Rosta Erzsébet weboldala

 

SzegfűszegA mirtuszfélék családjába tartozó - 8-12 m magasra növő - Syzygium aromaticum szárított virágbimbója, a jellegzetes aromájú és ízű, erős illatú, illóolajat tartalmazó szegfűszeg, igen értékes fűszer. A Maluku-szigeteken - ahol a legendák szerint felfedezték - a szülők, amikor gyerekük született, egy szegfűszegfát ültettek. Angol neve (clove) a köröm jelentésű francia ’clou’ szóból ered. Először ugyan - „csirkenyelv-fűszer” néven - a kínai Han dinasztia idején (i.e. 206/202 - i.u. 220) tettek róla említést, azonban az Eufrátesz partján talált az i.e. 18. századból származó - szegfűszeget ábrázoló - kerámiaedény azt valószínűsíti, hogy legalább 4000 éve ismert ez a fűszernövény. A kínai császárság őshazájából, Ternate szigetéről „importálta”, tőlük pedig feltehetően a Selyemúton jutott el Közép- és Közel-Keletre, majd később - az arab kereskedők révén - Európába. Az ókori Egyiptomban - más fűszernövényekkel együtt - már az i.e. 3. században a holttestek bebalzsamozására használták.

Kínában több mint 2000 éve tudják, hogy nemcsak ízesítőnek jó, hanem csillapítja a fogfájást és remek szagtalanító is, ezért a hivatalnokok számára kötelező előírás volt, hogy - bűzös leheletükkel az urukat véletlenül se inzultálják - a szájukban szegfűszeget rágcsáljanak, amikor az audiencián megjelentek a császár előtt. Később - a Tang dinasztia idején (618-907) - a szegfűszeget ördögűzésre, illetőleg a gonosz szellemek eltávolítására is felhasználták. Nagyjából ez idő tájt vált a szegfűszeg az európai kereskedelem egyik legfontosabb fűszerévé. Ekkor azonban még nem az illata és íze, hanem a tartósító hatása, valamint a borsos ára miatt játszott „státusz szimbólum” szerepe miatt.

A zanzibári szultanátus zászlaja Napjainkban - miután a 18. században a Fűszer-szigeteket gyarmatosító hollandok monopóliumát megtörve másutt is a termesztésébe fogtak - a legjelentősebb szegfűszeg-termelő hely Pemba szigete, mely Zanzibárral együtt Tanzánia állam részét képezi. Az egész sziget szegfűszeg ültetvénnyel van tele, melynek illatát már messziről érzik a közeledő hajók. Nem véletlen, hogy a rövid életű (1963-1964) Zanzibári szultanátus zászlaja két szegfűszeg bimbót ábrázolt.

A szegfűszeget konyhafűszerként mindenható szernek tartják, jól bevált befőttek, kompótok, gyümölcslevesek, mártások, paradicsomos ételek ízesítésénél, savanyúságokba is tehető, de főleg süteményekbe, fahéjjal kombinálva remek aromát ad. Használják italízesítőként, adagolják szájvizek és füstölők illatosítására, és a meghűlés ellen kortyolt forralt bor is attól lesz finom, ha szegfűszegtől és fahéjtól illatozik. Etiópiában a „kávészertartás” keretében a kávét gyakran néhány szem szegfűszeggel együtt pörkölik meg. Miután lehűltek, a kávét és a szegfűszeget azonnal megőrlik, és feketét főznek belőle. A gőzölgő forró kávét frissen szedett ruta levelekkel ízesítik.

Érdekes viszont, hogy a Fűszer-szigetek háziasszonyai szinte egyáltalán nem - csupán néhány édességekhez - használják a szegfűszeget, de Indonézia egészére is ez a jellemző. Mindazonáltal mégis ők a legfőbb fogyasztói, ugyanis a világ szegfűszeg-termelésének közel 50%-át Indonézia használja fel. Azonban nem sütésre-főzésre, hanem füstölésre: szegfűszeggel ízesített cigarettájuk, a kretek - különösen a férfiak körében - rendkívül nagy népszerűségnek örvend. Vagyis szegfűszeg az egyetlen fűszer, melyből többet füstölnek el, mint amennyit megesznek.

Széles körben alkalmazza a gyógyászat is. Olajának fertőtlenítő hatása van. Mint gyógynövényt, erősen izgató pszichedelikus, antiszeptikus és érzéstelenítő szerként már a középkorban járványok ellen használták. Illóolaja mérsékli az idegrendszer érzékenységét, emellett remek szíverősítő is. Kínában, Tibetben és Indiában ősi gyógyszer. Kínában a renyhe bélműködésre javasolják, a fogászatban érzéstelenítő, csillapítja a fogfájást, javítja az emésztést, étvágykeltő hatása is van. Mivel „melegíti” a lépet és a veséket, az emésztési problémák és gyomorpanaszok mellett a húgyúti rendellenességek és az impotencia kezelésére is használható. Tibetben torokfájást, reumát, melankóliát, süketséget, daganatos valamint lázas betegségeket gyógyítanak vele. Indiában vallási ceremóniák tartozéka, kardamommal együtt bétellevélbe csavarva, étkezés után rágják, hogy növeljék a nyálképződést és segítsék az emésztést. Az aromaterápia irodalma a szegfűszeg illóolajait afrodiziákumként említi.

A babonások körében elsősorban mágikus rontáselhárító, ördögűző hatása ismeretes. A portugálok úgy tartják, hogy a csecsemők és kisdedek védelmet nyernek az ártó szellemektől és a gyermekbetegségektől, ha a nyakukba szegfűszegekből készített nyakláncot akasztanak.  Olaját régen a Merkúr bolygóhoz kapcsolódó mágikus szertartásokban használták. Azt mondják, amulettként hordva, távol tartja a negatív gondolatokat, az ellenségeskedést, sőt állítólag a memóriát is élénkíti. Ha pedig mentával és rózsával keverjük, megszünteti a rosszkedvet, és jó alvást biztosít. Füstölőben vonzza a gazdagságot, gyengíti az ellenséges erőket, megtisztítja a helyet, és megakadályozza, hogy rosszat mondjanak rólunk a hátunk mögött.