A+ A A-

Nirula's fagylaltjai, a fodrász és a cipész

  • Közzétéve itt: Delhi és környéke


A Nirula’s egy tipp-topp berendezésű önkiszolgáló étterem, s egyben fagylaltozó is.  A bejárat forgó ajtaja, mint egy ringlispíl körbejár, állandóan mozgásban van, engedi ki és be a szüntelen cserélődő vendégeket. A két pénztárgép megállás nélkül dolgozik, nem különben a magas sapkás szakácsok, cukrászok, akiknek munkája kikémlelhető az üvegfalon túl. A vendégek a blokkot a kívánt ételrendeléssel leadják a szakácsnak, majd amikor elkészül, megjelenik a digitális hívószám a fekete táblán, és már lehet is menni a jól megpúpozott tálakért. Az elbambult vagy a beszélgetésbe belemelegedett vendégeket csilingelő hang figyelmezteti arra, hogy vihetik már az ételüket. Az éttermi részhez lépcső vezet, az egész helyiségben rend és tisztaság uralkodik. A kötényes, egyensapkás leszedő legények sürögve-forogva viszik a kiürült tálakat, tányérokat, poharakat, utána azonnal letörlik az asztalokat. A fonott garnitúra és a rengeteg zöld növény hangulatosan hat, tovább fokozza a komfortérzetet a kirakatüvegen túli szökőkutak látványa. A mesterséges vízmedencében sűrű vízfátylon át zubog, ívesen spriccel a megannyi vízsugár, permetezi a dús növényzetet, olykor a sétálók is kapnak belőle.

Nirula's fagylaltjai - szórólapAz étteremben a megfizethető árú koszt valószínűleg ízletes, mert szinte soha nincs üres asztal, jól megy a bolt. Áramlik a vendégsereg, családok jönnek gyerekestül. Minket azonban nem az ételféleségek, hanem az ínycsiklandozó fagylaltok érdekelnek. A Nirula’s februári fagylalt választéka a képen látható. A huszonegyféle gyümölcs- és tejszínes fagylalt közül Attila a különlegességeket kóstolgatja végig, olyat, mint a ’Goodie goodie gumdrops’-ot, a ’Pistachio nut’-ot, a ’Jamoca almond fudge’-ot, a ’21 love’-ot vagy a ’Badaam kewra’-t, én viszont a csokoládésokat ízlelem sorba. A selymes ízű, sima csokoládés fagylaltokat számomra ismeretlen nevű, a meggyre emlékeztető savanykás gyümölccsel, étcsokoládé forgácsokkal, őrölt mogyoróval, mandulával, grillázs szilánkokkal ízesítik. Élvezettel fogyasztjuk valamennyit. Ezek nem olyan egy-két nyalással elfogyasztható, felpuffasztott, tojásfehérjével túlhabosított fagylaltok, mint amilyenekhez itthon szoktunk, hanem valódi tejszínből és gyümölcsökből készültek, nem spórolják ki belőlük a hozzávalókat, jó ideig eltart, míg elnyalogatjuk. Időnként a párom fagylaltjaiba is bele-belenyalok, izgat, hogy az övé milyen ízű, én meg viszonzásul a saját adagomat ajánlom fel neki megkóstolásra. Egyik finomabb, mint másik, de a rózsaszínű ’Gulabo’-t, a fehér ’Kewra’-t, a ’vajas ropogóst’ nem tudom mihez hasonlítani. Eddig sosem ízlelt aromákkal, zamatokkal ismerkedünk. Az emeletes adagokat jól felpúpozzák a ropogós tölcsérekre, nem fagylaltadagolót, hanem hagyományos fagylaltkanalat használnak. Amint végzünk az első adaggal, már fordulunk is vissza, megyünk a repetáért. Nem tudunk betelni a harmonikus ízu, darabos gyümölcsökkel és magvakkal dúsított kellemesen hűsítő hideg édességgel.

A csanakja üzletház egyik oldalán fák ölén eldugott étterem bújik meg, a másik fele egy zártszerű parkra néz, a kiöblösödő térségen jól megférnek egymással az apró kis boltok, ezek főleg bisztrók, talpalatnyi étkezdék, de van borbély üzlet is. A bolt fodrásza eszembe juttatja a tegnapi hajvágási kalandunkat. Keralai tartózkodásunk után a férjem haja még úgy-ahogy elmegy, ám az enyém loboncos rendetlenre nőtt, tengervíztől kiázott frizurám már nem engedi, hogy emberek közé menjek. A reggeli után Láldzsitól aziránt érdeklődtem, hol vágathatnám le a hajam, kit ajánl. Sehova ne menjünk, int várakozásra, mert két perc múlva hozza barátját, aki fodrász. Miután fontoskodva eltűnik, alig telik el néhány perc, és valóban megjelenik egy fiatal frizőrrel. Mivel a fiatalember egy szót sem tud angolul, jelbeszéddel és Láldzsi tolmácsolásával adtam tudtára, hogy mit akarok. Az ifjú figaró a szalon plafonig érő tükre elé ültet, de amikor a nyakam köré teríti kendőjét, nagyon megrettenek, ugyanis az eredetileg valószínűleg fehér vászon mostanra már sötétszürkére érett a kosztól. A fésűje sem kelt nagyobb bizalmat bennem, ugyanis a fogak közötti rések a sok zsírtól teljesen eltömődtek. Most már mintegy, adom meg magam a sorsnak, békésen tűröm, csinálja azt hajammal, amit jónak lát. Nagy kedvvel fog a hajnyírásba, hajamból hol itt, hol ott vág le egy-egy tincset, közben fürkészi arckifejezésem, vajon jól csinálja-e. Munkájában nem látok módszeres összerendezettséget, de nem szegem kedvét, biztatom, hogy csak bátran vágja, két centis frizurára vágyom. Kérésem illusztrálására megragadok hajamból pár szálat, azon mutatom meg, mit kérek. A művelet alatt férjem végig az orra alatt kuncog, gonoszkodva figyeli, mi lesz sörényemmel, én viszont attól félek, nehogy megbogarasodjak, megtetvesedjek a mocskos fésűtől. Ez a fésű, véleményem szerint már több ezer kuncsaftot kiszolgált. Kár aggódni, nyugtatom magam, olyan lesz amilyen. Studírozásom közben a fiatalember szorgoskodik, sőt mire mindezt végiggondolom, már végzett is munkájával, pillanatok alatt elkészült hajammal. Kritikusan szemlélem fejem a tükörben, de semmi kivetnivalót nem találok, elismerően állapítom meg, hogy életemben még soha ilyen jó frizurám nem volt. Véleményemhez Attila is csatlakozik, sőt javasolja, hogy ezentúl kizárólag csak itt, Indiában vágassak hajat. A hajnyírás utáni fejmasszírozás egyenesen fenséges, hihetetlenül jól esik. A sikerélmény feledteti velem a piszkos kellékeket, elégedett képem láttán, dicsérő szavaim nyomán a kis figaró szája a füléig szalad, úgy örül, s hogy még jobban megérje neki az üzlet, keressen rajtunk, ezért rögvest kezeibe ajánlom férjemet. Az ő hajformája is remekbe sikerül. A hindu legénykét a kapott pénz szemlátomást feldobja, mivel aznap ez volt az első keresete, a rúpiákat sűrűn nyomkodja homlokához, aztán csókot lehel rájuk. Mielőtt elmenne, Láldzsi megvendégeli valami finommal a konyhában. Távoztában hálásan namasztézik.

Hazafelé indulunk a Nirula's-ból, szánkban még érezzük a fagylalt ízeit. A Követséghez vezető úton, a postahivatallal szembeni járdán lótuszülésben egy suszter dolgozik. Ez lehet a munkahelye, nincs sok szerszáma, egy ár, egy suszterkalapács, kis bőrdarabka, műanyag nyelű bőrvágó szike, apró szögek, más semmi. Másnap ő hozza rendbe elszakadt szandálom. Jó nézni, amint ügyesen, felesleges mozdulatok nélkül reparálja meg lábbelim. Most nem a hátsó, hanem a főbejáraton megyünk be a Követségre, ehhez egy kis kerülőt kell tennünk. Szívesebben megyek az úttesten, mint a járdán, mert a járdaszegélyeket itt Delhiben - a monszunesőkre gondolva - igen magasra építik, nehézkes le- és fellépkedni, felhúzódzkodni rájuk és leereszkedni róluk. Az úttesten viszont különös figyelemmel kell közlekedni, mert a kanyarból hamar feltűnik egy-egy száguldó autó, moped, szkuter, s mint az őrültek húznak el mellettünk. Sebességmámoruknak csak gépük teljesítménye szab határt. De nemcsak a járművekre kell vigyáznunk, hanem az imitt-amott elpottyantott tehénlepényekre is, amit az éjszakai kóborló tehenek hagynak névkártyájukként az aszfalton. Időnként átszalad előttünk egy-egy majomcsapat, rohannak az üzletház ablakaiba, onnan várják ennivalójukat a bevásárlóktól és az eladóktól. Az út végén a Követség parkjával szemben bokrokkal és bozótossal álcázott nyomornegyed rejtőzik, oly sikeresen leplezik magukat, hogy csak a figyelmes szem fedezi fel a kátránypapírral letakart kunyhókat, viskókat. Olykor gyerekek tűnnek fel, szutykos ruhákban vagy mezítelen, a nagyobbak kisebb testvéreiket kézen fogva vezetik. A szurtos képű, fekete szembogarú, kócos hajú, karamellbőrű lurkók mindannyian nagyon szépek.


További olvasnivaló

A török-iráni határ - Kurdok tesztelik r…

A sorból kiállva ideje átöltöznöm, hiszen Iránban a külföldi hölgyektől is elvárják az iszlám öltözködési szokások tiszteletben tartását. Hosszú nadrágos, tunikás pandzsábimhoz fejemre kendő, lábamra zokni dukál. Habár az idegennek...

Folytatás...

Rebarbara helyett cseresznye

Barátnőm, Aranka vasárnap reggel telefonált, menjek, mert meglepetésként akar adni valamit. Úgy emlékszem, mintha azt is hallottam volna, hogy a váratlan ajándék rebarbara lesz. Utólagosan bevallom, csak képzelődhettem, mert tavaly...

Folytatás...

Kanyakumari, a Szűz Kisasszony

Közeleg a visszautazásunk napja. Kihasználva a még hátralévő időt, úgy döntünk, felkeressük India legdélibb csücskét, a Comorin-fokot, vagy, ahogy az indiaiak nevezik: Kanyakumarit. Másnap reggelre tervezzük az indulást. Ám nem...

Folytatás...

Blonda kézelemzése

  A kezeit szemlélve, az első dolog, ami azonnal szembetűnik, hogy nemcsak a kézfején, ahol ez megszokottabb, hanem a tenyerein is több kékes színű ér látható. A kínai kézdiagnosztika művelői szerint...

Folytatás...

A jó házasság titka – a fiziognómia szer…

A karakterológia, a klasszikus fiziognómia szakértői szerint az ember arca, külső megjelenése sok mindent elárul a személyiségéről, jellemvonásairól, így többek között azt is, hogy mekkora szociális érzékenységgel bír, mennyire hűséges...

Folytatás...

Álmomban kígyót ettem, korábban többször…

A múltkoriban privát levélben a címben jelzett kérdéssel keresett meg A. keresztnevű olvasóm. Mivel az ilyen álmok nem ritkák, az értelmezés másokat is érdekelhet, ezért a választ mindenki számára közzéteszem.Álomban...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?