Írisz - a horvátok nemzeti virága

Az elegáns íriszek (nőszirmok) pazar színekben pompáznak, van köztük kék és lila, fehér és sárga, rózsaszín és narancs, barna és vörös, sőt még fekete is. Talán ezért hasonlítják e virágot a szivárványhoz. De valószínűbb, hogy mitológiai háttere van a dolognak, ugyanis az ógörög mondavilágban Írisz volt az égboltot a földdel összekötő szivárvány istennő neve. Ő volt a hatalmas Zeusznak és feleségének, Hérának a gyorslábú, irizáló hírnöke. Az egyik kötelezettsége az volt, hogy a halott asszonyok lelkeit elvezesse végső nyughelyükre, az Élüszioni Mezőkre. Ezért ültettek régen a görögök íriszeket elhunyt asszonyok sírjaira. (Ez a gyakorlat egyébként helyenként még ma is él.)


A görög költő, Hésziodosz (i.e. 8. sz.) szerint később az is feladata lett, hogy az istenek ünnepélyes eskütételére az alvilág folyójából, a Sztüxből egy kancsó vizet hozzon, mert ez az ital egy évre, öntudatlanná tette azokat az isteneket, akik hamisan esküdtek. Ezért ábrázolják a művészek Íriszt a kezében hírnöki bottal és kancsóval, s a hírvivői szerepe miatt tekintik szent virágát a kommunikáció és a hírközlés jelképének. Nem véletlen tehát, hogy a virágnyelvben az írisz az ékesszólást szimbolizálja. Emellett azonban a színétől függően más és más üzenetet hordoz. A lila írisz a bölcsesség és az üdvözlés szimbóluma, a kék a hitet és a reményt sugározza, a sárga a szenvedélyt, míg a fehér írisz a tisztaságot jeleníti meg.

 Nyugat-Balkánt az ókorban benépesítő illírek - majd később az őket leigázó rómaiak is - úgy vélték, hogy az Iris Illyrica (a mai Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Montenegró és Albánia területén őshonos írisz-faj) gyógyhatással bír. Gyökerét, illetve annak kivonatát kelések gyógyítására, a fejfájás enyhítésére használták. Egyesek szerint főzete a spontán vetélést is elősegítette. Gyökértörzsét később - ibolyaillatának köszönhetően - a parfümgyártásban hasznosították (és használják ma is). Gyökerének enyhe purgatív és vízhajtó tulajdonsága miatt a természetgyógyászok is előszeretettel fordulnak e növényhez, egyes fajtáinak pirított magjai pedig kávépótlóként használhatók.

A népi hitvilágban eredetileg az írisz három szirma a hit, a remény és a kurázsi szimbóluma volt, csak később - a középkorban - vált e virág a győzedelmes harcok, csaták jelképévé. A legenda szerint I. Klodvig frank király katonái íriszekkel koronázták meg magukat a Tolbiac mellett 496-ban lezajlott győztes ütközet után. A virág a 11. században vált a gallok szimbólumává, VII. Lajos francia király büszkén viselte jelvényeként a második keresztes háborúban.

Íriszek a címe Vincent van Gogh festményének, melyet az öngyilkosságát megelőző évben -1889 májusában - St. Remy szanatóriumának kertjében festett. Az életében oly sokat nélkülöző festő képe 1987-ben árverésen 57 millió dollárért cserélt gazdát. Vélelmezett betegsége mellett, van Gogh csodálatos alkotásának is köszönhető, hogy Ontario és Kanada Skizofrénia Társasága e virágot választotta a súlyos mentális betegség elleni harcának jelvényeként.

Íriszek pompáztak a kertekben, az utak mentén és a hegyoldalakon amikor - május végén - Horvátországban jártunk. Virágzó nőszirmot már korábbi utazásaink során is sokfelé láttunk, azt viszont csak most tudtuk meg, hogy ezt a növényt - melynek mintegy 15 faja található meg déli szomszédunknál - a Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia 2000-ben Horvátország nemzeti virágává nyilvánította.

Az írisz horvát elnevezése perunika, mely a leghatalmasabb szláv isten, a villámlás és a mennydörgés urának, Perunnak a nevéből származik. A legenda szerint az írisz (perunika) ott nő, ahol Perun tüzes nyilai a földet érik. Bár nincs bizonyíték a zivatartevékenység gyengülésére, a villámcsapások számának csökkenésére, ennek ellenére 2000-től a perunika Horvátországban védettséget élvez.