A+ A A-

A bambusz

  • Közzétéve itt: Növényvilág


A bambusz (Bambusa Arundinacea) egyike India szent növényeinek: a menedék, az audiencia és a barátság fája. Mivel régebben azt hitték, hogy a dzsungeltüzeket az összedörzsölődő bambusztörzsek okozzák, a fa ettől misztikus és szent tulajdonságot nyert, s a szakrális tűz jelvényévé vált. Az indiai remeték (szádhuk) foglalkozásuk jelvényeként egy hosszú - hét bütyköt tartalmazó - bambuszbotot visznek magukkal. Az indiai esküvőkön a házassági szertartás részeként a menyasszony és a vőlegény bemennek két egymás mellé helyezett bambuszkosárba, és meghatározott ideig ott maradnak. Az indiai szubkontines északkeleti részén élt barbár indiai garrow törzsnek sem templomai, sem oltárai nem voltak, ezért a házaik elé egy bambusz oszlopot állítottak, melyet virágokkal és gyapotnyalábokkal díszítettek fel, s előtte tettek áldozatot az isteneiknek. India egyes részein még ma is él az a babonás hiedelem, hogy ha a különféle bambuszok virágba borulnak és magvakat érlelnek, az biztos előjele a közeledő éhínségnek.

Kerti bambuszaimAz európai gyarmatosítók Kanarában megfigyelték, hogy amikor a bambuszok virágba borulnak és magzani kezdenek, az emberek között szinte szabályszerűen láz üti fel a fejét. Erre elsősorban a Nyugati-gátok lábánál és Yellapur környékén került sor, és kevés ember menekül meg a láz elől. A virágzás kezdetén a láz a szénanátháéra emlékeztet, azonban súlyosbodik, amikor a magvak kihullanak.

Kína szegény, hajléktalan halászai, hogy elláthassák magukat zöldségekkel, feltaláltak egy olyan földművelési rendszert, melyet magukkal vihetnek, ezáltal bárhová elvihetik a kertjeiket, ahová mennek. Első lépésként bambusztutajokat ácsolnak, majd ezeket alaposan átszövik vízinövényekkel és erős füvekkel, és miután vízre bocsájtották őket, a tetejüket földdel fedik be. Ezeket az úszókerteket a dzsunkáik, csónakjaik farához erősítik, és maguk mögött vontatják.

Egyébként a bambusz (kínaiul zhu) egyike Kína legfontosabb természetes termékeinek. Építőanyagként szolgál a házak és az állványozás számára, továbbá a papírgyártásnak is nyersanyaga. Bambuszból készült a kínai hagyomány „négy kincse” egyikének, a kalligráfus művész ecsetének a nyele, és a barnás színű papír is, melyre az írásjeleket festették. A bambuszrügyek nemcsak a pandák, hanem az emberek számára is igazi csemegék, a bort bambuszlevelekkel ízesítik, olykor bambuszkorongokat használtak pénz gyanánt, és a vesszőparipa kínai megfelelője, mely mindig bambuszból készül, az ifjúságot jelképezi.

A sokféle gyakorlati használata mellett a bambusz számos kínai versnek is motívuma. Szu Si költő szerint „Az ember meglehet hús nélkül, ám a bambuszt nem nélkülözheti.”; Po Csü-ji pedig a „Mindenki aggódik a szárazság idején, ami engem illet, én a fenyőfákat és a bambuszokat féltem.” szavakkal jelzi a bambusz iránt érzett tiszteletét.

A bambuszlevelek lehullanak, mivel a belsejük (a „szívük”) üres. Azonban az üres szív egyenértékű a szerénységgel (mértékletességgel), ezért a bambusz ezt az erényt szimbolizálja. Másfelől a bambusz örökzöld és változhatatlan, ezért a hosszú életkor szimbóluma, továbbá ösztövér, mint egy öregember. Amikor a szél fúj, a bambusz „nevetve” hajol meg, talán ezért is van az, hogy a „bambusz” írásjele nagyon hasonlít a „nevetni” igére használt írásjel rövidítésére. A bambusz alátétnek, amit a forró nyári napokon tesznek az ágyban az emberek a lábuk alá, hogy hűvösen tartsa azokat, „bambusz-feleség” (zhu-fu-ren) a neve.

A tűzijátékok során bambuszt használtak, ami a tűzre dobva hangos durranással szétrobban. Úgy tartották, hogy ezzel elűzik a démonokat, az Újév napi és más ünnepségek tűzijátékain e célból használták. A gonosz szellemek távozásától pedig a béke és a megelégedettség beköszöntét várták. Vagyis a bambusz tűzijátékot produkáló gyerekek tevékenysége a szemlélő számára oly módon interpretálható, hogy „szeretnénk, ha béke lenne.” Ha még egyértelműbben akarjuk kifejezni a jó kívánságunkat, egy - a békét és a nyugalmat (csendet) szimbolizáló - vázát is adhatunk a kép mellé.

Bambuszok a kertembőlA bambusz és a szilvafa együtt a férjet és a feleséget jeleníti meg: ha a képen a szülők is rajta vannak, az a tökéletes házasság vágyát szimbolizálja. A bambuszvessző vagy bambuszág egyike a könyörületesség istennője, a fehérbe öltözött Guanyin jelvényeinek.

A fiatal bambuszrügyek sárgás színűek, mint az aszparágusz, és mivel a csúcsaik hegyes végződésűek, gyakran hasonlították őket a kínai hölgyek mesterségesen deformált lábfejeihez, vagy a karcsú termetükhöz. A növényt ábrázoló festményeken kiemelt szerepet játszik a „négy nemes növény”: a szilvavirág, a krizantém, az orchidea és a bambusz. Egy híres mondás szerint a művésznek bambusszá kell válnia, mielőtt hozzákezdene a lefestéséhez.

A bambusz - lévén a hosszú élet szimbóluma - nagyon fontos motívum a kínai művészetben, az egyik leggyakrabban ábrázolt növény a porcelánokon. A bambusz, a cseresznye és fenyő együtt a „Három Barát”: Buddha, Konfucius és Lao ce jelvényei. Japán egyes részein egy olyan babona él, mely szerint a bambusz - az ültetését követő három éven belül - halált hoz a családban. Ez meglehetősen különös, ugyanis a japán mitológia szerint általában egy szerencsés szimbólum, mely az állhatatosságot, a kurázsit és - a fenyőhöz hasonlóan - a hosszú életet jelképezi. Ez utóbbi miatt újév napján rendszerint fenyővel és bambusszal díszítik fel a kapufélfáikat.

A bambusz gyökeréből készített írt a hagyományos népi gyógyászat a cirrózis és a tumorok, elsősorban az altest, a máj, a lép és a gyomor daganatainak a kúrálására használja. A bambuszkámfort, ami a növény kovasavas (szilícium-dioxidos) váladéka, vágyserkentő, hűtő és frissítő (pezsdítő) hatásúnak tekintik, az asztma, a köhögés és a levertséggel, gyengeséggel járó betegségek enyhítése alkalmazzák. A leveleit a köhögéssel meghűléssel küszködő lovak táplálékába keverik.

Bambusszal álmodni becsületességet, erőt és rugalmasságot szimbolizál. Azt jelzi, hogy az álomgazda könnyen kikecmereg a nehéz helyzetekből, és gyorsan túlteszi magát a csalódásokon. Alternatív módon erős kötődést és hűséget jelez.

Ha viszont az álomban látott bambusz puha vagy korhadt, az arra utalhat, hogy a mindennapjaiban labilis lelkiállapotban van az álmodó.

További olvasnivaló

A sarkak

Bár manapság a puha és sima sarkak ugyancsak hozzátartoznak az ápolt és kulturált megjelenéshez, mivel kevésbé szembetűnő részei a testnek, nem nagyon mozgatták meg a régiek fantáziáját. Az emberi testrészek...

Folytatás...

A Nanga Parbaton szeszélyes istenség t…

Ali hirtelen befejezi az úszókertekről szóló beszámolóját. Valószínűleg már előttünk észrevehette, hogy szemből - jobbról és balról egyaránt - sikarás árusok közelednek, célirányosan tartanak felénk. Az egyik gyümölcsöt, a...

Folytatás...

Fej-hiedelmek

A testhez képest nagy fej, jó szellemi kvalitást jelképez. A túlságosan nagy fej, kevés értelmi képességgel rendelkező, szellemileg elmaradott ember sajátja, aki ráadásul kényelemszerető semmittevő.A kis fej általában félénkségre utal. A...

Folytatás...

Május

A hónap elnevezése feltehetően a régi rómaiaktól származik, akik a föld termését oltalmazó Maia istennőnek május elsején áldozatot mutattak be. A briteknél egykoron „thrimilce” néven szerepelt e hónap a...

Folytatás...

Jó és rossz hatású bolygók

  A bolygók kozmikus természetük alapján jótékonyak és kártékonyak. Már az ókorban ismerték az asztrológusok az egyes bolygók jó és rossz hatásait, az egymáshoz képest elfoglalt helyzetük alapján minősítették azokat, s...

Folytatás...

Az őszt és a hosszú életet jelképez…

Az őszirózsafélék családjába tartozó - görög eredetű neve (khrüszosz: „arany”, anthemón: „virág”) szerint „aranyvirág” jelentésű - krizantém ősei valószínűleg Dél-Ázsiában éltek, ahol egyes vad fajai ma is sokfelé fellelhetők. Európában...

Folytatás...