A Délkelet-Ázsiában őshonos gyömbér, étkezési és gyógynövényként egyaránt hosszú múltra tekint vissza, már a nyugati világ is legalább 3000 éve használja. A görögök és a rómaiak révén terjedt el Európában, akik az Indiából - a Vörös-tengeren át - érkező arab kereskedőktől vásárolták. A római birodalom összeomlása után évszázadokra eltűnt, és csak Marco Polo utazásainak köszönhetően tért vissza ismét a kereskedelembe. A növényről említést tesz Konfucius (i. e. 551-478) és a Korán is. A muszlimok szent könyve szerint az arab országokban már Kr. e. 650 körül ismerték. A középkori Európában azt hitték róla, hogy egyenesen a Paradicsomból származik. Ugyanolyan nagyra értékelték, mint a fekete borsot, egy font (kevesebb, mint ½ kg) gyömbér annyiba került, mint egy birka. VIII. Henrik olyannyira gyömbérfüggő volt, hogy meggyőződéssel állította, a pestis elleni küzdelemben is jól használható.
Az átható illatú, kesernyésen csípős ízű gyömbér világszerte kedvelt fűszere a konyhának. Felhasználják sütemények, cukorkák, mártások, főzelékek, húsok, pácok ízesítőjeként, frissen, vékony szeletekre vágva, összezúzva, vagy lereszelve, szárítva pedig porrá törve. A hagyma és a fokhagyma mellett, szinte minden indiai sós ételnek - a hagyma és a fokhagyma mellett a gyömbér is tartozéka. A csatnik pedig el sem képzelhetők nélküle. A japánok étkezések alkalmával, a fogások közt ínyűk megtisztításaként rágcsálnak gyömbér darabkákat, a sushit (szusit) pedig mindig gyömbérrel tálalják. (Ez egyébként bölcs dolog, mert a nyers hal problémákat okozhat a gyomornak, a gyömbér pedig olyan olajakat tartalmaz, melyek elpusztítják az ételmérgezést okozó baktériumokat.) Latin-Amerikában a főétkezés végén kandírozott gyömbérrel teszik a vendégek elé a sajtot.
A felső osztályok képviselőire egykoron (némelyek szerint ez ma is igaz) jellemző volt a mértéktelen evés-ivás, ezért a lakoma végén gyömbért fogyasztottak, hogy megnyugtassák felkavart gyomrukat. A vajákos asszonyok gyömbérteát javasoltak a gyomorrontásra, az étkezések után egyes helyeken ma is szó nélkül gyömbérteát hoznak vendégeknek a felszolgálók. Eredetileg a gyömbéres süteményeket is emésztést segítő keksznek szánták azoknak, akik túl sokat ettek.
A gyömbéres mézeskalács (mézeskalács-emberke) ajándékozása - mely az angolszászok körében ma is dívik - jóval később terjedt el, állítólag I. Erzsébet királynőnek (1533-1603) köszönhetően. Ezzel a gesztussal az angolok a szeretetüket és a megbecsülésüket fejezték ki egymásnak. Ugyancsak a szigetországban jöttek rá a gyömbérsör készítésére, mégpedig úgy, hogy gyömbért szórtak a sör vagy az ale tetejére, amit aztán forró vassal belekevertek az italba. A gyömbérsörön kívül üdítőitalok is készülnek gyömbérízesítéssel, de szívesen alkalmazza a gyömbért az illatszeripar is. Indiában vallási ceremóniák füstölője, Pandzsábban dohányt szagosítanak vele.
A gyömbér, vagyis a gyömbérgyökér azonban nemcsak kedvelt fűszer, hanem izgató hatása miatt a szerelmi bájitalok, afrodiziákumok alapanyaga és emellett hatásos gyógynövény is. Mint varázsnövénynek fiatalító, erősítő, élénkítő és nyugtató hatást tulajdonítanak. Ha a szárított gyökereit megőröljük és összekeverjük mézzel, és ebből reggelente eszünk egy keveset, növeli az erőt és a nemzőképességet. Az arabok szerint ez a pezsdítő szer azoknak hasznos, akiknek gyenge a tüdejük és a nemi szervük. Ha afrodiziákumként használják, egy kis feketeborsot is kevernek hozzá.
A gyógyászatban a gyömbér antibiotikumként hat, de használják gyulladás gátlónak, szívbaj ellen, sőt rákellenes szerként is. Enyhíti a fejfájást, csillapítja a migrént, gyomorerősítő, étvágyjavító, vértisztítóként pedig megakadályozza, hogy a vérsejtek összetapadjanak. Teáját bélhurut ellen fogyasztják. A nyers, főtt vagy kandírozott gyömbérgyökérről azt feltételezik, hogy stimulálja a keringési rendszert. Külsőleg, kenőcsben alkalmazva csökkenti az égés okozta fájdalmakat, védelmet nyújt az esetleges fertőzések ellen. Ha olajjal kevert őrölt gyömbért adunk a fürdővízhez, vagy ezzel masszírozzuk meg a testet, enyhül az izomfájdalom, mérséklődik a fáradtság. Jótékony hatással van a reumás fájdalmakra is. Illóolajai természetes ellenségei a meghűlést és influenzát okozó vírusoknak. Indiai kutatók úgy találták, hogy a gyömbér fogyasztása növeli az állóképességet.
A gyömbér kiváló természetes orvosság a hányingerre, tengeribetegségre, a reggeli rosszullétre és az általános gyomorpanaszokra, szélhajtó tulajdonságának köszönhetően segíti a bélgázok kiűzését, felszabadulását. Hatékonyan alkalmazható továbbá a szürke hályog, a szélütés, az elmaradt menstruáció (amenorrhea), az angina, az atléta-láb (gombás lábfertőzés), a bursitis, a krónikus kimerültség, a meghűlések, az influenza, a köhögés, a depresszió, a szédülés, a láz, a terméketlenség, az impotencia, a vesekövek, a Raynaud-szindróma, az isiász, az íngyulladás és a vírusos fertőzések kezelésére is. Érdekes, hogy gyógyító hatásáról majdnem az összes népi hiedelem tudományos igazolást nyert.
Venezuelában pasztát készítenek belőle, mellyel az alhasat kenik be a menstruációs problémák enyhítésére. Costa Ricában főzetét a torokgyulladásra és az asztmára ajánlják. Mézzel kombinálva kiváló gyógyszer a köhögésre és bronchitisre, és - izzasztó hatása révén - lázcsökkentő is. A jamaicaiak és az első amerikai telepesek sört készítettek belőle; napjainkban a gyömbérsör friss gyömbérből készül, és emésztést serkentő hatása miatt fogyasztják. Panamában azt mondják róla, enyhíti a reumás fájdalmakat. Guatemalában főzetét gyomorerősítőnek és üdítőként fogyasztják. Trinidadon az emésztési zavarok, a gyomorfájás és a malária gyógyszere. Polinéziában a friss gyömbérgyökeret a gonorrhea (kankó), a leucorrhea (fehérfolyás), a diabetes mellitus és a húgyhólyaggyulladás miatti inkontinencia kezelésére használják.
A hagyományos tibeti gyógyászat sokféle betegség ellen ajánlja, használják daganatos betegségek ellen, valamint sárgaságra, epe- és gyomorbántalmakra, hascsikarás, hasmenés, emésztési zavarok esetén, szív-, és vesebaj, szédülés, vérhas, ideg- és elmebajok, tüdővérzés és aranyér, nehézlégzés, magas vérnyomás, lázas influenza ellen. Fogecsetelőkhöz és szájvizekhez adagolják.
A kínaiak és az ájurvédikus orvosok több mint 3000 éve ismerik gyulladáscsökkentő hatását, és arra is rájöttek, hogy fokozza más gyógynövények hatását. Kínai kutatók igazolták, hogy a friss gyömbér hatékony a reuma, az akut bakteriális dizentéria, a malária és a heregyulladás kezelésére. Egyes összetevői csökkentik bizonyos prosztaglandinok termelését, ezért a gyömbér fájdalomcsillapító is. Friss gyömbért használnak a köhögés, a hányinger, a puffadás és a dizentéria, valamint a lázak és a gombamérgezések kúrálására. Szárított gyömbért javasolnak ugyanezekre, valamint a vérzékenység, a makacs gyermekágyi folyás, a székrekedés és a húgyúti problémák kezelésére. A természetes vízhajtó gyömbér stimulálja a veséket, így gyorsabban távoznak a mérgek a szervezetből.
Az étkezés előtt fogyasztott sózott gyömbért szélhajtó hatása miatt dicsérik, azt mondják róla, megtisztítja a nyelvet és a torkot, növeli az étvágyat és kellemes közérzetet ad. Rágása segíti a nyálképződést, enyhíti a torokfájást, megszünteti a rekedtséget, és megfiatalítja az embert. A szoptatós mamáknak azonban vigyázniuk kell a fogyasztásával, mert súlyosbíthatja a gyermek sárgaságát, vélik a babonások. A Fülöp-szigeteken viszont a teherbe esés előtt kell fogyasztásától tartózkodniuk a kismamáknak, mert egyébként gyermekeik plusz kéz- vagy lábujjal születnek. Nepálban pedig a tökételek készítésénél kerülik a gyömbér használatát, mert - a régiek szerint - ez leprát okozhat.
Ha viszont olyan helyre megyünk, melyet mások nem látogatnak, aggassunk a testünkre vagy a nyakunkba gyömbért, mert így védelmet nyerünk a hely rossz szellemei ellen, mondják a kínaiak.
