Harmadik indiai utunkról készült Csalo! Csalo! című könyvünkben a következőket írtuk a bételek árusításáról és a júdáskodó nyomokról. „Néhány lépéssel odébb bételt árulnak, a tábori asztalkákon fényes zöld levelek tornyosulnak, kis kupacokban speciális tűszerek, ragacsos cipőpasztás dobozokban mész fehérlik. A fűszeres bételcsomagokra mindig akad kuncsaft, a panválák (bételárusok) törzsvevőiknek kérés nélkül nyújtják át az élvezetes rágcsálnivalót, amitől aztán jókorát tudnak sercinteni, az óriási vörös köpetek széles ívben fröccsenek szanaszét, árulkodó nyomot hagyva járdákon, a falakon, mindenütt. Aki véletlenül nem tud erről a szokásukról, még azt hiheti, hogy India a tüdőbajosok országa.”

Dél-Ázsia trópusi erdeiben honos bételpálma akár 25 méter magasságig megnőhet, tojás alakú, narancssárgás gyümölcsöt terem, aminek kb. 3 cm-es magvait begyűjtik. Az aromás ízű bétel diót, kicsi darabkákra összeaprítják, pici mészporral bekenik, majd a bételbors levelébe göngyölve rágják. A bétel rágása meleg érzetet kelt, felforrósítja a füleket, kipirosítja az arcot, az illető felvidul és az étvágyát is gerjesztheti.
A közkedvelt rágcsálnivalót, akik már kipróbálták, azok tudják, hogy a bételmag fogyasztása izgatóan hat a testre, a szellemre és a nemiségre. Az ajúrvédikus gyógyászatban a szexuális gerjedelem tűzének felszítására szolgáló szernek tartják. A brahmanizmus hagyományai a bételmagot az élvezet nyolc fajtája közé sorolják, mágikus, szakrális hatása, ugyancsak ismert, áldozati adományként ajánlják fel az isteneknek. A bétel élvezetének nem tulajdonítanak káros hatást, sőt alkalmasnak tartják arra a célra, hogy a veszedelmes ópiumélvezetet vagy más erős kábítószereket kiszorítsa.
A bétel rágása, bőséges, téglavörös nyálfolyást eredményezve ideiglenesen narancs-barnára festheti a szájat, az ajkat és az ínyt, a rendszeres használattól a fogak is megvörösödhetnek tőle, vagy tönkre is mehetnek, a nyálkahártya is begyulladhat. Az éretlen dió, vagy a túlzásba vitt bételrágás, okozhat hányást, szédülést, sőt rángógörcsöt is. Gyógyszerként bételt használtak malária ellen, de orvosságként ajánlották, mint bélféregölőt és gilisztahajtót is.
A világ népességének kb.egytizede fogyaszthat bételt. Kelet Indiában és az ázsiai szigetvilágban, a bétel rágóbors ugyancsak a trópusok növénye, amit csípős, fűszeres ízű, piros nedvű leveleiért termesztik. Az élénkítő, erotikusan izgató szer rágása kellemes izgatottságot és étvágyat éleszt, fűszerként is használják. A bételfalat neve „örömfalat”, mert sokáig rágható, amelynek összetétele őrölt bételdió, kardamom, kurkuma vagy más aromás fűszerek, mészgalacsinnal megkenve, majd a friss illóolajat, gyantát és irritáló anyagokat tartalmazó bétellevélbe hajtogatják. Állítólag köhögést csillapít.

Fotók forrása: Christian Ratsch A szerelem füveskertje Kiadó: Terra, Budapest, 1994