A+ A A-

Szóma

  • Közzétéve itt: Növényvilág


Az életelixírként, az istenek és a halhatatlanság italaként jellemzett szómáról (más írásmóddal szomáról) valójában igen keveset tudunk. Már az ital alapjául szolgáló növény mibenlétében sincs egyetértés. A nagyobb lexikonok, értelmező szótárak meghatározása szerint a szóma vagy haoma (Iránban ez utóbbi néven ismerik), az ősi hindu varázslathoz használt növény, az Asclepias acida, melynek tejszerű nedve a halhatatlanság eszköze. Egy másik vélekedés viszont a légyölő galócával azonosítja, ugyanis ennek főzete idéz elő olyan hallucinogén hatásokat, amilyenekről a Rig Védában olvashatunk. A legújabb elmélet David L. Spess nevéhez fűződik, aki a „Soma: The Divine hallucinogen” (Szóma: Az isteni hallucinogén) címen 2000-ben publikált könyvében számos érvet sorakoztat fel amellett, hogy a szóma valójában India szent lótuszából (Nelumbo nucifera) származik.

Ma már – akárcsak a vallások legtöbbje – a hinduizmus nem engedi meg a tudatmódosító szerek használatát, egykoron azonban az áldozati szertartás – melyre, volt idő, hogy naponta három alkalommal került sor - elengedhetetlen része volt a szóma fogyasztása, miként előszeretettel nyúltak e finom isteni nedűvel töltött serleghez az ind mitológia hősei is. Különösen Indra, az istenek királya kedvelte e finom nemes italt: „11. Ebben van az egyik felem, a másikat lenn vonszolom. Talán bizony szómát ittam?! 12. Rettentő nagy vagyok én! Felnyúlok én a felhőkig! Talán bizony szómát ittam?! 13. Most hazamegyek, jól ellátva, s áldozatot viszek az isteneknek.” [Schmidt József fordítása, Rig Véda 10. 119.]

Az élénkítő, hallucinogén szóma ital összetevőire az emberek mind a mai napig nem tudtak rájönni, készítését képtelenek megfejteni. Az emberi fantázia szerint az ital úgy készült, hogy vízben áztatott szóma szárat összezúzták, s kicsorgó levét vízzel hígították vagy tejjel keverték. A szómának fontos szerepe volt a védikus áldozatok bemutatásakor, az italt felajánlották az isteneknek, majd a maradékot a pap és az áldozat felajánlója itták meg.  A szóma elkészítése a legnagyobb titoknak számított, receptjét csak a papok ismerték, melyet szájról-szájra adtak tovább.

A védák idejében a szómát a gyógyszerek legjobbikának, egyfajta panaceának tekintették. A Rig Véda szerint a szóma különös hatással volt a betegségekre és az emberek fizikai állapotára. Fogyasztása után a bénák járni kezdtek, a vakok újból láttak, a törött csontok összeforrtak, a kificamodott testrész a helyére állt, és ezen kívül a szóma meghosszabbította az életet, sőt kiváló afrodiziákum is volt: növelte a termékenységet és a férfiasságot.

A néphagyomány úgy tartja, hogy a mennyekből származó és a hegyekben növő szóma nedve megtermékenyítő hatású, életerőt adó, és serkenti a növekedést. A szómát a Holddal hozták összefüggésbe, mert miután megitták az italt az istenek, a Hold elfogyott, hogy aztán ismét újjászülessen.

A haomát, a szóma zoroasztriánus megfelelőjét, a legenda egy paradicsombéli hegyen növő, gyönyörű, fehér fától származtatja. Az édeni fa hajtásait szent madarak (az indek szerint a garuda, a perzsa mitológiákban a szimurg) hozták le a földre. Az indoiráni mitológiában, s így a zoroasztriánus vallásban is, az egészség és az erő istenének, a szent növénynek és a belőle készült italnak egyaránt Haoma a neve. Áldozati szertartások alkalmával az összezúzott növényből készítették el az energinövelő és méregtelenítő hatásáról híres haoma italt, melyet aztán elfogyasztottak. Haomát istenként tisztelték, neki tulajdonították az egészséget, a termékenységet, a harcban az erőt és a gyorsaságot, házasságban pedig a bőséges gyermekáldást. Tőle vártak férjet az eladó lányok. Egyes hagyományőrző Yazd környéki falvakban a zoroasztriánus szertartásoknak még az 1960-as években is elmaradhatatlan kelléke volt a haoma.

A haoma kultusza sok hasonlóságot mutat a szóma kultuszával. Mindkét növényt az ősi indoeurópai népek az istenek elixírjének és a halhatatlanság italának tartották, s a vallási rítusokban szinte azonos szerepet töltöttek be. Az ital alapjául szolgáló növény nem azonosítható egyértelműen, legvalószínűbb jelöltnek azonban az Ephedra nevű növény tekinthető, melynek a levében található efedrin vérnyomásnövelő és pszichostimuláló hatású. A hatás fokozása érdekében ehhez feltehetően ópiumot vagy cannabist keverhettek.

Hozzászólások  

0 #1 axismundira 2009-10-28 20:14
egyes kutatások szerint a haoma = peganum harmala..
Idézet

További olvasnivaló

Srinagári buszra várva, lepedőnkbe bu…

A járdaszegély mellett szemétkupacok „díszlenek”, elkelne egy alapos utcasöprés. Időnként egy-egy egy-egy szkúter, autoriksa és taxi hajt át a színen, az egyik járgányból két hátizsákos fiatalember kászálódik ki. Kihajtós...

Folytatás...

Tejfog hiedelmek

  Noha a fogak fejlődése már az anyaméhben - kb. az első trimeszter közepe táján - elkezdődik, s a húsz tejfog részben a magzati lét végére kialakul, teljessé a születés után...

Folytatás...

Mustárfa, a több mint ezeréves termé…

Perzsa fogkefefát is írhattam volna a címben, ez azonban e növénnyel szemben - melyről már a Biblia is említést tesz - nem lenne igazságos, ugyanis a fogkefét csak néhány száz...

Folytatás...

A tenyérvonalak örökletesek

A normális kézvonalak három fővonalból, valamint a belőlük eredő mellék- illetve másodlagos vonalakból állnak. Szoros vérrokonsági kapcsolat esetén a fővonalak hossza, íve, elágazásainak formája nagy hasonlóságot, esetleg teljes azonosságot...

Folytatás...

Egykoron a győzelemmel és a halállal …

A Földközi-tenger mellékéről származó kerti petrezselyem egyik legfontosabb zöldségünk. Zöldje és gyökere, a fehérrépa ételek ízesítésére szolgál, viszont a metélő vagy fodros petrezselymet kizárólag a leveléért termesztik. A népiesen petemzsirom...

Folytatás...

A tenyér deltáinak értelmezése I. - …

Hutchinson részletes megfigyeléseket végzett a dombok elhelyezkedésének pszichológiai jelentőségéről. Úgy vélte, hogy a mutatóujj alatti delta, ismertebb nevén a Jupiter-domb helyzete a karakter és a várható viselkedés egyik legfontosabb...

Folytatás...