A+ A A-

A virágok története és jelentésük

  • Közzétéve itt: Növényvilág

Nem kizárt, hogy a bibliai teremtéstörténet első emberpárjának női tagja, Éva, kedvelte a virágokat. Persze ez csak feltételezés, a képzelet szüleménye. De tegyük fel, hogy volt Éva és voltak virágok, ez esetben bizonyos, hogy ősanyánk szépérzékét elnyerték a virágok, talán még azt is el lehet képzelni, hogy Ádám elkápráztatására, virágot tűzött a hajába.

A virágkultusz régóta elterjedt, ezt igazolják az ősi egyiptomi kultúrából fennmaradt rajzok, festmények, írott emlékek. Egyiptomban a fáraók a rózsát a teljesség szimbólumának tartották. A Nílus jelképe a lótusz volt, jelképezve a hosszú életet, a felvirágzást, a dicsőséget, az egészséget, az életerőt.

Egyes hagyományokban a lótusz a halhatatlanság, a tisztaság, a szellemiség, a bölcs alázat, a szilárdság, a folyamatosság, a női szerv, a jóni szimbolikája. Lótusz mutatta meg a helyét Buddha szent fájának. Tibetben a lótusz a Padmakara rend megalapítójának jelvénye. A buddhizmusban a lótusz és a láng, a tűz és a víz szövetségét ábrázolja. A hagyományok szerint Padmaszambhava nyolcéves gyermek formájában született újra egy lótuszvirág szirmai között ringatózva a Dhanakosa tavon. Kínában szent növényként tisztelik, ahol nemcsak a tisztaságot és a bölcsességet, hanem a termékenységet és a termékenyítő erőt is jelenti. A keresztények körében a lótusz az életre és a hitre utal, ha a lótuszt a liliommal együtt ábrázolják, akkor Szűz Mária virága.

Az ókori Görögországban a rózsa, mint Vénusz virága, szépséget jelentett. Az ókori görög költő, Anakreón (i.e. 572? i.e. 487?) szerint: a virágok becsülete, jókedve és varázsa, a tavasz gondja, az istenek kéje, a szerelem és öröm jelképe.

Az ókori Róma híres volt a virág szeretetéről. Egyesek vagyonokat költöttek virágra, némely lakmározáson rózsaszirmok hullottak a nyílt tetőn keresztül a vendégekre. Ibolyavirágból szőttek takarót, rózsából szőnyeget, rózsasziromból derékaljat. Később nemcsak Rómában, hanem Görögországban és Kínában, majd több germán országban a temetéssel kapcsolták össze rózsát, így lett a túlvilág virága. Egyébként a virágok közül a rózsa volt a legelterjedtebb jelkép, szimbolizálva az örömet, a titokzatosságot (sub rosa jelentése: titokban). A keresztény hitben a rózsa jeleníti meg a szépséget, a kecsességet, az érzéki szenvedélyt és az égi boldogságot.

A japánoknál, a lótusz, a buddhista vallással kapcsolatban Buddha jelképe. Náluk a lótusz mellett nagy szerep jut az őszirózsának és a krizantémnak. A krizantém a japán császárok virágaként, címerüket is díszítette. A krizantém rendet kevés kiválasztott kaphatta meg. Világszerte ismert a japánok ősi ünnepe, amikor a cseresznyefák szépséges, rózsaszínű virágokkal pompáznak. A cseresznyefák virágai nem csak vázákban díszlenek, hanem a lányok, asszonyok hajában is.

A középkor, az egyszerűség, a túlvilágra való készülés időszaka a virágkultuszban is átmeneti visszaesést okozott. Ekkor a virágok hátérbe szorultak, elsősorban a gyógynövények kaptak helyet a kertekben. Gyógynövényként került a rózsa és a liliom a szerzetesek kertjébe, melyek később a kereszténység jelképes virágaivá váltak.

A lovagkor legkedveltebb virágai a szegfű, az életöröm és a szerelem, valamint a margaréta a határozatlanság jelképe. Ekkor terjedt el a kankalin, a búzavirág, a tátika, majd az ibolya. A lovag fejére margarétából font koszorú tapintatos elutasítása volt. „Vallomásodat megjegyzem, tisztelettel elfogadom, de sohasem leszek a tiéd.” Ha viszont a hölgy rózsákkal ékesítette hódolója homlokát, az illatos virágok a következő vallomást közvetítették:

„Téged választalak! Vedd életemet és szerelmemet. Boldogságom világítsa be boldogságodat.”

A hagymás és gumós virágok Európában a török hódoltság idején terjedtek el. A tulipán ekkor vált közkedveltté, különösen Hollandiában, ahol nem csak a szépsége, hanem kereskedelmi értéke miatt is kedvenc virága lett a hollandoknak.

Változatossá váltak a kertek Amerika felfedezésével, rengeteg dísznövényt hoztak át az Újvilágból. Érdekességnek számít, hogy az Európába került haszonnövényeket (paradicsom, paprika, napraforgó, krumpli stb.) először dísznövényként ültették a kertekben.

További olvasnivaló

Szerencsét hozó fogások

Az év első és utolsó napja nemcsak a vidám, hangos duhajkodások ideje, de évszázadok óta a legtöbb babona és hiedelem kapcsolódik hozzá. Szerencse, bőség és gazdagság kívántatik. Nincs...

Folytatás...

Fej-hiedelmek

A testhez képest nagy fej, jó szellemi kvalitást jelképez. A túlságosan nagy fej, kevés értelmi képességgel rendelkező, szellemileg elmaradott ember sajátja, aki ráadásul kényelemszerető semmittevő.A kis fej általában félénkségre utal. A...

Folytatás...

Abnormális ujjak: több-ujjúság, pókujjús…

Az elmúlt években - pontosabban az ezredforduló tájékán - John T. Manning felfedezte, hogy a mutató- és a gyűrűsujj hosszának hányadosa, az ún. 2D : 4D arány (angolul...

Folytatás...

Kettes a dualitás, a házasság száma

A kettes mint a páros számrendszer bázisa, jelképe a dualitásnak, az alteregóknak, az ellentéteknek, a kettősségnek; reprezentálja a két nemet, az ikreket, a két pólust, a feszültséget, a megosztást...

Folytatás...

Pakisztán - Az úttesten úszik egy hal

Hosszú kilométereket döcögünk a göröngyös úton, amikor végre elérjük a következő települést, a mandulaligeteiről híres Loralai-t. A poros, koszos, valaha kaszárnyának szolgáló kisvárosból kijövet, elvétjük a helyes irányt, ami egyáltalán...

Folytatás...

Nyál és köpködés

A szerszámokkal dolgozó férfiakat ma is gyakran látni, amint a tenyerükbe köpnek, mielőtt munkához fognának; ez a gyakorlat kétségkívül abból a babonás elképzelésből származik, hogy az emberi nyál titokzatos és...

Folytatás...