Rosta Erzsébet weboldala


Boldog Új Évet Kívánunk!A világon mindenütt megünneplik az esztendő fordulóját, óév végét és az új év kezdetét. Az emberek szilveszter éjszakáján vigadnak, búcsúztatják a mulandóságot jelképező óévet, majd éjfélkor köszöntik az újjáéledést szimbolizáló újévet. Európa egyes országaiban a szilveszter és az újév, mint a fény ünnepe, néhol felülmúlja a karácsonyt is. Svájc és Ausztria egyes részein az emberek fantasztikus ruhákba öltöznek, hogy szilveszter estéjén megünnepeljék a 314-től 335-ig uralkodó I. Szilveszter pápát. A legenda szerint Szent Szilveszter pápa fogta el azt a borzalmas tengeri szörnyet, aki el akarta pusztítani a világot. Ezért emlékezik rá ezen az estén a svájci és az osztrák vigadók sokasága.

A középkorban a keresztény egyház szembehelyezkedett a harsány óévi és újévi vigalmakkal, és – a pogány szokásokat keresztényesítve – csak azután iktatta ünnepei sorába, amikor belátta, hogy az emberek ragaszkodnak az ősi hagyományaikhoz. Kezdetben azonban betiltotta a mulatozást, és, hogy megkülönböztessék magukat a zsidóktól, az ünnep időpontjának napnyugta helyett az éjfélt jelölte ki, ezért ünnepeljük a szilvesztert éjfélkor.

Szilveszter éjjelén az emberek felidézik a múltat, visszagondolnak arra, hogy mit tettek, és mit szalasztottak el. Különleges ruhákat öltenek, és jellegzetes ételeket fogyasztanak. A hiedelem szerint szilveszter éjszakán különösen sok szellem van az emberek körül, ezért, hogy elriasszák őket, az emberek álarcot húznak, ostort pattogtatnak, petárdát robbantgatnak, kolompolnak. Már az ókori Rómában óriási zajjal próbálták elűzni a gonoszt. Manapság a legtöbb helyen jókedvvel, olykor esztelen, buja mulatozással töltik a szilvesztert, majd várják az éjfélt, mert az új évet már tiszta lappal kell kezdeni, jól kell indítani, hogy az elkövetkező 12 hónapra biztosítsák maguknak a jólétet, boldogságot és a gazdagságot.

Az argentinok szilveszter estéjére rózsaszín alsóruhát vesznek magukra. Vacsora után, rendszerint misére mennek. Az olaszok pirosba öltöznek, vacsorájuk tizenkét fogásból áll, hogy szerencséjük legyen egész évben. Az év utolsó napján a lengyelek egy tört krumplival, liszttel és zsírral készült sűrű levest szolgálnak fel, hogy a következő évük eredményekben gazdag legyen. A kínaiak a Hold-év szerint tartott újév előtti napjukon, ugyancsak élénkpiros ruhát öltenek, nagy zajt csapnak, és amikor megjelenik a szörny, aki tönkreteszi az emberek életét, megdobálják petárdákkal. Mivel a szörnyeteg megőrül a piros színtől és a zajtól, elmenekül. A japánok a szilveszteri mulatság után meglátogatják kollégáikat, majd a munkatársak közösen elmennek a szentélybe.

Nálunk a szilvesztert valamikor bővedestnek hívták, hisz ezen az estén majdnem mindenki bővelkedett az ételekben. Ilyenkor fácánt, nyulat, kappant, halat, töltött káposztát, rácpontyot, gombás palacsintát, kürtös kalácsot szokás enni. Éjfélkor korhelylevest kell kanalazni, ami jót tesz az italoktól szenvedő gyomornak, sok helyen pedig krampampulit isznak, miközben az égő rum, az olvadó cukor és a sokféle fűszer betölti a szoba levegőjét, a társaság tagjai a kék láng imbolygó fényébe meredve gondolnak az új évre.

A szilveszter napjához, de elsősorban az éjszakájához sokféle népi hiedelem kötődik. A szilveszterkor megfájduló fog arra figyelmeztet, hogy az óévben elmulasztott dolgokat nem szabad az újévben tovább halasztani. Szatmárban, ha a szilveszteri fánkba sütött karikagyűrűt az eladósorban lévő lány találja meg, a következő évben férjhez megy. Ha a lány szilveszter éjszakáján egy darab pirított kenyeret tesz a hóna alá, megálmodja, leendő urának a nevét.

Szilveszterkor, közvetlen éjfél előtt elfújják a gyertyákat, lekapcsolják a lámpákat, és az utolsó óraütésnél gyújtják meg újra. A pezsgő dugójának ekkor kell durrannia. Az egymástól távol lévő szerelmesek egy kis pezsgőt öntenek a földre, hogy a kedvessel egész évben együtt maradjanak. Egy másik magyarázat szerint ez azt jelenti, hogy egész évben „dőlni fog a lé”, vagyis az újévben jó anyagiakra számíthatnak.

Ilyenkor sok helyen megemlékeznek az elhunytakról, ételt áldoznak, és mécsest gyújtanak számukra.

A szilveszteri és újévi hagyomány szerint az a csecsemő, aki szilveszter éjjeli tizenkét órakor, vagy az új év kezdetén látja meg a napvilágot, az újjászületést szimbolizálja. Ez a szokás a régi görögöktől származik, akik e napon ünnepelték Dionüszoszt, a bor istenét, és egy kosárban mutogatott csecsemővel reprezentálták istenüknek a termékenység évenkénti újjászületését. A régi egyiptomiaknál szintén az újévi csecsemő az újjászületés szimbóluma. Bár a keresztények elítélték ezt a pogány szokást, a gyermek újjászületés jelképeként való használatának népszerűsége arra késztette az egyházat, hogy megengedje híveinek, hogy az új évet csecsemővel ünnepeljék, amely a csecsemő Jézus megszületésére emlékeztet.