A+ A A-

A virágok története és jelentésük

  • Közzétéve itt: Növényvilág

Nem kizárt, hogy a bibliai teremtéstörténet első emberpárjának női tagja, Éva, kedvelte a virágokat. Persze ez csak feltételezés, a képzelet szüleménye. De tegyük fel, hogy volt Éva és voltak virágok, ez esetben bizonyos, hogy ősanyánk szépérzékét elnyerték a virágok, talán még azt is el lehet képzelni, hogy Ádám elkápráztatására, virágot tűzött a hajába.

A virágkultusz régóta elterjedt, ezt igazolják az ősi egyiptomi kultúrából fennmaradt rajzok, festmények, írott emlékek. Egyiptomban a fáraók a rózsát a teljesség szimbólumának tartották. A Nílus jelképe a lótusz volt, jelképezve a hosszú életet, a felvirágzást, a dicsőséget, az egészséget, az életerőt.

Egyes hagyományokban a lótusz a halhatatlanság, a tisztaság, a szellemiség, a bölcs alázat, a szilárdság, a folyamatosság, a női szerv, a jóni szimbolikája. Lótusz mutatta meg a helyét Buddha szent fájának. Tibetben a lótusz a Padmakara rend megalapítójának jelvénye. A buddhizmusban a lótusz és a láng, a tűz és a víz szövetségét ábrázolja. A hagyományok szerint Padmaszambhava nyolcéves gyermek formájában született újra egy lótuszvirág szirmai között ringatózva a Dhanakosa tavon. Kínában szent növényként tisztelik, ahol nemcsak a tisztaságot és a bölcsességet, hanem a termékenységet és a termékenyítő erőt is jelenti. A keresztények körében a lótusz az életre és a hitre utal, ha a lótuszt a liliommal együtt ábrázolják, akkor Szűz Mária virága.

Az ókori Görögországban a rózsa, mint Vénusz virága, szépséget jelentett. Az ókori görög költő, Anakreón (i.e. 572? i.e. 487?) szerint: a virágok becsülete, jókedve és varázsa, a tavasz gondja, az istenek kéje, a szerelem és öröm jelképe.

Az ókori Róma híres volt a virág szeretetéről. Egyesek vagyonokat költöttek virágra, némely lakmározáson rózsaszirmok hullottak a nyílt tetőn keresztül a vendégekre. Ibolyavirágból szőttek takarót, rózsából szőnyeget, rózsasziromból derékaljat. Később nemcsak Rómában, hanem Görögországban és Kínában, majd több germán országban a temetéssel kapcsolták össze rózsát, így lett a túlvilág virága. Egyébként a virágok közül a rózsa volt a legelterjedtebb jelkép, szimbolizálva az örömet, a titokzatosságot (sub rosa jelentése: titokban). A keresztény hitben a rózsa jeleníti meg a szépséget, a kecsességet, az érzéki szenvedélyt és az égi boldogságot.

A japánoknál, a lótusz, a buddhista vallással kapcsolatban Buddha jelképe. Náluk a lótusz mellett nagy szerep jut az őszirózsának és a krizantémnak. A krizantém a japán császárok virágaként, címerüket is díszítette. A krizantém rendet kevés kiválasztott kaphatta meg. Világszerte ismert a japánok ősi ünnepe, amikor a cseresznyefák szépséges, rózsaszínű virágokkal pompáznak. A cseresznyefák virágai nem csak vázákban díszlenek, hanem a lányok, asszonyok hajában is.

A középkor, az egyszerűség, a túlvilágra való készülés időszaka a virágkultuszban is átmeneti visszaesést okozott. Ekkor a virágok hátérbe szorultak, elsősorban a gyógynövények kaptak helyet a kertekben. Gyógynövényként került a rózsa és a liliom a szerzetesek kertjébe, melyek később a kereszténység jelképes virágaivá váltak.

A lovagkor legkedveltebb virágai a szegfű, az életöröm és a szerelem, valamint a margaréta a határozatlanság jelképe. Ekkor terjedt el a kankalin, a búzavirág, a tátika, majd az ibolya. A lovag fejére margarétából font koszorú tapintatos elutasítása volt. „Vallomásodat megjegyzem, tisztelettel elfogadom, de sohasem leszek a tiéd.” Ha viszont a hölgy rózsákkal ékesítette hódolója homlokát, az illatos virágok a következő vallomást közvetítették:

„Téged választalak! Vedd életemet és szerelmemet. Boldogságom világítsa be boldogságodat.”

A hagymás és gumós virágok Európában a török hódoltság idején terjedtek el. A tulipán ekkor vált közkedveltté, különösen Hollandiában, ahol nem csak a szépsége, hanem kereskedelmi értéke miatt is kedvenc virága lett a hollandoknak.

Változatossá váltak a kertek Amerika felfedezésével, rengeteg dísznövényt hoztak át az Újvilágból. Érdekességnek számít, hogy az Európába került haszonnövényeket (paradicsom, paprika, napraforgó, krumpli stb.) először dísznövényként ültették a kertekben.

További olvasnivaló

Álomfejtés A-tól Z-ig

„Az álmok nem szándékos és önkényes kitalálások, hanem természetes jelenségek, és semmi mások, mint amit éppen ábrázolnak. Nem csalnak, nem hazudnak, nem csűrnek-csavarnak és nem kendőznek el semmit, hanem naiv...

Folytatás...

Ahány nyelv, annyi ember

A nyelv az anatómiában a tápcsatorna része, a nyelvészek körében pedig a nyelvi közlésfolyam, a kommunikáció eszköze. A nyelvünkkel nemcsak ízleljük, rágjuk, nyeljük táplálékunkat, hanem beszédünk formálásában is nagyban...

Folytatás...

A kézszimbolikák jelentése a nyugati …

A tenyéren megjelenő szimbolikák, különféle speciális mintázatok már a középkorban is felkeltették a kézelemzők érdeklődését. Kurt Seligman Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban címmel 1987-ben megjelent könyvében a 16...

Folytatás...

Nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszomb…

A katolikusok húsvét előtti hetet nagyhétnek nevezik. A keresztény hívők ekkor emlékeznek a megváltásra. A 4. században élt alexandriai Atanáz, valamint a 367-ben Constantia egyházi elöljárójának megválasztott Epiphanosz püspökök...

Folytatás...

Hurok rajzolatok és az általuk jelzett…

A hurok rajzolatok singesek és orsósak, ismertebb elnevezésükön ulnárisak és radiálisak lehetnek. A hurok mintázatok jellemzője, hogy a fodor szálak az ujjbegy közepe felé haladnak, majd közép tájt hurokszerűen...

Folytatás...

A megújulást jelképező zöld félté…

A középkorban a zöldet a szerencsétlenség és a gonosz színének tartották, és sokan magával a sátánnal társították. Egyesek annyira babonásak voltak, hogy véletlen sem öltöttek volna zöld ruhát magukra. A...

Folytatás...