A+ A A-

Egy elfeledett meteorológiai műszer, a pióca barométer

  • Közzétéve itt: Jövendölések

 

A közönséges orvosi piócát már régóta időjós élőlénynek tekintik. Egy régi spanyol rajz - melyre a népi megfigyeléseket, regulákat, időjárási babonákat összegyűjtő Richard Inwards Sevillában járva akadt - kilenc pióca-pozíciót és viselkedésmódot mutat be, melyek mindegyikéhez más időjárás tartozik:

Pióca barométer, időjárás-előrejelzés a piócák viselkedése alapján

Pióca barométer, időjárás-előrejelzés a piócák viselkedése alapján(1) Ha a pióca az üveg nyakánál helyezkedik el, és mozdulatlan marad, eső közeleg.

(2) Ha kimászva a vízből, összegömbölyödve félhold alakot ölt és az üveg falához tapad, az a vihar biztos előjele.

(3) Ha nyugtalan, vagyis folytonos mozgásban van, mennydörgés és villámlás (zivatar) várható.

(4) Ha úgy tűnik, mintha a víz felszínére szeretne emelkedni, időjárás-változást jelez.

(5) Ha lomhán közelít egy adott helyhez, hideg időre számíthatunk.

(6) Ha izgatott és gyorsan körös-körül mozog - miután megállt -, erős szél várható.

(7) Ha összetekeredve a fenéken fekszik, szép, napos időre van kilátás.

(8) Ha a teste egy kampót képez, száraz, hideg idő következik.

(9) Ha pedig a víz alatt egy fix pozíciót foglal el, nagyon hideg időjárásnak nézhetünk elébe.


Ilyen jellegű megfigyelések nálunk is történtek, különösen a 19. század végén, valamint a 20. század elején volt népszerű az orvosi piócák időjárásra vonatkozó jóslatainak a használata. A természet című folyóirat 1900. május 15-én megjelent száma ebbéli képességeiről a következőket írja:

„Időjóslás tekintetben a pióczát (Hirudo medicinalis Sav.) is sokszor halljuk emlegetni. Időjóslási szerepe a következő: » Vízzel telt üvegben, árnyékos helyen tartva, ha az állat az üveg fenekén nyugodtan fekszik: derült, száraz időre, - ellenben, ha az edény felső részében tartózkodik: esőre vagy hóra számíthatni, végül, ha sokáig marad a vízen kívül, vagy heves mozdulatokat tesz: közelgő zivatarra lehet kilátás«.

Orvosi piócaA piócza ebbeli szereplését az üvegben levő víz s az azt környező levegő hőmérsékletéből magyarázhatni meg. Derült, száraz időben - árnyékos helyet tételezve fel - a víz hőmérséklete meglehetősen egyenlő. Nem így azonban esős időjáráskor, mert ilyenkor a hőmérséklet rendesen nagyobb. A hőmérséklet eme különbsége s a levegő nyomásának változása készteti a pióczát arra, hogy az edény felső részére menjen. Ezek az okok idézik elő a pióczáknak a zivatar bekövetkezése előtti heves mozdulatait is, amit még a levegő nedvességének bizonyos foka is nagyban előmozdít. Némelyek a piócza ebbéli magatartását a táplálkozási módjaiból értelmezik.”

Hasonló megállapításokat tesz a Kolozsvári Állatvédő- Egyesület 1901. január 1-jén megjelent havi közlönye is:

„A pióczák időjóslás czéljaira legalább is annyit érnek, mint a legérzékenyebb barométerek. Derült, állandóan szép időben nyugodtan hevernek az edény fenekén vagy pedig a vízben nyugodt, egyenletes mozdulatokkal úszkálnak. Ha zivatar, vagy zápor közeledik, a piócza nyugtalankodni kezd, fölemelkedik az edény fenekéről és a vízben gyorsan úszkálva szabálytalan köröket ír le és testét a legkülönbözőbb módon meggörbíti. Ha esőre vagy havazásra hajlik az idő, a piócza az edény" szélére mászik, és addig marad ott, míg az idő megjavul. Egy vízzel háromnegyed részben megtöltött befőttes üveg, melynek fenekére egy kis fövényt szórunk, legalkalmasabb arra, hogy a kis időjóst lakásunkba elhelyezzük. Az üveget felül vászondarabbal kell bekötni.”

Természetesen a piócák viselkedésének értelmezését a megfigyelésük helyszíne is nagymértékben befolyásolta. Elizabeth Woollams hosszú betegsége idején tett megfigyeléseit, melyről a New York Times1895. december 8-i számában számolt be, Richard Inwards az alábbiakban összegzi:

„A piócák az üveg fenekén maradnak, ha felhőtlen az ég, vagy csendes eső idején. Amikor viszont időváltozás közeledik, órákon át folyamatosan felfelé mozognak, gyakran már 24 órával (vagy még többel) a változás bekövetkezte előtt. Ha a vihar gyorsan közeledik, a piócák rendkívül nyugtalanokká válnak, sebesen haladnak felfelé; míg a zivatart megelőzően ugyancsak nagyon nyugtalanok, és a víz fölött maradnak. Amikor a változás bekövetkezett, megnyugszanak, és újból elmerülnek. Ha viszont ilyenkor kiemelkednek a vízből és a felszíne fölött maradnak, azzal a vihar hosszúságát vagy hevességét jelzik. Ha tartós keleti szél esetén emelkednek fel, az inkább a szélerősödés, mint az eső jele. Ha viszont zuhogó eső vagy erős szél közeleg, a piócák izgatottakká válnak, azonban a mozgásuk kevésbé gyors, a testüket gyakran félig kidugják a vízből, mielőtt megnyugszanak.”

Tempest prognosticator (Merryweather viharjelző készüléke)Más - kevésbé részletes - megfigyelések szerint a vízes palackba zárt pióca mindig izgatott, amikor küszöbön áll az időjárás-változás. Erős szél előtt nagy sebességgel mozog körös-körül. Kisebb eső vagy futó havazás előtt felmászik az üveg tetejére, de hamarosan ismét elmerül a vízben. Amikor hosszan tartó eső vagy tartósan szeles idő várható, a pióca hosszabb ideig marad a felszínen, az üveg szájánál ver tanyát magának. Ha viszont zivatar közeleg, izgatottá válik, és görcsös rángatózásba kezd.

Ám a legeredetibb ötlettel - már ami a piócák meteorológiai alkalmazását illeti - kétségkívül Dr. George Merryweather állt elő, aki háziorvosként Whitby-ben, az Északi tenger partján található angliai kisvárosban sebészként praktizált. Miután hosszas vizsgálatai során megfigyelte, hogy az üvegbe zárt piócák a viharok kitörése előtt felmásznak az üveg nyakához, kiagyalt egy különös készüléket, amit ’Tempest Prognosticator’-nak (viharjelzőnek) nevezett el.

A Viharjelző készülék működéseElsőként a legkiválóbb „jósokat”, vagyis azt a 12 piócát - „esküdtszékének tagjait” - választotta ki, melyek a legtöbbször jelezték helyesen a vihar közeledtét. Ezután a piócákat egyenként egy - kb. 1 1 hüvelyk (3,81 cm) magasságig - esővízzel töltött 1 pint űrtartalmú (0,568 literes) üvegekbe tette, majd az üvegeket egy nagy harang alatt kör alakban helyezte el, hogy a piócák láthassák egymást, és ne érezzék magukat magánzárkában. Az üvegek a nyakába egy fémcsövet tett, ezekben bálnacsontból készült speciális - egércsapdához hasonló - elsütő szerkezeteket helyezett el, melyeket drót kötött össze a harangot megszólaltató rugós kalapácsokkal. Bár a csőbe a piócáknak nem volt könnyű bejutniuk, ha a közelgő vihar (rossz idő) kellően motiválta őket, valahogy csak felverekedték magukat oda, és elmozdítva a csontot, a szerkezet kioldódott, s a kalapács megütötte a harangot. A harang megszólalása a vihar közeledtét jelezte, minél több harangszó hallatszott, annál nagyobb volt a vihar bekövetkeztének a valószínűsége.

Találmányát az 1851. évi londoni nagy kiállításon mutatta be, és azt javasolta az admiralitásnak, hogy - a viharkárok megelőzése érdekében - a kikötőket a készülékével szereljék fel. Ám azon kívül, hogy a vihar-előrejelző műszerének a működését elmagyarázó tanulmányát kiadták, semmi más nem történt. Az elutasítás pontos oka nem ismert, viszont az 1859-es pusztító vihar után a kikötőkben FitzRoy „barométerét”, a ’Storm Glass’-t (viharjelző csövet) rendszeresítették.

Ez utóbbi egy folyadékkal töltött lezárt üveg. A folyadék megjelenésének (tiszta vagy zavaros mivoltának, a benne képződő kristályok alakjának és helyének stb.) a megfigyelése tette lehetővé az időjárás előrejelzését. Az üvegben lévő folyadék számos alkotórész - desztillált víz, etanol, salétrom (kálium nitrát), szalmiáksó (ammónium-klorid) és kámfor - speciális keveréke volt.  A műszert Robert FitzRoy admirális fejlesztette ki, és ezt használta hajóútján Charles Darwinnal a Beagle fedélzetén. Naplójában gondosan dokumentálta, hogy a viharjelző csővel miként jelezhető elő az időjárás.

[Forrás:
Richard Inwards: Weather Lore – A collection of proverbs, sayings and rules concerning the weather, 1893, Elliot Stock, London
Tomasovszky Imre: Az állatok szerepe az időjóslásban, A természet, 3. évf. 18. sz. (1900. május 15.)
A piócza mint időjós, ALLATOK VÉDELME, A KOLOZSVÁRI ÁLLATVÉDÖ-EGYESÜLET HAVI KÖZLÖNYE, hatodik évf. 4. szám, 1901. jan. 1. Kolozsvár]

További olvasnivaló

Szalutáció, üdvözlés

A kézfogásról - melyről az alábbiakban is szó lesz - egy korábbi cikkemben már írtam, és a Tenyerünkben a jövő? c. könyvemben hosszabb összefoglaló is olvasható, ezúttal elsősorban az üdvözlésről...

Folytatás...

Robert kézelemzése

A keze - első ránézésre - egy realista gondolkodású emberről árulkodik, legalább is a széles, négyszögletes tenyere alapján. Ugyanakkor a négyszögletes kézre jellemzők nem teljesen érvényesek, mert a tenyeréhez...

Folytatás...

A here

„A Czuczor-Fogarasi”, vagyis az első tudományos igényű egynyelvű magyar értelmező szótár meghatározása szerint a here (tökgolyó, mony vagy tojás): „A hímállatok nemző része, vagyis hosszúkás gömbölyű, tojáshoz hasonló, s egymásba...

Folytatás...

A rajzolatok által szimbolizált személyi…

Jaquin angol kézelemző a 20. század harmincas éveiben kezdte tanulmányozni az individuális személyek ujjlenyomatai és pszichológiai jellemzői közötti kapcsolatokat, ugyanis azt szerette volna megtudni, hogy vajon az örvény mintázat...

Folytatás...

Mircigina kézelemzése

Ránézve kezére, arra gondoltam, könnyű dolgom lesz, kielemzését egyszerűnek véltem. De tévedtem, mert kezének ellentmondásosságával sokat bajlódtam, a kis és a nagyobb méretű képek közötti különbözőségek elégé összezavartak, például...

Folytatás...

Gyomorégésre szódabikarbónát, de csak ri…

Manapság már sokféle savlekötő gyógyszer közül válogathatunk, de ha épp egyikük sincs otthon kéznél, a savasok a nagyszüleink által használt módszert alkalmazzák: bekapnak egy kiskanálnyi szódabikarbónát, vagy megisznak egy bögre...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?