A+ A A-

Tampi

  • Közzétéve itt: Dél-India - Kerala


Tampiék "étterme" a pálmafák tövében áll, Radháékkal rézsútosan szemben. Tampi apja az étkezdét szállodánk tulajdonosától bérli, tulajdonképpen az egész Kovalam part valamennyi vendéglője, hotelje két jómódú család birtokában van. A Radhával egyidős Tampi úgy tíz éves lehet, mokány felépítésű, jó eszű kisfiú. Nagyon szorgalmas, reggelenként az első napsugárral versenyre kelve indul tejért, bármikor kinézek szobánk ablakán, már visszafelé jön, viszi haza a frissen fejt tejet. A parti homokban baktat, fel-felnéz szállodai szobánk ablakára, azt fürkészi felébredtünk-e, melyikünk kelt fel már. Ha valamelyikünket meglátja, vidáman integet. Tampi igen elfoglalt gyerek, amint végez hajnali munkájával, felcseréli a tejeskannát iskolai cuccaival, és máris lohol kis motyójával, szíjjal átkötött füzeteivel, könyveivel a buszhoz, ami tanulni viszi Trivandrumba. Az East Fortba jár iskolába.

Délután, amikor megjön, azonnal beáll apja mellé segédkezni, késő estig ő szaladgál nyersanyagért. Ha a vendég megkíván valamit, Tampi máris fut, beszerzi, hozza az óhajtott ételhez valót, vagy a gondosan újságpapírba csomagolt sört. Ezekben a kulipintyó étkezőkben ugyanis nem tartanak belőle, azt rendesen csak a nagyobb restaurantokban lehet fogyasztani. Ez azonban nem jelent akadályt, mert ha a vendég sört kíván, már szalad is Tampi a jéghideg seritalért. Ha történetesen uborkasalátát akar a kuncsaft, akkor uborkáért rohan, megy mindenért, számára nincs lehetetlen. A fuss-ide-fuss-oda Tampi, Radhához hasonlóan, kitartóan csalogat apja éttermébe, addig mesterkedik, míg rászánjuk magunkat, s a szálloda helyett náluk költjük el ebédünket, ezt megelőzően azonban már többször betértünk hozzájuk egy-egy üdítőitalra, ilyenkor nemcsak a kislányokat láttuk vendégül, hanem a kis Tampit is.

A kisfiú apja szálfatermetű, kemény izmú, ravasz ábrázatú férfi, közel sem olyan szimpatikus, mint csemetéje. A fiára való tekintettel sokféle ételt rendelünk tőle, hadd legyen bevétele. Az ebédre, mint mindenhol, itt is rengeteget kell várnunk, nem hagyják magukat sürgetni. Ráérősen, kényelmesen pucolgatják a zöldségeket, hámozzák a krumplit, paníroznak, sütögetnek, örökkévalóságnak tűnik, mire elkészülnek. Már kopog a szemem az éhségtől, gyomrom hangos korgással követelődzik, el sem hisszük, amikor végre elénk teszik a teli tányérokat. Ételünket a legyek is megkívánják, hadakoznunk kell a kellemetlen, szemtelen nem várt kétszárnyú vendégekkel.

Leszámítva a legyekkel folytatott harcot az ebéd ízletes, a kesudióval készült, eukaliptusz mézzel lecsurgatott, banános palacsinta meg egyenesen fenséges. Tisztességes borravalóval kívánjuk díjazni. Tampi apja azonban megelőz minket, mert tisztességtelenül sokat számít, a számla láttán eldöntjük, többet ide nem jövünk. A végösszeget szó nélkül kifizetjük. Szegény kis Tampi nem tud, nem tehet apja inkorrekt húzásáról, tehát továbbra is a barátunk marad.

Távozóban Radha felfedez minket, hozzánk szalad, majd beszáguld a vízbe, beleveti magát a habokba, kócos feje eltűnik, majd hempereg egy kicsit a sekélyebb vízben, formás kis alakjára feszesen rátapad vizes ruhája, kiemeli bimbózó apró almamellét. Önfeledten kacag felénk. Köröttünk egy csomó gyerek rohangál, fehér, egészséges fogaik szinte világítanak, amint elővillannak koromfekete képükből. A parton sehol egy árnyék, fejünket égeti a nap. Az izzó homokban kapkodjuk mezítelen lábainkat. Kerülgetjük a partra vont halászbárkákat és a gyékénnyel fedett hálókat. Szumátival meghámoztatunk egy méretes, sárgára érett ananászt, és elbújunk az utunkba eső első napernyő alá. A partőr a zászlót veszélyes jelzésre állítja, mérges a tenger, nem ajánlatos bemenni, könnyen beszippantja, begörgeti az embert.

További olvasnivaló

Kovalami állatok

Már az első nap első félórájában piros pecsenyére sült bőrünk, de aztán fokozatosan értük el a bronzos szint, sőt idővel kezdtünk hasonlítani a keralaiakhoz, testünk barnás fekete, vagy inkább...

Folytatás...

Irán - Az eszfahániakat tekintették I…

  Most hogy szabadon mozgunk, lépten-nyomon érzékeljük, hogy az irániak barátságosak, és kedvelik a magyarokat. Nemcsak ebédelni hívnak, többükkel beszédbe is elegyedünk. Fotókat készítek egy iráni családról, na meg egy kerékpáros...

Folytatás...

Babi kézelemzése

A tenyérnél valamivel rövidebb ujjak szerint barátságos, kedves ember lehet, aki viszont nem vesz túlságosan semmit sem a szívére. A részletekkel nem sokat problémázik. Gyorsan megragadja a lényeget. A...

Folytatás...

Jojoba, a csodakencék étvágycsökkent…

Mondják, zsozsobának, ejtik hohobának, nálunk azonban jojobaként ismert a sivatagi növényből nyert olaja. A Mexikó, valamint Arizona és Kalifornia homokos pusztáin - a Sonora- és Mojave-sivatagban - őshonos jojobacserje...

Folytatás...

Kurkuma drágán, kedvezményes áron, k…

Amikor 2010 nyarán megírtam cikkemet, az univerzális, jótékony sárgagyökérről, nem gondoltam, hogy nemsokára nálunk is felfedezik gyógyhatású szerként az addig csak felkapott konyhai fűszerként használt kurkumát. Talán néhány hónap telhetett...

Folytatás...

Húsvéti ételszentelés

  A képeket - melyek a Szabolcs-Szatmár megyében található Ura község hagyományos húsvéti ételszentelésének epizódjait mutatják be - Popovics Tiborné (Bányai Marika) és Popovics Tibor készítették, illetve bocsátották rendelkezésemre.                

Folytatás...