A+ A A-

A bambusz

  • Közzétéve itt: Növényvilág


A bambusz (Bambusa Arundinacea) egyike India szent növényeinek: a menedék, az audiencia és a barátság fája. Mivel régebben azt hitték, hogy a dzsungeltüzeket az összedörzsölődő bambusztörzsek okozzák, a fa ettől misztikus és szent tulajdonságot nyert, s a szakrális tűz jelvényévé vált. Az indiai remeték (szádhuk) foglalkozásuk jelvényeként egy hosszú - hét bütyköt tartalmazó - bambuszbotot visznek magukkal. Az indiai esküvőkön a házassági szertartás részeként a menyasszony és a vőlegény bemennek két egymás mellé helyezett bambuszkosárba, és meghatározott ideig ott maradnak. Az indiai szubkontines északkeleti részén élt barbár indiai garrow törzsnek sem templomai, sem oltárai nem voltak, ezért a házaik elé egy bambusz oszlopot állítottak, melyet virágokkal és gyapotnyalábokkal díszítettek fel, s előtte tettek áldozatot az isteneiknek. India egyes részein még ma is él az a babonás hiedelem, hogy ha a különféle bambuszok virágba borulnak és magvakat érlelnek, az biztos előjele a közeledő éhínségnek.

Kerti bambuszaimAz európai gyarmatosítók Kanarában megfigyelték, hogy amikor a bambuszok virágba borulnak és magzani kezdenek, az emberek között szinte szabályszerűen láz üti fel a fejét. Erre elsősorban a Nyugati-gátok lábánál és Yellapur környékén került sor, és kevés ember menekül meg a láz elől. A virágzás kezdetén a láz a szénanátháéra emlékeztet, azonban súlyosbodik, amikor a magvak kihullanak.

Kína szegény, hajléktalan halászai, hogy elláthassák magukat zöldségekkel, feltaláltak egy olyan földművelési rendszert, melyet magukkal vihetnek, ezáltal bárhová elvihetik a kertjeiket, ahová mennek. Első lépésként bambusztutajokat ácsolnak, majd ezeket alaposan átszövik vízinövényekkel és erős füvekkel, és miután vízre bocsájtották őket, a tetejüket földdel fedik be. Ezeket az úszókerteket a dzsunkáik, csónakjaik farához erősítik, és maguk mögött vontatják.

Egyébként a bambusz (kínaiul zhu) egyike Kína legfontosabb természetes termékeinek. Építőanyagként szolgál a házak és az állványozás számára, továbbá a papírgyártásnak is nyersanyaga. Bambuszból készült a kínai hagyomány „négy kincse” egyikének, a kalligráfus művész ecsetének a nyele, és a barnás színű papír is, melyre az írásjeleket festették. A bambuszrügyek nemcsak a pandák, hanem az emberek számára is igazi csemegék, a bort bambuszlevelekkel ízesítik, olykor bambuszkorongokat használtak pénz gyanánt, és a vesszőparipa kínai megfelelője, mely mindig bambuszból készül, az ifjúságot jelképezi.

A sokféle gyakorlati használata mellett a bambusz számos kínai versnek is motívuma. Szu Si költő szerint „Az ember meglehet hús nélkül, ám a bambuszt nem nélkülözheti.”; Po Csü-ji pedig a „Mindenki aggódik a szárazság idején, ami engem illet, én a fenyőfákat és a bambuszokat féltem.” szavakkal jelzi a bambusz iránt érzett tiszteletét.

A bambuszlevelek lehullanak, mivel a belsejük (a „szívük”) üres. Azonban az üres szív egyenértékű a szerénységgel (mértékletességgel), ezért a bambusz ezt az erényt szimbolizálja. Másfelől a bambusz örökzöld és változhatatlan, ezért a hosszú életkor szimbóluma, továbbá ösztövér, mint egy öregember. Amikor a szél fúj, a bambusz „nevetve” hajol meg, talán ezért is van az, hogy a „bambusz” írásjele nagyon hasonlít a „nevetni” igére használt írásjel rövidítésére. A bambusz alátétnek, amit a forró nyári napokon tesznek az ágyban az emberek a lábuk alá, hogy hűvösen tartsa azokat, „bambusz-feleség” (zhu-fu-ren) a neve.

A tűzijátékok során bambuszt használtak, ami a tűzre dobva hangos durranással szétrobban. Úgy tartották, hogy ezzel elűzik a démonokat, az Újév napi és más ünnepségek tűzijátékain e célból használták. A gonosz szellemek távozásától pedig a béke és a megelégedettség beköszöntét várták. Vagyis a bambusz tűzijátékot produkáló gyerekek tevékenysége a szemlélő számára oly módon interpretálható, hogy „szeretnénk, ha béke lenne.” Ha még egyértelműbben akarjuk kifejezni a jó kívánságunkat, egy - a békét és a nyugalmat (csendet) szimbolizáló - vázát is adhatunk a kép mellé.

Bambuszok a kertembőlA bambusz és a szilvafa együtt a férjet és a feleséget jeleníti meg: ha a képen a szülők is rajta vannak, az a tökéletes házasság vágyát szimbolizálja. A bambuszvessző vagy bambuszág egyike a könyörületesség istennője, a fehérbe öltözött Guanyin jelvényeinek.

A fiatal bambuszrügyek sárgás színűek, mint az aszparágusz, és mivel a csúcsaik hegyes végződésűek, gyakran hasonlították őket a kínai hölgyek mesterségesen deformált lábfejeihez, vagy a karcsú termetükhöz. A növényt ábrázoló festményeken kiemelt szerepet játszik a „négy nemes növény”: a szilvavirág, a krizantém, az orchidea és a bambusz. Egy híres mondás szerint a művésznek bambusszá kell válnia, mielőtt hozzákezdene a lefestéséhez.

A bambusz - lévén a hosszú élet szimbóluma - nagyon fontos motívum a kínai művészetben, az egyik leggyakrabban ábrázolt növény a porcelánokon. A bambusz, a cseresznye és fenyő együtt a „Három Barát”: Buddha, Konfucius és Lao ce jelvényei. Japán egyes részein egy olyan babona él, mely szerint a bambusz - az ültetését követő három éven belül - halált hoz a családban. Ez meglehetősen különös, ugyanis a japán mitológia szerint általában egy szerencsés szimbólum, mely az állhatatosságot, a kurázsit és - a fenyőhöz hasonlóan - a hosszú életet jelképezi. Ez utóbbi miatt újév napján rendszerint fenyővel és bambusszal díszítik fel a kapufélfáikat.

A bambusz gyökeréből készített írt a hagyományos népi gyógyászat a cirrózis és a tumorok, elsősorban az altest, a máj, a lép és a gyomor daganatainak a kúrálására használja. A bambuszkámfort, ami a növény kovasavas (szilícium-dioxidos) váladéka, vágyserkentő, hűtő és frissítő (pezsdítő) hatásúnak tekintik, az asztma, a köhögés és a levertséggel, gyengeséggel járó betegségek enyhítése alkalmazzák. A leveleit a köhögéssel meghűléssel küszködő lovak táplálékába keverik.

Bambusszal álmodni becsületességet, erőt és rugalmasságot szimbolizál. Azt jelzi, hogy az álomgazda könnyen kikecmereg a nehéz helyzetekből, és gyorsan túlteszi magát a csalódásokon. Alternatív módon erős kötődést és hűséget jelez.

Ha viszont az álomban látott bambusz puha vagy korhadt, az arra utalhat, hogy a mindennapjaiban labilis lelkiállapotban van az álmodó.

További olvasnivaló

’Sok szeretettel az első csikós kép…

E szavakkal küldött Haga Zsuzsi újabb sorozatából ízelítőként három fotót, melyek nem sokkal a „lógyerek” születés után készültek. Nagyon megörültem a fényképeinek, mert sikerült megragadnia és rögzítenie azt a bensőséges...

Folytatás...

Indiai szent tehenek

Indiában a tehenek szent állatok, tiszteletük csaknem 3500 évre, az árjákig vezethető vissza.  A védikus életmódban ugyanolyan fontosak voltak, mint a védikus tűz és a bráhman papok. Akkoriban nemes...

Folytatás...

A here

„A Czuczor-Fogarasi”, vagyis az első tudományos igényű egynyelvű magyar értelmező szótár meghatározása szerint a here (tökgolyó, mony vagy tojás): „A hímállatok nemző része, vagyis hosszúkás gömbölyű, tojáshoz hasonló, s egymásba...

Folytatás...

Időváltozást érző emberek, időjós…

Az emberek többsége reagál az időjárás változásaira, megérzik a páratartalom, a légnyomás változásait, a levegő iontartalmának, vagy a légköri elektromágneses hullámok frekvenciájának ingadozásait. Vihar előtt sok ember látszólag minden...

Folytatás...

Nagyon szerette a krémest…

De nem csak a krémes lepényt ette szívesen, hanem a kókuszos édességeket is, ahogy mondta, „ezek a gyengéim”.  Ha mentem hozzá, látogatásomat kis kitérővel megszakítva, elkanyarodtam a környék legjobb cukrászához...

Folytatás...

A testolvasás indiai rendszere

A hinduk Szamudrikát, a tengerek istenét tekintik a fiziognómia megalapítójának, aki az óind legenda szerint - az égi tengerekben az ezerfejű Sesa kígyóisten hátán, Visnu isten és hitvese, Laksmi társaságában...

Folytatás...