Rosta Erzsébet weboldala


A kis-ázsiai Myrában, a 3-4. században élt csodatévő Szent Miklós (Nikolausz) püspök a katolikusok egyik legnépszerűbb szentje, a görögkeleti egyház a tengerészek, halászok, hajók és a hajózás védőszentjének tekinti, és december 6-án több város is patrónusaként ünnepeli. Ismertségét azonban főleg annak köszönheti, hogy nevéhez fűződik a jótékony Mikulás figurája, aki Miklós napja előtti estén ajándékokkal keresi fel a gyerekeket.

Festett Mikulásfigura gipszbőlA legenda szerint Miklós már csecsemőkorában az erény példaképe volt, a szerdai és pénteki napokon egész nap nem (más források szerint csupán egyszer) szopott, csak az esti szürkület után fogadta el anyja mellét, de azt is mondták róla, hogy a születése után azonnal talpra állt. Miklós egész fiatal, majdhogy nem még gyerek volt, amikor Myra városának püspöke lett. Valószínűleg ebből az esetből eredhet az a - főleg Angliában elterjedt - középkori szokás, melynek során a Miklós napja (december 6-a) és az Aprószentek ünnepe (december 28-a) közti időszakra, az egyházi előkelőségek kigúnyolására gyermek püspököket választottak. (Nálunk a Mikulás-járás volt ennek megfelelője, amikor a Miklós napján megválasztott püspök a kíséretével végigjárta azokat a házakat, melyekben gyerekek laktak, és vizsgáztatta, imádkoztatta, majd a tudásuk és viselkedésük szerint megjutalmazta, vagy virgáccsal fenyítette meg őket.) Miklós korai papi ténykedéséről - mely főleg a keresztényüldözések (303-311) idejére esett - nem sokat lehet tudni, annyi biztos csak, hogy túlélte ezt az időszakot, és jelen volt a niceai zsinaton (325), ahol Ariust pofon vágva, hevesen kikelt az ariánusok ellen.

A róla keringő történetek szerint hosszú, békés öregkort ért meg, a lelkét angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás fakadt. Sírhelye Myra városának közepén, a 7. században épült Szent Miklós templom kápolnájában található. Sírját 1087-ben olasz tengerészek törték fel, és a csontjait ereklyeként Bariba vitték. E dél-olasz városban azóta is a hajó érkezése napján, május 9-én ünneplik. Védőszentje a hajósoknak, halászoknak, vízen járóknak, révészeknek, vízimolnároknak, patrónusa a pékeknek, gabonakereskedőknek, a diákoknak, eladólányoknak. Oltalmazza a vízi úton közlekedőket, a polgári életet élőket, és pártfogója a polgárvárosoknak.

Svéd Mikulás - üdvözlőlapA keresztények csodatévőként ismerik, számos jóságos cselekedetet tulajdonítanak a személyének. Egyszer rávette a rablókat, hogy az ellopott javakat szolgáltassák vissza a tulajdonosaiknak. Egy másik alkalommal megmentette a vízbefúlástól egy viharba került hajó legénységét. Számos elítéltet, foglyot szabadított ki, egy szicíliai gabonakereskedő terményét felvásárolva, segített Lycia tartomány éhező lakosságán; kiragadva a kardot a hóhér kezéből, megakadályozta három ártatlan rab kivégzését.

Személyét az ajándékozással alighanem az a történet kapcsolja össze, amely arról szól, miként segített meg három fiatal hölgyet, hogy legyen hozományuk a házasságukhoz. Az ismert legenda szerint egy elszegényedett pattarai nemesember annyira eladósodott, hogy a három leányának már enni sem tudott adni. Mivel hozomány híján férjhez sem adhatta őket, nem volt más választása, mint hogy leányai ártatlanságát bocsássa áruba. Amikor Miklós értesült erről, elhatározta, hogy segít a családon. Éjszaka a házukhoz lopódzott, és egy zacskó aranyat dobott be a félig nyitott ablakon. Ugyanezt másnap és harmadnap is megismételte, így mindhárom leánynak meglett a hozománya. E történet nyomán alakult ki Miklós estéjén a gyermekek megajándékozásának szokása.

Szülői örökségét - miután felnőtté válva megkapta - azonnal szétosztotta a nélkülöző szegények között. A szent életű férfi sokaknak segített. Különösen a gyerekeket szerette, amikor csak lehetősége nyílt rá, megajándékozta őket. Lassanként az emberek rájöttek, hogy - felhasználva vagyonos szülei örökségét - ki rejtőzik a szegényeknek adott ajándékok mögött. Miután Miklós meghalt, a környék lakói folytatták a névtelen adományozást. Miklós története azonban nem egyedülálló, hasonló fáma kering a kappadokkiai Kaiszereia (ma Kayseri) városában élt Vazulról (330-379) a görög folklórban. Szent Vazul ünnepén (január elsején) - más formában ugyan, de - szintén él ez a szokás.

Nikolausz legendája számos országot bejárt, és az idő sokat változtatott rajta. Neve ma egy tucatnyinál is több változatban létezik, és más-más napokon, különbözőképpen ünneplik a világ egyes tájain. Ám függetlenül attól, hogy Santa Clausnak, Gyed Moroznak, Joulupukkinak, Père Noëlnek, Cristkindnek, Kris Kringle-nek, Mikulásnak, Télapónak, Baszileosznak vagy Father Christmas-nek nevezik, hogy milyen „járművel” (lovon, szamárháton vagy szánnal), és hogy angyal, Krampusz vagy valaki más társaságában érkezik, ajándékait mindenütt december 6-a (Szent Miklós ünnepe) és január 6-a (Vízkereszt) között osztja szét a gyerekek között.