Az őszirózsafélék családjába tartozó - görög eredetű neve (khrüszosz: „arany”, anthemón: „virág”) szerint „aranyvirág” jelentésű - krizantém ősei valószínűleg Dél-Ázsiában éltek, ahol egyes vad fajai ma is sokfelé fellelhetők. Európában elsősorban a Földközi-tenger vidékén, a Mediterráneumban elterjedt, de hidegtűrő változatait északabbra is termesztik.
Az európai vadvirág-változatát, a varádicsot (Chrysanthemum vulgare) a népi gyógyászat féreghajtóként használta, napjainkban azonban már inkább a kerteket díszítik vele, a biokertészek pedig a hangyák távoltartására ültetik. A nálunk is közkedvelt őszi krizantémok a kínai vagy az indiai változatok leszármazottai, az előbbinek fehér, az utóbbinak sárga virágja van.
Franciaországba a XVIII. század végén hozták be, mint dísznövényt. Az első világháború után - elsősorban Közép-Európában - a temetők virága lett, mert ama ritka növények közé tartoznak, amelyek halottak napja táján is virágzanak. Azóta szokás egy cserép krizantémot helyezni a sírokra. Azonban Európa nem minden országaiban társítják a halálhoz és a gyászhoz ezt a virágot. Hollandiában például hagyományos része a menyasszonyi csokornak, és megjelenik minden ünnepségen. A dísznövényként termesztett krizantémok virágzatában elsősorban a telt formák: a pompon, gömb, félgömb, sugár, ernyő stb. dominálnak.
Bár Indiát is őshazájának tekintik, elsősorban Kelet-Ázsiában nagyra becsült virág. A sárga krizantémot napvirágként tisztelik, azt tartják róla, hogy meghosszabbítja az életet. A tizenhat szirmú krizantém japán nemzeti jelkép, és a császári família jelvénye. Az 1859-ben elfogadott egykori nemzeti lobogón a nap, stilizált krizantémra emlékeztet.
Az egyik legnépszerűbb japán fesztivált az arany krizantém (japánul kiku) tiszteletére rendezik. A japán virágárusok krizantémokból formázzák meg isteneiket és hőseiket, a legtöbb kirakatban Benkei, a japán Herkules képmásai láthatók gyönyörű fehér, sárga és lila pomponokba öltöztetve, valamint a napistennőjük, aranysárga virágokkal díszítve.
A kiku nemcsak a mindennapi közösségi életben kapott fontos szerepet, hanem a különböző társadalmi osztályok hagyományaiban is. Egykoron a vidéki parasztlegények udvarlás céljából használták. Ha fiú szerette volna előremozdítani a kapcsolatát, egy szép krizantémot tett az imádott leány házának küszöbére, aki úgy fejezte ki örömét vagy ellenszenvét, hogy elkezdte öntözni a növényt vagy hagyta azt kiszáradni.
Ám nem mindenhol pozitív e virág jelentése. Harima tartományban balszerencsésnek tartják a krizantém termesztését. A legenda szerint az okot erre egy Okiku nevű fiatal leány szomorú története adta. Okiku egy szamurájnál szolgált, és többek között az is a feladata volt, hogy vigyázzon gazdája tíz értékes tálcájára. Amikor az egyik tálca eltűnt, nagyon megijedt, és egyedül az öngyilkosságot látta alkalmasnak arra, hogy bebizonyítsa ártatlanságát, ezért a kútba vetette magát. Azóta a leány szelleme minden éjjel visszatér, és lassanként számlálni kezdi a tálcákat. Amikor a kilenchez ér, keserves zokogásban tör ki, és újra kezdi számlálást. Azóta rossz ómennek tekintik a krizantém birtoklását Harimában. Állítólag létezik egy különös kis rovar, melynek a feje a hosszú, kócos hajú szellemre emlékeztet. Okiku legyének nevezik, és furcsa módon Harimán kívül sehol sem él. Az emberek azt mondják, Okiku szelleme élteti őt.
Kínában a krizantém (ju) az ősz virága, a művészeti alkotásokon ezt az évszakot szimbolizálja. A hagyományos orvoslás hívei szerint a krizantémból főzött tea elhajtja az iszákosság ördögét, és megvédi fogyasztóit az istenek haragjától, mivel a leghatalmasabb istenek némelyikének a krizantém a kiválasztott virága.
A virágot sajátos módon az ősi kínai kalendárium kilencedik hónapjával társítják. Mivel a neve kimondva hasonlít a maradni (ju) és a kilenc (jiu) kiejtéséhez, a krizantém a hosszú életnek és a tartósságnak is szimbóluma. A krizantémok leszedésének legjobb időpontja a 9. hónap 9. napja. Régen ezen a napon - a dupla jang ünnepén - a férfiak felmentek a hegyekbe és krizantém virágból készített bort ittak. Sokan viszont inkább teát főztek a szárított krizantémokból. A krizantém virágzását pedig azzal ünnepelték meg, hogy virágokat tettek az előző évi rizsborba.
A krizantémot gyakran más természeti szimbólumokkal - például fenyőfával - együtt festik le. Ezzel azt fejezik ki, hogy a kép gazdájának hosszú életet kívánnak. Ha viszont azt szeretnék, hogy a megajándékozott sokáig maradjon az elért magas társadalmi pozícióban, a képre egy krizantémon ülő szöcskét festetnek. Kilenc fürj a virágok, különösen a krizantémok között pedig azt a reményt fejezi ki, hogy kilenc generáció fog békében együtt élni. Az irodalomból ismert „krizantém brigád” (ju-bu) kifejezés viszont a prostituáltakra hivatkozik, akik déli stílusban tudnak népdalokat énekelni.
Álomban a krizantém jólétet, szerénységet, hosszú életet és hálát reprezentál. Színes krizantémok szedése kellemes programokat, találkozásokat, a fehéreké viszont veszteséget és tanácstalanságot jelez.
