Ezt az igen népszerű - a jó bánásmódot gyönyörű, többféle színben pompázó, harang- vagy trombita alakú virágokkal megháláló - szobai növényt, mely tudományos besorolása alapján a Hippeastrum nemzetségbe tartozik, egy fiatal lipcsei orvos, Eduard Friedrich Poeppig (1798-1868) fedezte fel 1828-ban, egy növénygyűjtő expedíció során Chilében. A szinte páratlan szépsége miatt - a növénynemesítőknek köszönhetően - ma már több mint 600 változata létezik.
Bár az amarilliszt csak a 19. század eleje óta ismerjük, a neve már jóval előbb - a görög mitológiában - létezett. A legenda szerint élt egyszer egy csodaszép leány, akinek Amaryllis volt a neve. A falujában lakott Altheo, a jóképű, fiatal - Herkules erejével és Apolló szépségével megáldott - pásztorlegény. Természetes módon az összes fiatal hajadon a fiú szerelmét kívánta, de legjobban Amaryllist fűtötte a vágy. Ám a fiút nem érdekelték lányok, inkább a növényeivel és a virágaival foglalkozott. A lányokat azzal kosarazta ki, hogy közülük csak annak adja oda a szívét, amelyikük olyan virágot hoz neki, amilyent nem látott még. Amaryllist azonban nem hátráltatta meg a lehetetlennek tűnő feladat, segítségért a főpapnőhöz fordult, aki azt tanácsolta neki, hogy kerítsen egy arany nyilat, sebezze meg vele a szívét, és ezt követően - míg fel nem kelti magára a fiú figyelmét - minden nap menjen el a kunyhójához.
A leány így is tett, ám hiába hullatta vérét 29 napon át a pásztorlegény házához vezető útján, minden alkalommal elutasításban volt része. A harmincadik napon azonban egyszer csak minden megváltozott, a házhoz közeledve a leány úgy érezte, virágok súrlódnak a lábához. A legcsodálatosabb vérvörös virágok voltak, melyeket valaha is látott. Összeszedett belőlük egy nyalábra valót, és kezében a csokorral zörgetett be a fiúhoz. Amikor az ifjú kinyitotta az ajtót, valósággal elkábult az elébe táruló látványtól. A virágnál és az ajtajában álló leánynál szebbet még sohasem látott. Miután megtudakolta a leány nevét, az Amaryllis nevet adta a virágoknak. Azon nyomban beleszeretett a leányba (akinek a szíve természetesen rögtön meggyógyult) és a virágokba. Hamarosan összeházasodtak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Egyúttal az ünnepi virágunk is elnyerte a nevét. (Egészen addig, míg az 1800-as években a Hippeastrum nemzetségbe nem sorolták.)
Bár a természetben tavasszal vagy nyáron szökik virágba, a virágkertészek - kihasználva az amarillisz „programozhatóságát” - az általa megszokottnál korábban, az ünnepekre kényszerítik virágzásra. A növény úgy szaporodik, hogy az „anyahagymák” mellett „leányhagymák” nőnek. Ez utóbbiaknak körülbelül 3-5 évre van szükségük, hogy „eladósorba” kerülhessenek. Azt mondják, magról is növeszthetünk amarilliszt, ehhez azonban nagy türelemre (minimum 6 évre) van szükség. Bár évelő és örökzöld növény, a szabadban csak a meleg égövi vidékek éghajlatát viseli el. Megfelelő gondozás mellett viszont akár 75 évig is elél.
Az amarillisz a leggyakrabban sötét karmazsinvörös színben fordul elő, de fehér, sárga és rózsaszínű változatai is léteznek. És persze vannak többszínű amarilliszek is, melyek virágaiban a felsorolt színek közül kettő-három is megtalálható.
Mivel a viktoriánus kor volt az az időszak, amikor felfedezték a szépségüket, és elterjedtek a virágok az otthonokban, magától értetődően az amarillisz is speciális értelmezést kapott. Sokáig - olykor hetekig is - tartó virágzása miatt, a hosszú, fáradságos munka és nehéz küzdelem után elért siker szimbólumának tekintették. Emellett az amarillisz a jól végzett munkát is jelképezte, ezért az elismerés jeleként ajándékozták az embereknek. Ha művész volt a megajándékozott, e gesztus a kreativitása, alkotóképessége erősítését szolgálta.
A folklór elsősorban a karácsonyi időszakkal kapcsolja össze ezt a virágot. Azt mondják, ha ilyenkor növénnyel kívánjuk díszíteni a lakásunkat, az amarillisz jó választás. Nevezik karácsonyi liliomnak is, mert vidámságot kölcsönöz a háznak az ünnepek idején. Nélküle olyan a karácsony, mintha hiányozna valami a házból. Egy jól gondozott amarillisz hagyma nagyon hosszú időre garantálja a prosperitást a házban. Virágnyelven eltökéltséget, ragyogó szépséget, büszkeséget jelent, de - keletkezésének legendája miatt - szimbolizálja a pásztorköltészetet is.
De nem mindenki számára ilyen pozitív e növény megítélése. Az amerikai állatvédő liga az amarillisz fajok számos tagját - melyekre a botanikusok Hippeastrum spp néven hivatkoznak - a macskákra mérgezőnek tartja. A legfontosabb méreganyag, mely az amarillisz leveleiben, szárában és gumóiban található, egy az emberekre és a háziállatokra egyaránt mérgező alkaloida, melynek kémiai elnevezése lycorine (likorin). Ez a toxin az Amaryllidaceae család (melyhez az amarillisz is tartozik) legtöbb tagjában megtalálható, és elsősorban a hagymáikban koncentrálódik. Ha a macska megízleli az amarillisz gumóját vagy a leveleit, émelygést, illetve a gyomorpanaszokra jellemző tüneteket: hányást, hasmenést vagy erős nyálzást produkálhat.
Ha viszont véletlen enne is a macskánk az amarilliszből, célszerű elvinni állatorvoshoz, mert ha sokat fogyasztott belőle (főleg a hagymájából), annak súlyosabb mellékhatásai is lehetnek. Ha például letargiába esik, vagy reszket, az súlyos vérnyomásesésre utalhat, ami azonnali kezelést igényel. A macskák mellett azonban a szobában tartott egyéb jószágaink is megkóstolhatják a cserepes amarilliszünket, ezért célszerű a virágainkat úgy elhelyezni, hogy kedvenceink ne érhessék el őket.
Bár tudományosan nem igazolt, a népi gyógyászat az amarillisz egyes fajait a rákbetegség kezelésére használja. Másrészről viszont a Hippeastrum nemzetség - melybe az Amarillisz tartozik - számos gyógyászatilag hasznos anyagot tartalmaz, melyek egyike igen ígéretesnek látszik az Alzheimer kór kezelésében.
Az amarillisznek a modern numerológiában a 11-es mesterszám felel meg, ugyanis a neve betűinek számértékeit összegezve (1+4+1+9+7+3+3+9+1=38 -> 3+8=11), a numerológiai addició végeredményeként 11-et kapunk. Szenvedélyt, lelkesedést és vakmerőséget sugárzó virágai miatt az asztrológusok a Kos csillagképpel társítják.
Az álomban megjelenő amarillisz virágok arra utalhatnak, hogy az álomgazda spirituális útra indul, mely meggyógyítja a testét, megtisztítja az elméjét, és felébreszti a szellemét.
Más értelmezésben az álomban látott virágzó amarillisz annak az előjele is lehet, hogy az álmodó a közeljövőben ódzkodva fogadja a számára felkínált üzleti ajánlatokat.
