Rögtön az első napokban barátságot kötök két kislánnyal, Radhával és Binduval, akik testvérek, egyikük tíz éves, a másik hét. Radhával sikerül jobban összemelegednem, amíg húga az iskolában van, o segít a szüleinek, bevásárol, aztán fürdik a tengerben. Mostanában viszont idejének nagy részét velünk tölti, bár kettőnk közül én vagyok a kiválasztottja. Miközben Radha malajálam szavakra oktat engem, én őt az angol, hindi és magyar megfelelőkre tanítom. Az első szó, amit megtanulok tőle az a patti, vagyis a kutya, miután egy arrafelé kódorgó ebre rámutatva mondja, nem lehet eltéveszteni a szó jelentését, én is rábökök a kutyára, s folytatom hindiül és angolul, kutta és dog, mondom neki. A kutta hallatán nagyot nevet. Így megy ez naphosszat, jól megvagyunk hárman egymással, a nyelvi nehézségek nem jelentenek problémát, beszélgetésünkben nem gátolnak, nem akadályoznak, ha mégis, akkor itt van a két kezünk, mutogatunk, jelbeszéddel értetjük meg magunkat. Lesi szavakat formázó ajkamat, próbálja ellesni technikámat, formázza száját az idegen hangok összeillesztésére. Traccspartinkba néha Attila is besegít.
Kár ezért a kislányért, hogy nem járhat iskolába, de szülei szegények, nem engedhetik meg maguknak a két lányuk iskoláztatását. Radha az életörömtől kicsattanó kislány itt a parton szökken szárba, tanítómesterei az idevetődött idegenek, szabadon, boldogan, önfeledten él, akár egy madár, minden külföldihez odavetődik, kedveskedik, barátkozik, cimborál, boldogan dajkálja azok csemetéit.
A legkezdetlegesebb társalgással nemcsak jót cseverészünk, hanem még egy kicsit pletykálkodunk is, persze ártatlan dolgokról, például Tampiról. Radha csillogó szemeiből úgy veszem ki, tetszik neki az a kisfiú, bár az ilyen izgalmas, szemérmetlen dolgokról nem ildomos beszélni Indiában, még a nagyobb szabadságot jelentő tengerparton sem. Pedig a kislány bőven lát itt egyet-mást, a fehérek között félmeztelenre vetkőzött napozó fedetlen keblű nőket, összeölelkező párokat, évődő fiatalokat, amint csókolóznak, vagy tapogatják egymást, de szép számmal akadnak kéjsóvár olasz férfiak, akiknek divatos tenyérnyi fecskéi szinte semmit nem takarnak el, sőt.
Radháék a szállodánkkal szemben lévő sziklánál laknak. Kézzel tákolt, kókuszlevelekkel fedett viskójuk nappal étkezdéül, éjjel pedig hálóként szolgál. Radha szüntelenül invitál, ismerkedjünk meg szüleivel és együnk náluk. A szíves hívogatások elől nem tudunk, és nem akarunk kitérni, a fiatal mama és az idősebb papa igen hálásak kedvességünkért, amiért oly sok örömet szereztünk lányaiknak, különösen Radha mesélt rólunk sokat. Az étkezde berendezése egy lóca és egy asztal, mindkettő kétes tisztaságú. Kínálgatnak főtt rizzsel és kemény tojással, de elhárítjuk azzal, hogy nem vagyunk éhesek. Hogy álmukat ne vigyük el, helyet foglalunk a keskeny ülőkén, pár szót váltunk a papával, a mama bájosan mosolyog, Radha eközben rám ragyogtatja koromfekete szemét, duzzadt, negritó ajka nevetésre áll. A sütős viskó rázkódik az állandó hullámveréstől, remeg a dübörgő tenger morajától. A tűző nap beszivárog a tetőt borító levélréseken. Itt a sziklák tövében nincs árnyat adó fa, nincs növény se, a sós víz minden élőt kipusztít, a homokot csak partra vetett hínárszárak és döglött medúzák díszítik. A két kislánynak egy nyuszit és egy pandát ajándékozunk, Radháé a nyúl, Bindué a panda. Radha a masnis nyuszival kiszalad a partra, rohangálva mutogatja boldog-boldogtalannak a gyönyörű plüss állatot. Kimondhatatlanul örvendezik, úszik a boldogságban. Amint elnézzük, valószínűleg ez a nyuszi élete első játéka, legalábbis erről árulkodik öröme. A meghitt hangulatot egy helyi rendőr szakítja félbe, megéhezett, betért pár falatra. Radháék étkezdéjébe főleg csak indiai vendégek járnak, de néha betéved hozzájuk egy-egy spórolós japán is. Itt minden étel nagyon olcsó, vagy ahogyan ők mondják: very, very cheap.
Esténként, amikor már feketeség borítja a partot, csak a sátorétkezdék fénye világít, és a világítótorony forgó reflektora villan fel a szürke homokon, hatalmasakat sétálunk. Elől mi négyen nők, jobbomon Radha, balomon Bindu markolásszák kezemet, valamint Bindu barátnője, akinek nem tudom megjegyezni a nevét, talán Szitának hívják, mint a barázdában született Ráma isten feleségét. A lányok hangosan köszöngetnek befelé a restaurantokba, köszöntenek ők ismerőst és ismeretlent egyaránt, úgy látom nagyra, vannak újdonsült felnőtt fehér barátaikkal. Mögöttünk Tampi és Attila bandukolnak.
