A+ A A-

Tampi

  • Közzétéve itt: Dél-India - Kerala


Tampiék "étterme" a pálmafák tövében áll, Radháékkal rézsútosan szemben. Tampi apja az étkezdét szállodánk tulajdonosától bérli, tulajdonképpen az egész Kovalam part valamennyi vendéglője, hotelje két jómódú család birtokában van. A Radhával egyidős Tampi úgy tíz éves lehet, mokány felépítésű, jó eszű kisfiú. Nagyon szorgalmas, reggelenként az első napsugárral versenyre kelve indul tejért, bármikor kinézek szobánk ablakán, már visszafelé jön, viszi haza a frissen fejt tejet. A parti homokban baktat, fel-felnéz szállodai szobánk ablakára, azt fürkészi felébredtünk-e, melyikünk kelt fel már. Ha valamelyikünket meglátja, vidáman integet. Tampi igen elfoglalt gyerek, amint végez hajnali munkájával, felcseréli a tejeskannát iskolai cuccaival, és máris lohol kis motyójával, szíjjal átkötött füzeteivel, könyveivel a buszhoz, ami tanulni viszi Trivandrumba. Az East Fortba jár iskolába.

Délután, amikor megjön, azonnal beáll apja mellé segédkezni, késő estig ő szaladgál nyersanyagért. Ha a vendég megkíván valamit, Tampi máris fut, beszerzi, hozza az óhajtott ételhez valót, vagy a gondosan újságpapírba csomagolt sört. Ezekben a kulipintyó étkezőkben ugyanis nem tartanak belőle, azt rendesen csak a nagyobb restaurantokban lehet fogyasztani. Ez azonban nem jelent akadályt, mert ha a vendég sört kíván, már szalad is Tampi a jéghideg seritalért. Ha történetesen uborkasalátát akar a kuncsaft, akkor uborkáért rohan, megy mindenért, számára nincs lehetetlen. A fuss-ide-fuss-oda Tampi, Radhához hasonlóan, kitartóan csalogat apja éttermébe, addig mesterkedik, míg rászánjuk magunkat, s a szálloda helyett náluk költjük el ebédünket, ezt megelőzően azonban már többször betértünk hozzájuk egy-egy üdítőitalra, ilyenkor nemcsak a kislányokat láttuk vendégül, hanem a kis Tampit is.

A kisfiú apja szálfatermetű, kemény izmú, ravasz ábrázatú férfi, közel sem olyan szimpatikus, mint csemetéje. A fiára való tekintettel sokféle ételt rendelünk tőle, hadd legyen bevétele. Az ebédre, mint mindenhol, itt is rengeteget kell várnunk, nem hagyják magukat sürgetni. Ráérősen, kényelmesen pucolgatják a zöldségeket, hámozzák a krumplit, paníroznak, sütögetnek, örökkévalóságnak tűnik, mire elkészülnek. Már kopog a szemem az éhségtől, gyomrom hangos korgással követelődzik, el sem hisszük, amikor végre elénk teszik a teli tányérokat. Ételünket a legyek is megkívánják, hadakoznunk kell a kellemetlen, szemtelen nem várt kétszárnyú vendégekkel.

Leszámítva a legyekkel folytatott harcot az ebéd ízletes, a kesudióval készült, eukaliptusz mézzel lecsurgatott, banános palacsinta meg egyenesen fenséges. Tisztességes borravalóval kívánjuk díjazni. Tampi apja azonban megelőz minket, mert tisztességtelenül sokat számít, a számla láttán eldöntjük, többet ide nem jövünk. A végösszeget szó nélkül kifizetjük. Szegény kis Tampi nem tud, nem tehet apja inkorrekt húzásáról, tehát továbbra is a barátunk marad.

Távozóban Radha felfedez minket, hozzánk szalad, majd beszáguld a vízbe, beleveti magát a habokba, kócos feje eltűnik, majd hempereg egy kicsit a sekélyebb vízben, formás kis alakjára feszesen rátapad vizes ruhája, kiemeli bimbózó apró almamellét. Önfeledten kacag felénk. Köröttünk egy csomó gyerek rohangál, fehér, egészséges fogaik szinte világítanak, amint elővillannak koromfekete képükből. A parton sehol egy árnyék, fejünket égeti a nap. Az izzó homokban kapkodjuk mezítelen lábainkat. Kerülgetjük a partra vont halászbárkákat és a gyékénnyel fedett hálókat. Szumátival meghámoztatunk egy méretes, sárgára érett ananászt, és elbújunk az utunkba eső első napernyő alá. A partőr a zászlót veszélyes jelzésre állítja, mérges a tenger, nem ajánlatos bemenni, könnyen beszippantja, begörgeti az embert.

További olvasnivaló

H. Bóna Mártára emlékezünk

Két régi fényképet nézegetek, rajta négy meteorológus, balról jobbra H. Bóna Márta, Németh Lajos, a férjem, Rábai Attila és Demeter Éva. Éva mögött pedig - takarásban - Vissy Gyuri (akit...

Folytatás...

A száj vagy nyelv véletlen megharapása

Valamennyiünkkel megesik, hogy minden ok nélkül megharapjuk a szánkat, ráharapunk a nyelvünkre. Arra viszont már kevésbé gondolunk, hogy sokan ebből szavahihetőségünkről vagy mások rosszhiszeműségéről vonnak le bizonyos következtetéseket.Ha például a...

Folytatás...

Karácsonyi ajándékozás

A világon mindenütt elsősorban a gyerekek várják izgatottan a karácsonyt, mert ekkor megajándékozzák őket. Az ajándékokat hozhatja Télapó, Karácsonyapó, Jézuska, jószívű boszorkány vagy egy kis manó. Az angol gyerekeknek a Karácsonyapó...

Folytatás...

Néhány jó tanács az újévi macskajaj enyh…

Egy korábbi év végi írásomban már tettem rövid utalást a szilveszteri bulit követő másnaposság veszélyére, most azonban nem elégszem meg a jó kívánsággal, megpróbálok néhány hasznos tanáccsal is szolgálni a...

Folytatás...

Az indiai kezekkel találkozni egészen kü…

  Dr. Puskás Ildikó indológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense Ha összeszámolom, akkor talán ötször lehettem Indiában, de a meghatározó az első utam volt, amikor egy esztendőt töltöttem kinn egyhuzamban. Delhi...

Folytatás...

A koleraoltást nem ússzuk meg

A Subaruval feltehetően könnyebben vesszük majd az akadályokat, a kanyargós szerpentineket, a veszedelmes hegyi utakat. Iránban sós mocsaraktól és kiszáradt tavaktól övezve, sivatagos, félsivatagi sztyeppes vidéken halad majd az út...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?