Az emberek többsége nem szívesen gondol arra, hogy kórházba kerülhet, így aztán egyáltalán nem véletlen, hogy ezzel a nemkívánatos eseménnyel kapcsolatban számos babonás hiedelem él még ma is. Ha már mindenképpen mennünk kell, egyáltalán nem mindegy, hogy melyik napra szól a beutalásunk. A babonás páciensek - persze csak akkor, ha szabadon választhatnak - a szerdát részesítik előnyben, mert ezt a napot tarják a legalkalmasabbnak a gyógykezelés megkezdésére.
Mielőtt elfoglalnánk a helyünket, nem árt kideríteni, hogy mi történt az ágyunk korábbi „lakójával”, ugyanis nagy valószínűséggel ugyanez a sors vár ránk is. A kórteremben célszerű gondosan megfigyelni a nővérek viselkedését. Az például, hogyha a nővér összepödöri a köténye madzagját, miközben azt magára ölti, annak a jele, hogy hamarosan új feladatot fog kapni, másik kórterembe, vagy osztályra helyezik. Ha viszont az ágy mellett véletlenül feldönti a széket, új betegre számíthat. Ha pedig meggondolatlanul a székre pakolja az ágyneműt, az egy igen rossz ómen, mert azt jelzi, hogy kórteremben valaki a halálán van. (Ez a babona azokra a napokra utal, amikor a holttesteket lepedőbe burkolták, mielőtt elhelyezték őket a koporsóban).
A piros vagy rózsaszínű tabletták jó hatással vannak a beteg egészségére, azonban a babonás páciensek semmilyen körülmények között nem hajlandók a fekete színű pirulákat lenyelni.
A kórházba látogatóknak ügyelniük kell arra, hogy milyen virágot visznek a betegnek ajándékba. A vörös és fehér virágokból álló csokrot azonnal el kell távolítani, mert ezek a halál színei.
A friss levegőre vágyó lábadozókat már az első alkalommal figyelmeztetni kell, hogy a nap járásával megegyező irányban sétáljanak, azzal ugyanis, ha fordított irányban teszik meg az útjukat, hátráltatják a felépülésüket. (A nap járásával ellentétes irányú haladásról úgy tartják, hogy felingerli a gonosz szellemeket és elősegíti a különféle rosszindulatú varázslatok teljesülését. A nap útjának követését a jó mágiával, a vele ellentétes irányú mozgást viszont a rossz szándékú varázslatokkal társítják.)
És végezetül, ha - a felsorolt babonás kockázatok ellenére - a páciens sikeresen felépül - azon kívül, hogy az ajándékba kapott virágait nem viheti magával - már csak arra kell vigyáznia, hogy ne szombaton távozzon a kórházból. Azok ugyanis, akik e napon mennek haza, hamarosan visszatérnek oda.
A japánoknál, ahol - a Gergely naptárral párhuzamosan - sokan még ma is a hatnapos periódusú régi holdnaptárt használják, nem a szombat, hanem a Butsumetsu a kedvezőtlen nap, ugyanis - mivel e napon halt meg Buddha - rendkívül szerencsétlen időpont a kórház elhagyására. Ezért inkább tovább maradnak, és csak másnap - a szerencsésnek tartott - Taian napján távoznak. Tekintve, hogy az idősebbek között nem kevés a babonás, és hogy az öt Butsumetsu mellett a hónap 4. napja is kedvezőtlen, ez néhol jelentősen megemeli a kórházi ápolás költségeit.
Az is tudvalevő, hogy Japánban a 4 és a 9 hagyományosan balszerencsés számok. A négyet (四) néha ’shi’-nek ejtik ki, ami a halált (死) jelenti a számukra. A kilenc (九) ugyancsak hasonló okból problémás, ugyanis kimondva olykor ’ku’-nak hangzik, ami fájdalmat, szenvedést (苦) is jelenthet. (Némelyek számára a 13-as is szerencsétlen, ezt azonban a nyugati kultúrából importálták.) E számok balszerencsés volta miatt a 4. és a 9. emelet, illetőleg a 4-es és 9-es számú kórtermek gyakran hiányoznak a kórházakból. És - elsősorban a kórházak szülészeti részlegeiben (osztályain) - kerülik a 43-as számot is, mivel ennek „shi-zan” a helyes kiejtése, ami szószerinti fordításban halvaszülést jelent.
Ha azt álmodjuk, hogy betegként kórházban vagyunk, az arra utal, hogy a fizikai vagy lelki egészségünk gyógyításra, javításra szorul. Vissza kell térnünk a korábban megszokott életritmusunkhoz. Alternatív értelmezésben álmunk arra figyelmeztet, hogy kezdjük leveszíteni, vagy attól félünk, hogy elveszítjük a kontrollt a testünk fölött.
Ha viszont beteglátogatás miatt vagyunk ott, lehangoló híreket kapunk egy távoli ismerősünkről.
