Az indulás körülményei - ácsorgás, várakozás, izgulás - kísértetiesen hasonlítanak a tegnapihoz. A különbség csupán annyi, hogy akkor az agrai buszra, most pedig a dzsajpurira várunk, s talán az is némi változást jelent, hogy most kevésbé vagyunk bizonytalanok az elmenetelben. Szoborként állunk a szokásos helyünkön, az Akbar Hotel sarkán, meredten
Ha Mathurába öreg este érkeztünk, akkor most Brindabanba érve már vén este van, pedig alig múlt még kilenc óra. Indiára hamar rátelepszik az est sötétje. Bár Mathura is szent város, ám Brindaban még szentebb, legalábbis a Krisna hívők számára. Ez a hely az ezer szentély városa, itt töltötte gyermekkorát, vált kamasszá,
Öreg este, mire a szent helyre, Mathurába érkezünk. Kísérőnk elsőként a Krisna isten szülőhelyeként tisztelt templomhoz vezeti a csoportot, ahová valamennyien árnyékként követjük őt. A hinduk körében nagy népszerűségnek örvendő Krisna, nemcsak a krisnások, de a vaisnavák (Visnu követői) körében is szimpatikus isten és hős, azonban a dzsainok és a
Agrát elhagyva gondolataim minduntalan visszakanyarodnak a Sír Palotához. Nem befolyásolnak, de mégis eltöprengek Ludviáni urdu költő Tádzsról írt sorain: „Kedvesem fordítsd el tekinteted a márványpalota pazar szépségéről, kihívó gazdaságáról. Szégyene ez a kornak. A kapun túl nyomor, a mi életünk, a zsarnok király hűségének emléke előtt…”
Az Agrától nem messze
Nem tudjuk mire vélni, tán elfeledkeztek rólunk, idestova egy órája, egyre tétovábban toporgunk az Akbar Hotel előtt. Az kizárt, hogy elmentek volna, hisz a megbeszélt időnél jóval előbb érkeztünk. A belátható utat két részre osztjuk, én az egyik, párom a másik irányból kémleli a buszokat. Egyre-másra tűnnek fel a turista-
A Hauz Khas lakótelepnél letérünk kelet felé, itt terül el Delhi második városa, a fénykorában tündöklő Sziri. A régi főváros múltjára, az akkortájt uralkodó Hildzsi dinasztiára, Alá-ud-din szultánra, ma már csak Sziri omladozó falai, rogyadozó sírjai emlékeztetnek. A hétvégi Delhi talán még színesebb, izgalmasabb, mozgalmasabb arcát mutatja, mint hétköznap. Ünnepi
Szinte észrevétlenül érünk az egykoron Sáhdzsahánábádnak nevezett régi városrészbe, Ódelhibe. Fogalmunk sincs, hol húzódhat a határ Újdelhi és az Óváros között, hiszen már csaknem teljesen egybeolvadt, összemosódott egymással a két városrész. A régi Delhi útjain cammogva, araszolva halad buszunk, a tömött utak óriásivá duzzadt forgalmán érzékeljük, hogy itt már szabadon
Újdelhi
Szafdardzsang síremléke
Kutáb Minár
Indira Gandhi múzeum
India Kapu
Rashtrapati Bhavan
Parlament
Laksmi Naraján templom
Követve a bedekker praktikusnak tűnő tanácsait a könyv ajánlásai alapján indulunk bevenni Delhit. A város több ezerre becsült emlékműve közül csak néhányra, a legérdekesebbekre, legismertebbekre futja időnkből, azokra kell koncentrálnunk, jóllehet ez sem lebecsülendő vállalkozás. Mindezek
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.