanában sokszor hallani róla, arra gondoltam, megkérdezem néhány ismerősömet, milyen madár a turul. Válaszuk tömören csak annyi volt, hogy ragadozó. További faggatásomra, többnyire vállrándítást, kerekre nyílt szemű csodálkozást, szétárt...

Folytatás...