A Földközi-tenger környékén őshonos örökzöld babérfa a győzelem, a tehetség, a költői hírnév és dicsőség szimbóluma. Neve, a laurus szóból ered, az elnevezést még az ókori rómaiaktól kapta. A középkori Európában a babérlevelet orvosságként alkalmazták. Főzetét jónak tartották a makacs köhögés ellen. Gyógyhatását étvágy fokozására, és emésztés javítására használták. A leveléből készült főzetből készített fürdőt a végtagfájdalmak enyhítésére, az illóolaját pedig rándulások kezelésére.
A kellemes illatú, kesernyés ízű, aromás mediterrán babér, mint konyhafűszer meglehetősen népszerű, használják hal- és húspácokhoz, marinírozáshoz, levesekhez, töltelékek, főzelékek, különféle mártások és savanyúságok ízesítésére. Sima és fényes szárított leveleit rendszerint egészben használják, főzés után azonban kidobják az ételből, ismert a porított változata is.
A babérlevél indiai változata nagyobb levelű, ízre is eltér a miénkétől. Elsősorban rizsek, pulávok, karik ízesítésére szolgál. Az indiaiak jó hatószernek tartják reuma, rándulás, izomhúzódás ellen, valamint ideg- és méhbetegségek gyógyítására.
