Mivel pünkösdvasárnap születtem, a születésnapomon édesanyám (legalábbis az emlékeim szerint) - pontosan annyi szál virággal, mint az éveim száma - mindig egy csokornyi pünkösdi rózsát adott nekem ajándékba. A gyönyörű bordó színű peóniák közt megbújva elmaradhatatlanul ott díszlett egy-egy rózsaszín bazsarózsa. Mielőtt azonban még bárki is megkérdezné, hogy valójában milyen virágot is kaptam, megjegyzem, hogy mindhárom elnevezés ugyanazt jelzi, sőt a neten vagy a virágüzletekben gyakran a görög Paeonia névvel is találkozhatunk.
Persze ahogy múltak az évek, a kertünk kétszínű peónia bokrai képtelenek voltak elegendő virágot fakasztani, így - jobban végiggondolva - már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem, már csak azért sem, mert a Pünkösd vasárnap a húsvéthoz igazodik, s mint mozgóünnep, május 10-e és június 13-a közötti bármelyik napra eshet. A peóniák pedig aligha ismerhetik ezt a szabályt, ugyanis akkor nyílnak, amikor kedvező számukra az időjárás, elegendő napsütést és vizet kapnak. Valójában csak egyes években esik a virágzásuk Pünkösd idejére, s ha a globális felmelegedés tovább folytatódik, nálunk egyre kevésbé lesz ez így.
A Pünkösdöt jóval kevesebbek által ünneplő Távol-Keleten is jól ismert peónia - eredeti nevén mudan ( 
) - a kínaiak szerint a virágok királynője, a jómód, a bőség, a megbecsülés és a kiválóság emblémája. Tavasszal sokféle színben pompáznak, a legtöbbre azonban a vörös színűeket értékelik. Szépségüket számos költőjük megénekelte, a tavaszt idéző, nyitott kelyhű virágait bambusz-szeletekre, selymekre és porcelánokra festették. A később nemesített fehér peóniák (bai mudan) az eszükkel és a szépségükkel kitűnő leányok jelképévé váltak. Egy régi - a Ming dinasztia idején játszódó - történet szerint, amikor Wu császárné meglehetősen arrogáns módon elrendelte, hogy az összes virág azonnal virágozzék ki, egyedül a peónia nem engedelmeskedett neki. A népi szóhasználatban - függetlenül attól, hogy milyen színű - a peónia az elbűvölően gyönyörű fiatalasszony szinonimája.
A régi népdal szerint, amikor a peónia virágot bont, az illata 1000 mérföldre is elszáll, és magához vonzza a pillangókat (azaz a fiatal férfiakat). Vulgárisan fogalmazva: a peónia a női nemi szervet jeleníti meg, mely kinyílik, ha a harmat (sperma) rácsöppen.
A görögök és a rómaiak ugyancsak jól ismerték a bazsarózsát, sőt a források többsége szerint a növény tudományos elnevezése is a hellén mondavilágból ered. Állítólag az istenek orvosáról, Aszklépiosz tanítványáról, Paeonról kapta a nevét. Homérosztól tudjuk, hogy az első virágokat Paeon az Olümposz hegyén, Apolló isten anyjától kapta, majd ezzel gyógyította meg a trójai háborúban megsérült istenek, Arész és Hadész sebeit. Ám mikor ezt mestere, Aszklépiosz megtudta, irigy féltékenységében nagy haragra gerjedt, és titokban megölte őt. Hadész azonban - meghálálva doktorát - a számára gyógyulást hozó virággá változtatta Paeont, A névadó azonban nem ő, de még csak Homérosz sem, hanem Arisztotelész egyik tanítványa, Teofrátusz (i.e. 371 - 287) volt.
Mivel e növényt a kezdetektől fogva isteni eredetűnek, a Hold emanációjának tartották, számos babonás és varázslatos képességekkel ruházták fel. Úgy vélték, hogy - beragyogva az éjszakát - képes távol tartani a gonosz szellemeket, és megóvja a közeli házak lakóit mindenféle ártalmas varázslattól. Ezzel lehet összefüggésben a későbbi korok azon hiedelme, hogy a peónia szárított gyökereiből készített nyaklánc kiváló amulett, védelmezi a gyermekeket a nyavalyatöréstől, és elősegíti, illetve megkönnyíti a fogzásukat is. Mások szerint - a legismertebb közülük az ókori Rómában élt Apuleius - a peónia az elmebaj mérséklésében valamint a rémálmok megelőzésében ugyancsak hatásosnak bizonyult. Az utóbbival - közel másfél évezreddel később - az angol Sir Francis Bacon is egyetértett.
Nálunk hasonlóan fontos szerepe volt e növénynek a régi népi hagyományokban, népszokásokban. A cigányok például - az előzőleg borban áztatott - bazsarózsa (peónia), erdei deréce levelekből és anyarozsból főzetet készítettek, amit magzatelhajtásra használtak, A népi gyógyászat viszont az epilepszia (rángógörcs) megelőzésére tartotta jónak a pünkösdi rózsa szárított virágait.
A babonások szerint a peónia elhajtja a viharokat, és feloldja a rontást valamint a varázslatokat. A tengeri hajósok peóniát égettek a fedélzeten, hogy csillapítsák vihar erejét.
Bár a peónia gyökeréről sok jót mondtak, a megízlelésétől - különösen, ha egy harkály volt látható a közelben - óva intettek, ez ugyanis akár a paciens vakságát is okozhatta.
Kínában a szeretet és a tisztelet mellett, olykor babonás félelemmel is tekintettek e nemes növényre. Ha a kertben található összes peóniának páratlan számú virágja volt, az azt jelentette, hogy az adott évben valaki meghal a családból. Ha a kerti peónia bokrok tele voltak virággal (páros számúval!), a ház lakói szerencsés évre számíthattak. De csak akkor, ha a virágok szépek maradtak, s a peónia levelei nem száradtak ki. A rossz bánásmódot szerencsétlenség követte.
Az asztrológusok szerint a peóniának „bolygója” a Nap, zodiákusa pedig az Oroszlán.
Peóniával álmodni azt jelenti, hogy a terveink, elképzeléseink jól átgondoltak, de azért érdemes figyelembe vennünk a múltbéli tapasztalatainkat. Más értelmezésben a peónia félénkséget vagy szemérmességet szimbolizál. Álmunk ez esetben arra utalhat, hogy talán túlságosan is óvatosak vagyunk.
U. í.: A két felső képen látható fenséges pünkösdi rózsára 10 évig vártam, ennyi kellett, hogy bokrom végre meglepjen egy szál virággal. Mielőtt teljesen kinyílott volna, elutaztunk Olaszországba, tehát nem láttuk teljes pompájában. Bár az egy (1) páratlan szám. reméljük nagyobb szerencsétlenség nem ér minket a jövőben.