A vadmálna már a régi barlanglakók figyelmét is megragadta, ezt igazolják az európai, ázsiai és észak-amerikai ásatások, melyek során málnavessző maradványokat találtak. Vagyis e gyümölcs ősidők óta része az étrendünknek.
A málna felfedezése a görög mondavilághoz kapcsolódik. A legenda szerint az olimposzi istenek leltek rá, amikor ehető bogyókat kerestek az ókori Trójában található Ida hegyén. A gyümölcs latin neve Rubus idaeus, aminek Ida hegyének (bogyót termő) tüskebokra a jelentése. Egy másik történet viszont úgy szól, hogy amikor Ida, a csecsemő Zeusz dadája fehér málnát szedett, megszúrta az ujját, és az ő vére festette mindörökre vörösre a gyümölcsöt. Egy harmadik verzió szerint Ida egy nimfa volt, és azért próbált fehér málnát szedni, hogy megbékítse Jupitert, aki valamiért nagyon haragudott rá. Miközben a gyümölcsöt szedte, a tüskés bokor megkarmolta a mellét, és az onnan kiserkenő vére színezte élénkvörösre a málnaszemeket. Az első írásos feljegyzések a málna termesztéséről az i.e. 4. századból származnak, azonban a trójaiak voltak az elsők, akik a gyümölcse és nem a gyógyhatása miatt értékelték e növényt.
A málnák - az eperhez hasonlóan - a rózsafélék családjába tartoznak, tudományos nevük Rubus idaeus. Régebben általában Hindberry (szarvasok, őzek által fogyasztott bogyó) néven ismerték, és egyes országokban még ma is ez az elnevezése. A Rubus meglehetősen népes család, több mint 1500 fajtát tartalmaz.
Az északi népek örömére, jól viseli a hűvös, nedves klímát. Például Skóciában nagy területen megtalálható. Málna venyigék maradványai kerültek elő a Hadrianus fala mentén feltárt római latrinák ásatásai során.
A középkori Európában a málnát, elsősorban, mint az asszonyok roboráló szerét ismerték, a termékeny évek számos panaszának enyhítésére használták. A gazdagok a málnát nemcsak ételként fogyasztották, hanem festékként is felhasználták.
A korai keresztény képzőművészetben a málna a kedvességet, jóindulatot szimbolizálja. A málna vörös színű leve a szívből áradó vér energiáját idézi, mely szeretetet, tápanyagot és jóindulatot szállít a testen át.
Amerika őslakói már az európaiak megjelenése előtt ismerték a málna gyógyhatású és védelmező tulajdonságait. Egyes észak-amerikai indián törzsek a szülési fájdalmak csillapítására és az émelygés csökkentésére használták a málnát. A Fülöp-szigeteken az emberek málnavenyigéket akasztanak házaik külső oldalára, ettől remélve azt, hogy otthonaikat elkerülik a véletlenül arra tévedt kóbor lelkek. Régebben közelebb is találhattunk hasonló példát: Németországban a málnát - egy málnavesszőt kötve a testükhöz - a megrontott lovak megnyugtatására használták.
A málna mágia a türelem és a termékenység varázslata. Az első évben a venyigék nem hoznak gyümölcsöt, azonban ez az időszak igen fontos a növény termékenysége szempontjából, ugyanis ekkor erősödik meg a növény gyökérzete, és tölti fel a venyigéket a gyümölcshozatalhoz szükséges erővel és energiával. Miután a málnavessző sikeresen átvészelt egy évet, készen áll a virágzásra és a gyümölcstermésre. A málna ezzel arra emlékeztet bennünket, hogy érettség és megfelelő kondicionálás szükséges a bőséges és egészséges szaporodáshoz.
A málna tüskés venyigéi viszont azt is üzenik a számunkra, hogy védelmezzük meg munkánk gyümölcseit. Közös alkotás esetén akkor vagyunk bölcsek, ha előre tisztázzuk, ki fogja azt világra hozni. Például egy fontos projekt idején érdemes alaposan elgondolkoznunk, kivel osszuk meg a tevékenységünk sikereit. Valóban a kiszemelt ember az, akit meg kell nyernünk a céljainknak?
A nagy területet beutazó madarak, akiknek az erős csőrük és lábuk, nem rettennek meg a málna töviseitől, örömmel látott vendégek a málna venyigéken. Ugyanez igaz a szintén nagy mozgásteret igénylő, védelmező vastag bundával és éles karmokkal rendelkező medvékre is. A málna - cserébe, hogy a magjait messzire elviszik - bőkezűen bánik e lényekkel, akiket az evolúció - talán éppen ezért - megfelelő eszközökkel és technikákkal látott el a tövisei ellen.
A málna - rokonához, a rózsához hasonlóan - alkalmat ad mindannyiunknak, hogy gyengéden, szeretettel és türelmesen bánjunk egymással, miközben a saját céljainkat követjük e világban. A málna csak akkor ad gyümölcsöt, ha gyengédek és finomak vagyunk vele. Még a varázslatos hatású levelei is türelmes és óvatos bánásmódot igényelnek. Mielőtt leveleinek a főzetét gyógyászati célra használnánk - ha nem akarunk gyomorrontást - meg kell várnunk, míg azok teljesen kiszáradnak. A málna türelemre ösztökél bennünket, azzal a céllal, hogy minden eshetőséget megtapasztalhassunk, mielőtt megszüljük életünk gyümölcseit.
E növénynek a gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, szülést megkönnyítő, antiszeptikus, antioxidáns, vízhajtó stb. hatása miatt számos gyógyászati alkalmazása ismert. Összehúzó (adsztringens) tulajdonsága miatt szárított levelének a főzete eredményesen használható a hasmenés kúrálására, és védelmezi a belek nyálkahártyáját az irritációtól.
Egyes vidékeken a várandós fiatalasszonyok évszázadok óta használják leveleinek főzetét. A málna levelekben található aktív hatóanyagoknak kettős stimuláló hatásuk van, nemcsak a méhet lazítják el, hanem a feszes izmokat is. Az ital felkészíti az anyaméhet a szüléskor jelentkező erősebb és szabályosabb összehúzódásokra. Azonban a terhesség első három hónapjában - a kis valószínűséggel lehetséges vetélés miatt - nem ajánlott a fogyasztása. Később, illetőleg a szülés után viszont ismét hasznos lehet, mert a málnalevelek serkentik a tejtermelést.
A málnalevél-kivonat szájvízként, gargarizálva enyhíti a torokfájást, a fekélyt, és jó hatással van a begyulladt ínyre. A fájdalmas és heveny időszakokban viszont hagyományosan teaként érdemes fogyasztani.
Az asztrológia a málnát feminin növénynek tartja, uralkodó bolygója a Vénusz, az eleme pedig a víz.
Az álmoskönyvek szerint a málna álomban sikeres, boldog házasságot, hűséges élettársat, és idegenből érkező jó híreket jelez. Ha málnát szedünk, az álmunk arra utal, hogy új bevételi forrásokat kellene keresnünk. Ha viszont eszünk is belőle, az annak a jele lehet, hogy az apróbb dolgokat elhanyagoljuk, és kisebb egészségi gyengélkedés előtt állunk.