A magyarok kedvelik a virágokat, kellemes látvány nyújtanak az emeletes házak erkélyein virító pompás virágok, vagy a színes virágokkal elénk táruló kertek, parkok. A népművészek kedvenc virágaikat festették a tulipános ládákra, a mázas edényekre, kulacsokra, köcsögökre, sokszor virág motívumokkal díszítették a díszpárnákat, a hímzett ruhákat és zsalugátereket. Ez jelen időben is így van. Népdalainkban is gyakran szerepel a virág, például amikor a szerelmes legény a kedvesét rózsához, violához, gyöngyvirághoz, liliomhoz, rozmaringhoz, bazsarózsához stb..
Népdalköltészetünkben, balladáinkban gyakorta szerepelnek a virágok. A Tiszacsegei népdal szövege szerint:
Ej-haj gyöngyvirág, Teljes szegfű, szarkaláb, Bimbós majoránna, Ha kertedbe mehetnék, Piros rózsát szedhetnék, Szívem megújulna.
Ej-ha, gyöngyvirág, Teljes szegfű, szarkaláb, Levendulavirág. Ha kertedbe mehetnék, És ott kertész lehetnék, Mindjárt meggyógyulnék
E szerelmi dalban a gyöngyvirág az ártatlan leányt, a testi érettséget a teljes szegfű szimbolizálja, a piros rózsa pedig a lány nemi szervét. A levendulavirága a férfi felizgatott pénisze. A kertész a szerelmes legény, aki kívánja az együtthálást.
Népszerű tánc-, operett és filmdalok szövegekbe szőve is felbukkannak a virágok, ezek közül néhány: A kerthez tartózik a rózsa, Már ébred a szép harmatos rózsa, Küldj egy szép ibolyát, s tudni fogom, hogy még szeretsz, Hej,ha rózsa, rózsabimbó lehetnék, A fákon cseresznyevirág, A rózsa jelenti, hű vagyok. A szegfű azt mondja, hogy a Nap ránk ragyog. A nefelejcs, hogy el ne felejts, s a gyöngyvirág, hogy a tied vagyok. Hófehér gyöngyvirág áruld el nekem, hol az én kedvesem. Hol a szerelmem. Helyettem kis virág tégy vallomást, Egy rózsaszál szebben beszél. Száz piros rózsa válhat-e valóra, kétszer egy álmodás? Most amikor minden virág nyílik, orgonától a kis gólyahírig.
Költőink, Kisfaludy, Bajza, Csokonai, Berzsenyi, Eötvös, Arany, Petőfi és Tompa költeményeikben ugyancsak szívesen használtak szimbolikus virágneveket és azok jelentését. Klasszikus poétáink közül például Vörösmarty Mihály kedvelte a rózsát, a nefelejcset, Csokonai Vitéz Mihály a tulipánt és a violát . Petőfi írja: Fa leszek, ha fának vagy virága, Ha harmat vagy én virág leszek. Egyébként Petőfi Sándor számos ismerve s jó néhány fát és cserjét, azokat említi verseiben, ezen kívül virágként említi a búzavirágot, a pipacsot, a szarkalábat, a fehér akácot. Arany János a rózsát és az ibolyát nevesíti.
Tompa Mihály szívelte az őszi kikericset, a hajnalkát, a szegfűt, a havasi rózsát más néven a hó rózsát, az alpesi virágok királynőjét. 1853-ban írt Virágregéiben, az őszi kikerics jelképezi a bús magányt, a szarkaláb a hűtlenséget, a szegfű a gőgöt, a fehér liliom a tisztaságot, a kék liliom az irigyelt szépséget, a viola szimbolikája a türelmetlenségnek, a turbán liliom az égő szerelemnek, a tubarózsa a testvéri hűségnek, a kék jácint a gyöngédségnek, a vadrózsa és a nefelejcs az emlékezéseknek.
Ady Endre a szegfűvel képes volt társalogni, szerinte az őszi rózsák a forradalmat szimbolizálják. Juhász Gyula szerette az ibolyát, Kosztolányi Dezsőnél a napraforgó, a pipacsok és a lankadt ibolya is örül. Radnóti Miklós kedvenc virága a rózsa, a pipacs. Füst Miláné a vadrózsák.
Lásd még: Virágok