A+ A A-

Szóma

  • Közzétéve itt: Növényvilág


Az életelixírként, az istenek és a halhatatlanság italaként jellemzett szómáról (más írásmóddal szomáról) valójában igen keveset tudunk. Már az ital alapjául szolgáló növény mibenlétében sincs egyetértés. A nagyobb lexikonok, értelmező szótárak meghatározása szerint a szóma vagy haoma (Iránban ez utóbbi néven ismerik), az ősi hindu varázslathoz használt növény, az Asclepias acida, melynek tejszerű nedve a halhatatlanság eszköze. Egy másik vélekedés viszont a légyölő galócával azonosítja, ugyanis ennek főzete idéz elő olyan hallucinogén hatásokat, amilyenekről a Rig Védában olvashatunk. A legújabb elmélet David L. Spess nevéhez fűződik, aki a „Soma: The Divine hallucinogen” (Szóma: Az isteni hallucinogén) címen 2000-ben publikált könyvében számos érvet sorakoztat fel amellett, hogy a szóma valójában India szent lótuszából (Nelumbo nucifera) származik.

Ma már – akárcsak a vallások legtöbbje – a hinduizmus nem engedi meg a tudatmódosító szerek használatát, egykoron azonban az áldozati szertartás – melyre, volt idő, hogy naponta három alkalommal került sor - elengedhetetlen része volt a szóma fogyasztása, miként előszeretettel nyúltak e finom isteni nedűvel töltött serleghez az ind mitológia hősei is. Különösen Indra, az istenek királya kedvelte e finom nemes italt: „11. Ebben van az egyik felem, a másikat lenn vonszolom. Talán bizony szómát ittam?! 12. Rettentő nagy vagyok én! Felnyúlok én a felhőkig! Talán bizony szómát ittam?! 13. Most hazamegyek, jól ellátva, s áldozatot viszek az isteneknek.” [Schmidt József fordítása, Rig Véda 10. 119.]

Az élénkítő, hallucinogén szóma ital összetevőire az emberek mind a mai napig nem tudtak rájönni, készítését képtelenek megfejteni. Az emberi fantázia szerint az ital úgy készült, hogy vízben áztatott szóma szárat összezúzták, s kicsorgó levét vízzel hígították vagy tejjel keverték. A szómának fontos szerepe volt a védikus áldozatok bemutatásakor, az italt felajánlották az isteneknek, majd a maradékot a pap és az áldozat felajánlója itták meg.  A szóma elkészítése a legnagyobb titoknak számított, receptjét csak a papok ismerték, melyet szájról-szájra adtak tovább.

A védák idejében a szómát a gyógyszerek legjobbikának, egyfajta panaceának tekintették. A Rig Véda szerint a szóma különös hatással volt a betegségekre és az emberek fizikai állapotára. Fogyasztása után a bénák járni kezdtek, a vakok újból láttak, a törött csontok összeforrtak, a kificamodott testrész a helyére állt, és ezen kívül a szóma meghosszabbította az életet, sőt kiváló afrodiziákum is volt: növelte a termékenységet és a férfiasságot.

A néphagyomány úgy tartja, hogy a mennyekből származó és a hegyekben növő szóma nedve megtermékenyítő hatású, életerőt adó, és serkenti a növekedést. A szómát a Holddal hozták összefüggésbe, mert miután megitták az italt az istenek, a Hold elfogyott, hogy aztán ismét újjászülessen.

A haomát, a szóma zoroasztriánus megfelelőjét, a legenda egy paradicsombéli hegyen növő, gyönyörű, fehér fától származtatja. Az édeni fa hajtásait szent madarak (az indek szerint a garuda, a perzsa mitológiákban a szimurg) hozták le a földre. Az indoiráni mitológiában, s így a zoroasztriánus vallásban is, az egészség és az erő istenének, a szent növénynek és a belőle készült italnak egyaránt Haoma a neve. Áldozati szertartások alkalmával az összezúzott növényből készítették el az energinövelő és méregtelenítő hatásáról híres haoma italt, melyet aztán elfogyasztottak. Haomát istenként tisztelték, neki tulajdonították az egészséget, a termékenységet, a harcban az erőt és a gyorsaságot, házasságban pedig a bőséges gyermekáldást. Tőle vártak férjet az eladó lányok. Egyes hagyományőrző Yazd környéki falvakban a zoroasztriánus szertartásoknak még az 1960-as években is elmaradhatatlan kelléke volt a haoma.

A haoma kultusza sok hasonlóságot mutat a szóma kultuszával. Mindkét növényt az ősi indoeurópai népek az istenek elixírjének és a halhatatlanság italának tartották, s a vallási rítusokban szinte azonos szerepet töltöttek be. Az ital alapjául szolgáló növény nem azonosítható egyértelműen, legvalószínűbb jelöltnek azonban az Ephedra nevű növény tekinthető, melynek a levében található efedrin vérnyomásnövelő és pszichostimuláló hatású. A hatás fokozása érdekében ehhez feltehetően ópiumot vagy cannabist keverhettek.

Hozzászólások  

0 #1 axismundira 2009-10-28 20:14
egyes kutatások szerint a haoma = peganum harmala..
Idézet

További olvasnivaló

Kézelemzők ujjbegyrajzolat-variációi

A múlt század '30-as éveiben Az ember keze (1933.) című művében Noel Jaquin - aki egyedüliként a kézelemzők közül, a Scotland Yardnál is dolgozott - öt karakterjegyre utaló ujjlenyomat-rajzolatot...

Folytatás...

Vallási rajongás, szerelem és nemisé…

Legendák sora szól arról, hogy a vallási megszállottság - akárcsak a szerelem - csodákra képes. Ha pedig a kettő egy médiumban találkozik, abból rendkívüli események következhetnek. E megközelítésben akár az...

Folytatás...

Pallia és philtrum

A pallia a fiziognómiában az arcnak az orr töve és az ajak közötti részét jelöli. Az elnevezés Lavatertol származik, aki e területet - a fogakat eltakaró funkciójára utalva - a...

Folytatás...

Valéria kézelemzése

  Pont olyan képeket küldött, mint amilyeneket kérem, sőt ráadásként ez az első alkalom, hogy ökölbe zárt fotókat is kaptam. Rendhagyó módon ezzel kezdeném a kézelemzést. A karaktertípus megállapításának az egyik...

Folytatás...

A rajzolatok által szimbolizált szemé…

Jaquin angol kézelemző a 20. század harmincas éveiben kezdte tanulmányozni az individuális személyek ujjlenyomatai és pszichológiai jellemzői közötti kapcsolatokat, ugyanis azt szerette volna megtudni, hogy vajon az örvény mintázat...

Folytatás...

A csípő

A lágyék és a combcsont közötti, oldalt kiugró csont, vagyis a csípőcsont és a körülötte kidomborodó testtájék, melyet röviden csípőnek vagy (kissé pontatlanul) tompornak neveznek - akárcsak a derék -...

Folytatás...