A+ A A-

Fokhagyma, a sokoldalú gyógyír és varázslatos csodaszer

  • Közzétéve itt: Növényvilág


Bár az eredetét, a fokhagyma keletkezését leíró legendák szerint a gonosszal, a sátánnal kellene társítani (a szagát - némi túlzással - valóban sokan pokolinak tarják), az emberiség mégis már a kezdetektől fogva univerzális „csodaszerként” tekint rá. Azaz nemcsak fűszerként volt kedvelt, illetve kedvelik ma is, hanem a népi gyógyászatban, a régi korok szemmel verést megelőző, rontást elhárító és egyéb varázslásaiban ugyancsak előszeretettel használták, sőt sokak részéről, mint ajzószer is nagy elismerésnek örvendett. Egyike a legrégibb idők óta termesztett növényünknek.

Az ókori egyiptomiak oly becsben tartották a fokhagymát, hogy elmaradhatatlan kellékévé lett az eskütételi ceremóniáiknak, néhol pedig még az imádságaiknak is a tárgya volt. Ennek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy - amikor el kellett hagyniuk Egyiptomot - a zsidók közül sokan leginkább a fokhagymát hiányolták.

Régen a görög bábaasszonyok a gyermek születésekor elővigyázatosságból a szobát fokhagymával „illatosították be”, és közvetlenül a világra jöttét követően (vagy a keresztelés után) - megóvandó őket gonosz szellemektől - az újszülöttek nyaka köré fokhagymagerezdeket kötöttek. A palesztin anyák és csecsemők a fokhagymagerezdek segítségével nyertek védelmet Lilittől, akit csak egyedül ez tartott vissza „kedvenc időtöltésétől”, a babák megfojtásától, és az édesanyjaik őrületbe kergetésétől. Indiában még ennél is nagyobb erőt tulajdonítottak e növénynek, amit jól mutat az, hogy a fokhagyma szanszkrit nevének „szörnyek gyilkosa” a jelentése.

Sokfelé - de főleg KisÁzsiában, Görögországban, Skandináviában és Németország északi részén - a fokhagymát mágikus képességekkel ruházták fel, és jótékony természetűnek tartották. Úgy vélték, hogy az italhoz adva védelmet nyújt a boszorkányság ellen.

Macer Floridus (tooltip: 15. században élt itáliai költő és botanikus) nagy meggyőződéssel állította, hogy a böjt idején fogyasztott fokhagyma védelmet nyújt mindenféle lázzal járó betegség vagy ismeretlen víz ivása ellen. Akkoriban úgy vélték, hogy visszanyeri a látását a vak tehén, ha fokhagyma gyökereket tekernek a nyaka köré. Carolus Clusius (1526 – 1609) arról számol be, hogy a német bányászok hatékonynak találták a fokhagymát a bányákban gyakran megforduló gonosz szellemek ellen.

Angliában - egyetértve Galénosszal - ellenszernek tekintették mindenféle állati eredetű mérgezés ellen. Bacon szerint a csuklókra tett fokhagyma regenerálja, megfiatalítja a szervezetet. Gyógyírnak tartották a váltólázra is; Kent grófságban fokhagymagerezdeket tettek a gyermekek zoknijába, hogy csillapítsák a szamárköhögéssel járó panaszaikat.

De Gubernatistól tudjuk, hogy Bologna lakói számára a fokhagyma a bőséget szimbolizálta, Szent János ünnepségén mindenki fokhagymát vásárolt, hogy az elkövetkező évben megóvja magát a nélkülözéstől. Szicíliában fokhagymát tettek a gyermeket váró anyák ágyára, és három keresztet rajzoltak vele, hogy megelőzzék a méhnyakcsatorna polipos betegségét. A kubaiak szerint állítólag védelmet nyújt a sárgaság ellen, ha tizenhárom napon át egy tizenhárom fokhagymagerezdet tartalmazó nyakláncot visel a páciens, feltéve, ha a tizenharmadik napon éjfélkor elmegy a legközelebbi útkereszteződéshez (utcasarokhoz), ahol leveszi a „nyakláncát” és hátrafelé áthajítja azt a feje fölött, majd - anélkül, hogy hátrafordulna és megnézné, mi történt vele - azonnal hazaszalad.

FokhagymákA varázserejét - a gyermek sapkájára erősítve vagy a nyakába kötve, a ház ajtaja fölé vagy a gyümölcsfára akasztva - leggyakrabban ugyan a rontás ellen használták, a hajók is védelmet nyerhettek a szemmel veréstől, ha fokhagyma füzéreket aggattak az árbocokra vagy a vitorlákra, mint ahogyan azt a görög és a török hajósok tették. Amikor a görög hajóskapitány az új hajója fedélzetére lépett, az első dolga az volt, hogy fokhagymát és/vagy babért akasszon az árbocra, s ezzel védve meg azt a heves viharoktól és az átkoktól. Amikor a görög mama vagy nörsz sétálni ment a kisdeddel, egy gerezd fokhagymát vitt magával a zsebében, és azonnal elkiáltotta magát, hogy „fokhagyma van nálam”, ha valaki ártó szemmel próbált a védtelennek látszó gyermekre nézni.

A régi lengyel szokás szerint a gyermek párnája alá tett fokhagymával tartották féken a boszorkányokat, Boszniában pedig az a hiedelem járta, hogy a biztonság érdekében mindenkinek fokhagymát kell ennie. A szerb családokban - amikor a számításaik szerint a legnagyobb boszorkányaktivitás volt várható - a lefekvés előtt minden családtag fokhagymával dörzsölte be a mellkasát, a talpait és a hónaljait. Szintén szerb szokás volt, hogy Szent Tamás napjának az estéjén egy fokhagymafejet vagy egy borókaágat tettek az ablakpárkányra. Állítólag ez az egész évre elűzte a háztól a boszorkányokat.

Azt is sokan állítják (illetve állították), hogy a ház ajtaja fölé kötött csokor fokhagyma távol tartja a vámpírokat, miképpen a holttest szájába tett fokhagyma is hasonló hatást gyakorol. (Megelőzi, hogy az elhunyt vámpírrá válhasson.) Romániában elterjedt szokás volt az ajtózárak és az ablakszárnyak bedörzsölése fokhagymával, a vámpírok távoltartása érdekében. Ez is közrejátszhatott abban, hogy aki Kelet-Európában nem evett fokhagymát, rögtön gyanússá vált.

Marokkóban a fokhagymát tekintették az egyik leghatásosabb varázsszernek a rontás ellen, azonban volt idő - legalábbis Tanger városában - amikor azt tartották, hogy aki fokhagymát eszik, elveszíti védangyala támogatását, mindaddig, míg a leheletében érződik a fokhagyma szaga. Másrészről viszont ez az „illat” áldásos a baromfik részére, mert megvédi a szárnyasokat a rókától, vagy a menyéttől, melyek, ha egyszer kóstoltak már fokhagymát, a későbbiekben a közelébe se mennek a szárnyasoknak. Ezért a jércéket, és a többi szárnyast éjszakára fokhagyma likőrrel spriccelték be.

Hasonlóképpen gondolkodtak a franciák is, elképzelésük szerint ugyanis a farkas nem támadja meg a birkákat, ha a vezérjerke nyakába egy gerezd fokhagymát kötnek. A fokhagyma illata a kertekben is hasznos, a fokhagyma és a rózsa például kifejezetten segítik egymást. Ha minden egyes rózsatő mellé egy gerezd fokhagymát ültetünk, nem kell vesződnünk a tetvekkel, és a rózsák illata is erősebb lesz, feltehetően a versengés miatt.

A svéd vőlegények egykoron fokhagymát, kakukkfű virágokat vagy más erős illatot adó növényeket varrtak a ruhájukba, hogy távol tartsák a rontást, Szaúdi Arábia déli részén pedig a turbánba kerül egy-két fokhagymagerezd. A cigány esküvői szokások egyike, hogy a menyasszony fokhagymafüzért akaszt fel a házában, egyrészt a szerencse érdekében, másrészt a gonosz távoltartása céljából. Franciaországban az állapotos kismamáknak sok fokhagyma evését javasolták, ha azt akarták, hogy fiúgyermekük legyen.

Gyakran került fokhagyma az állati táplálékba is. A kutyák, kakasok, gúnárok elsősorban azért kapták, hogy bátrak és erősek legyenek, a többi jószág viszont inkább azért, hogy védelmet nyerjen a rontás ellen. Ami az emberi fogyasztását illeti, Bartholomeus Anglicus (1203 - 1272) óva intett a fokhagyma élvezetének túlzásba vitelétől, szerinte ugyanis a kolerikus emberben a rendszeres fokhagymaevés őrültséget vagy őrjöngést válthat ki. Létezett azonban egy még különösebb hiedelem is a fokhagymával kapcsolatosan. A 17. század közepén a briteknél, ha egy anya arra gyanakodott, hogy terhes, este a lefekvés előtt fokhagymát etettek vele. Ha másnap reggel nem érezte a szájában a fokhagyma ízét, leheletében nem volt érzékelhető a fokhagyma illata, a teszt alapján a gyanúja „igaznak” bizonyult.

A cigányok azt mondják, hogy a fokhagyma távol tartja a villámokat, és a szaga jelentős szerepet játszik abban a hiedelemben, hogy ha az ember fokhagymát rágcsál a futóverseny előtt, garantálja, hogy versenytársai ne előzhessék meg őt. Régen a magyar zsokék állítólag egy gerezd fokhagymát erősítettek a lovuk zablájára, hogy a többi ló azonnal visszahőköljön, amint annyira közel kerülnek, hogy megérzik a fokhagyma offenzív illatát.

Orvosi alkalmazásai közül fontos megemlíteni, hogy már régi idők óta használják a sebek gyógyítására, fertőtlenítésére. Antiszeptikus tulajdonsága miatt kisajtolt levét még az első világháborúban is kiterjedten alkalmazták a sebek fertőtlenítésére. Hasonló okból a fokhagyma leve fontos alkotórésze a különféle fertőtlenítő kenőcsöknek, borogató vizeknek, ami hasznos lehet kutyaharapás vagy kígyómarások kezelésekor. Az észak-angliai pásztorok fokhagymát ittak sörrel, ha kutya harapta meg, vagy vipera marta meg őket. Kenőcsként ugyancsak hasznos volt a sebek gyógyítására. Lawrence Durrel (1912 - 1990) szerint Korfu szigetén fokhagymát vagy hagymát használtak a rovarcsípések kúrálására.

Leginkább azonban a mellkasi panaszok azok, melyekben a fokhagyma a leghasznosabbnak bizonyult. Egy Somerset-ből (tooltip: } való recept szerint disznózsírból és fokhagymából kenőcsöt készítettek, és éjszakára ezzel dörzsölték be a beteg talpait. Ezt a receptet 1957-ben jegyezték le. Hasonló kúrát alkalmaztak a szamárköhögés enyhítésére Anglia északi részén: fokhagymát tettek a beteg zoknijába, vagy disznózsírral kenőcsöt készítettek belőle. Suffolk grófságban (Kelet-Angliában) a talpakat (és gyakran a kezeket is) napjában kétszer-háromszor is bedörzsölték vele, vagy borogatásban/tapaszban használták.

Egy másik, cumberlandi recept szerint egy negyed pint rumban kell áztatni két gerezd fokhagymát 24 órán át, majd ezzel a folyadékkal kell három vagy négy egymást követő napon lefekvés előtt bedörzsölni a páciens hátát és a talpait, miközben a kezelés ideje alatt a betegnek tartózkodnia kell az állati eredetű ételektől.

Alabama államban a megfázásra fokhagyma-kezelést ajánlottak, ami egy evőkanál fokhagyma elfogyasztását jelentette, ha viszont a páciensnek nem fűlött ehhez a foga, egy főtt krumpliba téve, vagy pecsenyével kellett - rágás nélkül - megennie. A meghűlésre Írországban is használták. Mindent egybevéve, úgy tűnik, a fokhagyma bármit képes meggyógyítani, talán még a pestist is. Alabamában elismert házi gyógyszer, megeszik, megfőzik, de a legtöbbször megsütik, hogy levigye a vérnyomást, de apróra szeletelve és tejbe keverve az érelmeszesedésre is hasonlóan hatékony.

Szibériában az emberek egy hámozatlan fokhagymagerezdet hordoztak magukkal, mert azt gondolták, ezzel megelőzik a szívrohamot. Ez a tulajdonsága akkor sem múlt el, ha már kiszáradt és összezsugorodott. Voltak, akik a nyakukban - a bőrükhöz közel - egy zsinegre kötve viselték. A zsidó folklór úgy vélte, hogy a fokhagyma hordozása hatékony járványok idején.

Azt hitték, hogy a fokhagyma - még ha a hatásossága furcsának is tűnik - mindenféle férget elpusztít az emberben. Louisiana népgyógyászai fokhagymából készített labdát akasztattak a pácienseik nyakába. Állítólag a férgek (giliszták) ki nem állhatják a fokhagyma szagát. Bretagne-ban fokhagymagerezdekből készített nyakláncot tettek a gyermekek nyakába, hogy megszabadítsa őket a férgektől, az afro-amerikaiak ugyanezen célból a gyermekek csípőjét tekerték körbe egy fokhagymagerezdeket tartalmazó szövettel. Trinidadban pedig fokhagyma teát itattak ugyanezen célból. Az Illionis-ban elterjedt hiedelem szerint a fokhagymaetetés arra is jó, hogy leszoktassa a gyermeket az ágybavizelésről.

Évszázadok óta használják a fokhagymát a fájós szemek gyógyítására, valószínűleg a szemmel verés ellen védő, rontáselhárító hatása miatt. Portugália egyes részein hagymával vagy fokhagymával „kúrálták” a vérben forgó szemeket. Az Algarve régióban elterjedt mágikus gyakorlat szerint - anélkül, hogy egyetlen pillantást is vetettek volna rá - hagymát vagy fokhagymát kellett megpucolni, majd csukott szemmel elrejteni.

A süketséget és a tinnitust („a fejben keletkező zajt”) ugyancsak fokhagymával kezelték. Írországban állatgyógyászati használatáról is maradt feljegyzés, fokhagymával gyógyították a marhák „fekete láb” betegségét. Felhasították az állat bőrét, a nyílásba egy fokhagymagerezdet dugtak, majd a bőrt összeöltötték. Az eljárás hatásossága mellett különösebb érv nem volt, ha csak az nem, hogy fokhagyma kiűzi az állatból a betegséget kiváltó rontást.

A fokhagymát a magyar népi orvoslásban egészségmegtartó, betegségmegelőző szerként alkalmazták. illetve alkalmazzák manapság is. Mint gyógynövény, hatásos a magas vérnyomás, a szédülés ellen, hatékonyan gyógyítja az asztmát, a tüdőbajt, az érelmeszesedést, a gyomorbajt, a hasmenést, a reumás fájdalmakat, s a szorongásos neurózist. Fogfájás esetén sokan a fülbe dugott fokhagymagerezdekre esküdtek. A lázzal járó nátha ellen elég volt a fokhagymát nyakba akasztva hordani, meghűlés esetén forró teát ajánlottak, melyben 1-2 gerezd fokhagymát áztattak. Régen fokhagymával gyógyították a tífuszt, a kolerát. vérhast, sárgaságot, elmebajt, vele fertőtlenítették a sebeket. Szinte hihetetlen, hogy fokhagymát kúpként vagy tamponhoz hasonlóan alkalmazták a hüvelygombásodás ellen. Sokan hittek abban, hogyha a vízben vagy a tejben megfőzött fokhagymából isznak, vagy beöntésként, esetleg kenőcsbe keverve használják, megszűnteti az ótvart és a fejtetűt.

Végezetül, bár gyógyszerként és ételként a fokhagyma egyaránt biztonságosnak tekinthető, néhány esetben nem árt óvatosnak lennünk, mert lehetnek kedvezőtlen mellékhatásai is. Terhesség és a szoptatás ideje alatt ne együnk belőle sokat, mert a csecsemőnél kólikát okozhat, a bőrön alkalmazva pedig irritációt válthat ki. Alacsony vérnyomás esetén is lehet problémák a fokhagyma közismert vérnyomás-csökkentő hatása miatt. Mivel a fokhagyma meghosszabbíthatja a vérzést, már két héttel a tervezett műtétek előtt ajánlatos abbahagyni a fogyasztását. Gyomor- és emésztési panaszok esetén, különösen, ha ezekre gyógyszert is szedünk, szintén ajánlott a körültekintés.

További olvasnivaló

Marka kézelemzése

  A szögletes- és a többségben levő lekerekített ujjvégződések szerint keze legjobban a vegyes vagy kevert típusú kézhez hasonlít. A keze elég szabályosnak tűnik, ujjai harmóniában vannak a tenyerével. A lekerekített...

Folytatás...

A szívvonal

A tenyérjósok a vonalak közül legszívesebben a szívvonalat tanulmányozzák, még az életvonalnál is nagyobb fontosságot tulajdonítanak ennek a vonalnak, ugyanis az érzelmi, szerelmi intimitások többet elárulnak viselőjükről, mint a vitalitást...

Folytatás...

Rizsbabonák

A rizsről szóló babonák elsősorban Ázsiában honosodtak meg, a rizsfogyasztó országok embereinek képzetében születtek és terjedtek el a világ más tájain is.  Ázsiában a rizs a termékenységet, a bőséget és...

Folytatás...

Papillák

A bőr irhájának felszínéből millió számra dudorodnak ki a mikroszkopikus nagyságú dombocskák, csapocskák, az ún. papillák. A papillák sok véreret, érzőideget tartalmaznak, ennek következtében alkalmasak a különböző ingerek (nyomás...

Folytatás...

Salimar Bágh aor Nisat Bágh, avagy a Sze…

A mogulok Kasmírt a Himalája kertjévé varázsolták, a Dal-tó körül 777 kertet építettek. Különösen Dzsehángir felesége, Nur Dzsehán időzött itt szívesen, kiélhette szépérzékét, alkotási vágyát és építő kedvét. A...

Folytatás...

H. Bóna Mártára emlékezünk

Két régi fényképet nézegetek, rajta négy meteorológus, balról jobbra H. Bóna Márta, Németh Lajos, a férjem, Rábai Attila és Demeter Éva. Éva mögött pedig - takarásban - Vissy Gyuri (akit...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?