A Követség magyar kolóniájának, diplomatáinak egyemeletes házai vinkliben kulcsolódnak egymásba, közrefogva a hangulatos kertet, a mozaik szökőkúttal. A csupa üveg nappali szalonok farkasszemet néznek, mintha haragban lennének egymással. Körülöttünk a fűben sose látott szép tollú madarak kutatnak giliszta, vagy más madárcsemege után. Csőrükkel szaporázva vágnak bele a földbe, a mozdulattól vékony lábuk nagyot rugózik. A kiszemelt bogárnak sorsa megpecsételődve, nincs számára menekvés, hamarosan a madár bögyébe kerül.
A házak hátsó traktusánál lévő picinyke sávokban hazai ízű zöldségeket, fűszereket termesztenek, megterem itt a spenót, sárgarépa, fehérrépa, majoránna, karalábé, káposzta és az Indiában ismeretlen savanyú sóska is. Az egészséges zöld levelek ropogósan kelletik magukat, otthoni ízeket csempészve, hazai ebédeket idéznek nosztalgikusan. A jókora park jobb szögletében terpeszkedik a nagykövet rezidenciája. A lapos tetős nagyra sikerült építmény hátából kiálló megannyi antenna egy termetes, soktüskés sündisznót juttat eszembe. A rezidenciával szinte egyvonalban, de attól tisztes távolságban áll Követségünk épülete. A klinkertéglás épület nagyon mutatós. A magas zászlórúdról hazánk trikolórja csüng alá mozdulatlanul. A kocsi beállóval szembeni virágágyásban imitt-amott szárba szökkent magyar virágok nyílnak, harmonikusan megférnek az itt honos bokrokkal, fákkal, kedvesen, hangulatossá színezik a környezetet.
Ez a fertály a Niti Margra nyílik. A gondosan zárt, kétszárnyú rácsos főkaput éjjel-nappal hindu strázsa felügyeli egy kőbódéból. Amint autó közeledik a bejárat felé, a silbak azonnal kiugrik, készségesen rohan kaput nyitni, közben szalutálva, vagy namasztézva köszönti az érkezőket-távozókat. Követségünk mellett, közvetlen a szomszédságunkban a Niti Marg sarkán az Egyiptomi Követség székel. A körforgalomra és a Nehru parkra néző épületegyüttesnek keleties kék kupolái egy bőven megmért adagú rumos szilva fagylaltot idéznek fel bennem. A fagylalt társképzethez valószínűleg hozzájárul a Nirula’s közelsége is. A hasonlatosságtól nyelvemen érzem a Nirula’s fagylaltok fenséges aromáját, a puszta gondolatra összeszalad a nyál a számban, máris javasolom, hogy menjünk, sétáljunk egyet s közben együnk meg egy adag fagylaltot. Attila, mint máskor, most sem mond nemet, neki is ízlik a fogára való fagyasztott édesség.
A területet uraló, kimagasló épületű Akbar hotel ma már nem működik szállodaként. A 168 fürdőszobás, légkondicionált szobával, uszodával, üzletekkel, kávézóval, étteremmel felszerelt szálló jelenleg nem fogad vendégeket, valami oknál fogva más célt szolgál. Az ablakaiba szerelt dobozformájú légkondicionáló berendezések nagyon elrondítják az épületet. Ez a városrész, a Csanakjapuri az i.e. IV. században élt Csanakjáról, alias Visnuguptáról, vagy más néven Kautiljáról kapta nevét. Csanakja a Maurja dinasztia alapítójának, Csandraguptának a főminisztere volt, és ő a szerzője a híres, nevezetes közgazdasági műnek az Arthasásztának. Az autóriksa- és a taxiállomásokra pillanatonként gördülnek be a járművek, utasokra várva. Ez a hely a kiindulási pontunk a centrumba menet, innen indulunk naponta a Connaught Place-re.
A Csanakjapuri üzletház elsősorban a diplomaták bevásárló helye. A kétszintes központ jól ellátott üzletei főleg a külszolgálatosok igényeit elégítik ki. Az előkelő kis üzletekben nagy az áruválaszték, az árak viszont kissé borsosak. A kézi csomózású szőnyegek oly álomszépek, hogy még az áraikat sem merjük megkérdezni. Az ajándéküzletek a padlótól a mennyezetig felpakolva dísztárggyal, melyekkel az otthoniaknak örömöt lehet szerezni. A szőrmeüzlet gyönyörű kikészítésű, megmunkált prémekkel, kucsmákkal, keppekkel, bundákkal csalogatja a vásárlókat. A könyvesbolt a világ sikerlistás könyveivel hívogat, minden alkalommal útba ejtjük, csemegézünk a ritkaságok között, de visszatartanak a vásárlástól a könyvekre nyomtatott magas árak. Az ifjú könyvkereskedő tinédzserkorú szolgája és a rézárus szikh inasa állandóan takarít, ez a legényke a könyveket porolgatja, törölgeti, rakosgatja szorgalmasan, amaz a rézedényeket szidolozza megszállottan, valamennyi réztárgy úgy fénylik, mint a trópusi nap.
A szikh falatnyi üzlete rendkívül zsúfolt, több ezernyi felhalmozott réztárgy uralja a picinyke helyiséget. Az üzletbe csupán egy keskeny járat vezet, ahová mindössze két normál súlyú és szélességű vevő férhet be, de azoknak is behúzott hassal, oldalt araszolva lehet bejutniuk. Vigyázni kell minden mozdulattal, mert az egymásra pakolt rezek, ha lepottyannak óriási csörömpölést kelthetnek. A hamiskás képű szikh tulajdonossal jól összebarátkozunk, ő a mindig kéznél lévő bankunk, ha fogyóban a rúpiánk, és pont erre járunk, szívesen váltunk nála. Ilyenkor mellső zsebéből nagy köteg dollárt húz elő, s még több rúpiában kotorászik fiókjában. Jobban is, kedvezőbben is beválthatnánk a pénzünket, de ez a legkényelmesebb megoldás.
Egyik alkalommal egy hattyúnyakú réz kancsóra és egy telt idomú réz virágtartóra alkuszunk, sőt a finisbe érve meg is állapodunk, amikor az ajtó nyílásában egy magyar házaspár dugja be a fejét. A hazai hangok vonzották ide őket, hogy segítségünkre legyenek, felajánlkoznak az egyezkedéshez. Hazánkfia nem sokat gatyázik, ránéz az árura és kapásból merészen és pimaszul a már kialkudott összeg felét kínálja. Nemcsak a szikh, de mi is nevetségesen alacsonynak tartjuk ezt az árat. A szikh az összeg hallatán elszürkül, összeszorítja száját, arcáról lehervad a mosoly, arckifejezése a hamiskásból mérgesbe vált, s fejével egyértelmű nemet int. Egész lénye sértett elutasítást tükröz. A sikertelen alkusz után mi is kioldalgunk a boltból, oly gyorsan távozunk s tűnünk el szeme elől a folyosón, mint két tetten ért tolvaj. Sajnáljuk, hogy így alakult, mert mindkettőnknek tetszik az áru. Még ha jóindulatból is történt, túlzás volt ennyire az értéke alá kínálni. Kifejezetten bánt a dolog, ezért aztán addig mesterkedek, míg másnap az általunk jóváhagyott, előző napon megbeszélt áron létrejön a biznisz, megvesszük a szép mintás kancsót és az öblös virágtartót. Elégedettek vagyunk mindhárman, az eladó szikh és mi ketten vevők.
Itt a legtöbb üzletben beszélnek pár szót magyarul, de tudnak egy kicsit oroszul és valószínűleg gagyarásznak valamicskét cseh nyelven is, feltehetően e követségek közelsége miatt ragadt rájuk szókincsük. Kellemes meglepetés, ha hindi köszöntésünkre magyar jó napot a válasz. Hazánkkal kapcsolatban meglepően tájékozottak. Itt látunk először az élelmiszerüzletekben hentesárut, felvágottakat, kolbászokat. Ezen a környéken kevés a hindu vásárló, nem kell annyira törődniük a vallás és meggyőződésük diktálta érzékenységükkel. Sőt az alagsorban még palackozott bort és égetett szeszt is árusítanak. A szatócsboltban pedig a pulton és előtte is halomban állnak az általunk eddig hiányolt WC papír gurigák, és a százas csomagolású papír zsebkendők. A csanakjai üzletház eldugott helyén megbúvó bankját - a szikh jóvoltából - egyetlen egyszer sem vesszük igénybe. Kirakatnézés közben nagyon zavarólag hat, a falakon és a járdán látott megannyi vörös folt, emlékeztetve a bételrágásra. Bárhová nézünk, mindenhol ott díszelegnek árulkodón a lédús köpetek.
A bevásárló csarnok közép tájt nyitott, onnan ágazik két szárnyra az építmény, a középpont főhelyén, magas talpazaton Szandzsáj Gandhi mellszobra áll, jövet-menet emlékeztet szerencsétlen halálára. A repülőbaleset következtében elhunyt Szandzsáj anyjának sok problémát, gondot okozott életében, de mint kedvenc fiának mindig mindent elnézett, megbocsátott neki. Indira Gandhi őt tartotta politikai utódjának, Szandzsájnak szabad kezet, korlátlan teret adott mindahhoz, amit véghez kívánt hajtani. Szandzsáj azonban két negatív tettével, fekete tintával írta be nevét India történelemkönyvébe. Az egyikkel az urbanizáció gondját, a nyomortanyák kitelepítését oldotta meg a legdrasztikusabb módon. A mit sem sejtő, istenverte nyomorultakért, hajnalonként teherautó konvojokat küldetett, felpakoltatta őket, majd több száz kilométer távolságra, valamilyen kihalt, lakatlan helyen egyszerűen lerakatta a városképet-rontókat. Hasonló kegyetlen megoldással akarta útját állnia a további demográfiai robbanásnak (India lakossága évente mintegy 20-30 millióval nő), a nagyfokú szaporulatnak. A férfiakat erőszakkal vitette el, kényszerítette őket sterilizálásra. A beavatkozás azonban szinte kizárólag csak a szegényeket, a kaszton kívülieket, a parasztokat és a muszlimokat sújtotta. A megalázó intézkedés sokszor a gyerektelen fiatalkorúakat is kés alá küldte, a gyors tempóban, többnyire a hanyagul elvégzett műtétek során sokan megfertőződtek, meghaltak. Indiában mindkét eset nagy felzúdulást keltett, ezt követően anyja, az addig népszerű politikus, vereséget szenvedett az 1977-es parlamenti választáson. Fiának tettei után mellőzték politikai körökben, már úgy nézett ki, hogy véget ért pályafutása, amikor ismételten felfelé ívelt karrierje. Ekkor érte a lehető legsúlyosabb csapás, elvesztette szeretett fiát, Szandzsájt. A róla mintázott szobor nyakán átvetve mindig friss virágfüzér díszlik, valaki vagy valakik naponta gondoskodnak a hervadt virágfüzérek kicseréléséről. Talán épp az itt takarító számkivetett páriák közül ápolja valaki az emlékét.
A Csanakja filmszínház nagy forgalmat bonyolít le, az indiaiak imádnak moziba járni. A világon ők készítik a legtöbb filmet. A mozi óriási táblája többnyire a legújabb amerikai vagy indiai filmet reklámozza. Volt alkalmunk látni - nemcsak itt Delhiben hanem Trivandrumban is -, amint a filmre éhes nézők ádáz küzdelmet folytattak a jegyekért, a bejutásért. Itt a Csanakja mozi előtt főleg fiatalok gyülekeznek, hinduk, szikhek, muszlimok, fiúk-lányok és ifjú párok csoportosulnak. Robogóval vagy a legújabb márkájú autókkal jönnek. Az előadást megelőzően még betérnek a Nirula's-ba valami finomat enni, vagy egy jót fagylaltozni. Ifjú házas korukban gyakorta járt ide Radzsív és Szonja Gandhi is. Noha mi nem mozizunk, azért minden alkalmat kihasználunk, hogy megvendégeljük magunkat egy nagy adag valódi tejszínből készült, mesés ízű fagylalttal.