A+ A A-

Március

  • Közzétéve itt: Jeles napok, ünnepek

 

A hónap különféle elnevezései

Márciusi idő- és termésjóslások

Március eleji népszokások

Szent Kázmér

Strinennia ünnepe

Negyven Szentek

Farvardigan (Mukhtad)

Szent Gergely

Sándor, József, Benedek

Gábriel arkangyal

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Március születési kövei


A március elnevezés a római naptár Martius hónapjából ered, a nevét - akárcsak a vörös bolygó - a római hadistenről (aki a legenda szerint március elsején született), Marsról kapta. Talán ezért is tekintették a rómaiak ezt a hónapot kedvezőnek a háborúk indítására. Eredetileg március elsejét tekintették az év kezdetének, amire az év utolsó négy hónapjának jelentése (szeptember = hetedik, október = nyolcadik, november = kilencedik, december = tízedik) még ma is emlékeztet.

A Gergely-naptár általánossá válása előtt sokféle elnevezése volt e hónapnak; a hollandoknál Lent-maand (böjthó); az angolszászok körében - a heves szelek, vagy a Földanya istennő (Hertha) neve  miatt -  Hreth-monath (goromba hónap) volt a neve, de - mivel három nappal hosszabb, mint a február - hívták Hosszú hónapnak (Length monath, a lengthening monath-ból), és a tomboló szélviharokra utalva, Viharos hónapnak (Hlyd-monath) is.

Nálunk régen a márciust, Tavaszelőnek vagy Böjtmás havának nevezték. A húsevés tilalma miatt a népi gyógyászatban alkalmazott érvágásra és purgációra alkalmatlan volt e hónap, viszont kifejezetten hasznosnak tartották az édes ételek, fűszeres levesek, valamint a mustár és az ecetes torma fogyasztását, továbbá a fürdő vételét. Hagyományosan ez az időszak volt a szőlőmetszés, a gyümölcsfa-tisztítás és a szántás ideje.

Az utóbbi munkák az angoloknál korábban - már február végén - megkezdődtek, ugyanis a szigetországi regula előírása szerint Szent Dávid (március 1.) és Szent Chad napjára (március 2.) - függetlenül attól, hogy jó-e vagy rossz-e az idő - a borsónak, babnak, árpának és zabnak a földben kellett lennie. Ami pedig az időjárást illeti, úgy tartják, hogy a száraz március „nem könyörög kenyérért”, mellyel arra utalnak, hogy a vetés és a palántázás száraz időt kíván. Ha viszont sok a hó, a palántákra és a fákra rengeteg baj vár, de az is rossz előjel a termés szempontjából, ha nedves, csapadékos a március. Nem jelent jót számukra a sok pára sem: „Ahányszor köd van márciusban, annyiszor lesz fagy májusban.” - tartja a népi megfigyelésük.

A mi időjós szabályunk viszont azt mondja, hogy a márciusi mennydörgést szeles idő követi, míg a Csízióban az olvasható, hogy ahány köd van e hónapban, annyi záporeső lesz az évben, és amennyi a harmat van Böjtelő havában, annyi hóharmat (dér) lesz húsvét után és annyi köd Kisasszony havában. E hónapunkhoz kapcsolódó hiedelem, hogy aki az első márciusi hóban megmosdik, egész évben szép marad, valamint a hónap utolsó két péntekén kivágott fák soha nem korhadnak el, s ha tiszták, bő termést jeleznek. A Csízió szerint szerencsés az a család, kinek Böjtmás havában születik gyermeke, mert felnőve serény, dolgos, gyors, istenfélő ember lesz belőle, aki szereti az igazságot, jó erkölcsű, nyájas, kedves és bölcs.

Március elseje nagy nap volt a régi Rómában, ez volt az Újév napja, ekkor tartották a Matronaliát, Junonak, a női nem istennőjének szentelt fesztivált. A vigasságok mellett az emberek apró ajándékokkal kedveskedtek rokonaiknak és barátaiknak, ekkor került sor a Veszta-templomban és az otthonokban a Rómát védelmező a szent tűz ismételt meggyújtására.

Március kezdete - mint a tavasz bevezetője - sokfelé ma is jeles nap az ünnepek sorában. A görögök szerint március elsejével kezdődik a jó idő. A népi hiedelem úgy tartja, hogy a selyem- vagy cérnaszál, melyet erre a napra virradóan egy rózsabokron hagytak, varázslatos erővel bír: a csuklóra vagy a nagylábujjra kötve húsvétig minden bajtól megvédi az embert. A Dodecanese-szigeteken e napon a gyerekek egy fecske képét hordozzák körbe, miközben a fecske nevében (őt utánozva) énekelve fohászkodnak, hogy eljöjjön a tavasz, emellett - biztos, ami biztos - ételadományokat is kérnek. Göröghonban a március első három napját dologtiltó napnak is tekintik: nem szabad ruhát mosni, mert elkopik, fát hasogatni, mert elkorhad, és fürödni sem, mert ettől az ember haja kihullik.

A hónap első napjaiban a szláv pogányok az őseikre emlékeznek. Március elseje náluk a halottak napja (Vjutnici), ilyenkor különböző áldozati felajánlásokat tesznek, és meginvitálják eleiket, hogy velük együtt ünnepeljenek.

A román folklórban március első kilenc napjának - amikor még gyakran visszatér a tél - zilele babelor (anyókák napjai) a neve. E napok a télből a tavaszba forduló átmeneti idő szeszélyességét jelképezik, és egyúttal meteorológiai jósnapok is, mindegyikük időjárása az elkövetkező kilenc hónap hasonló időjárását jelzi. Elsejét pedig, a hegyekben élő, a tavaszt váró világ türelmetlenségét megtestesítő mitológiai öreganyó után, helyenként még ma is Baba Dokiának nevezik.

Régi bulgár népszokás, hogy március első napján, a vidéken élő emberek - az egészség és a jó szerencse érdekében - a tavasz kezdetét szimbolizáló „martenyicát” (piros- és fehér fonalból készített díszt) tűznek a ruhájukra. Ekkorra végeznek a tél végi nagytakarítással, és a martenyicákat az első gólya megérkezéséig viselik, majd ezt követően, hogy bő termésük legyen, a varázserejű díszeket a gyümölcsfák rügyező ágaira aggatják.

Március 4-e Szent Kázmér (1458-1484), Lengyelország és Litvánia védőszentjének ünnepe. Ez a nap különösen a litvánok számára nevezetes, ugyanis egyúttal az ország nemzeti ünnepe is. Kázmér napján emberek ezrei zarándokolnak el a Vilniusba, ahol - miután tiszteletüket tették a katedrálisban a szent emlékére celebrált misén - körbenéznek a hagyományos Kázmér-vásáron. Az egyik legnépszerűbb vásárfia a ‘Vilniaus verbos’ (Vilnius pálmái), ami egy henger- vagy koszorú alakú csokor, melynek elkészítéséhez mintegy harminc különböző növényt, szárított virágot, örökzöld ágat, bogyós cserjét használnak. Ezekkel a csokrokkal a templomokban Virágvasárnap emlékének adóznak, vagy később a lakásaikat díszítik velük. A másik tipikus Kázmér-vásári termék a „muginukas”, amely egy szív alakú, színes cukorvirágokkal, -madarakkal díszített mézes sütemény, melyre gyakran népszerű férfi és női nevek vannak ráírva. A süteményekkel a szeretteiket ajándékozzák meg, vagy hazaviszik az otthon maradottaknak.

A hónap kilencedik napja a Strinennia, a tavaszistennők (Lada és Leila) ősi szláv ünnepe. Ezen a napon földek lakói agyagpacsirtákat készítettek, a madarak fejét mézzel kenték be és aranyfüsttel díszítették, majd vidám „vesnjanki”-t (tavaszért fohászkodó dalt) éneklő emberek hordozták körbe őket a falvakban. Az asszonyok madarakat formázó süteményeket sütöttek és adtak a gyermekeknek, akik a „Megjöttek a varjak.” kiáltással, a levegőbe dobták azokat. A süteményekből olykor a karókra is jutott, ugyanis azt remélték, hogy ezzel visszacsalogatják a madarakat, akik meghozzák a tavaszt.

Március 10-én a negyven vértanúra (Negyven Szentekre) emlékezik a katolikus egyház. A legenda szerint, a pogány Licinius uralkodása alatt 320-ban, Szebaszte városában a jeges vízbe vetve ezen a napon szenvedett negyven római keresztény katona vértanúhalált. Régi hagyomány, hogy az e napon elfogyasztott étkeknek valamilyen formában tartalmaznia kell a negyvenes számot, például 40 rétegű leveles sütemény, 40 féle növényt vagy magot tartalmazó menü, vagy negyven palacsinta kerül az ünnepi asztalra.

Ugyanezen a napon, vagyis tíz nappal a hagyományos perzsa Újév (NoRuz) előtt, március 10-én kezdődik a Zoroszter-hívő párszi közösségek Farvardigan (vagy Mukhtad) ünnepsége, mellyel az emberek az őseiknek, a halottaiknak tisztelegnek. A régi időkben felszentelt ételeket ajánlottak fel a halott lelkeknek, és sokan ma is úgy tartják, hogy a halottak jelen vannak, s visszatérnek ebben az időben. A NoRuz-t megelőző időszak egyúttal az elmélkedés, az önvizsgálat, a múltban elkövetett rossz cselekedetek megbánásának ideje is. A Farvardigan során a hívők összegyűlnek a tűztemplomokban, és imákat mondanak a holt lelkekért. Az imádság után a családok a templomi tűznél helyet foglaló pap irányításával egyedi rituálé keretében gyümölcsöt, virágokat, füstölőket, faágat és pénzt ajánlanak fel. Mukhtad utolsó napját (Pateti) az Újévi vigasságot megelőző bűnbánásnak szentelik.

Gergely napjának (március 12-ének) megünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509-604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak.

Március 19-e Szent József ünnepe. József, a názáreti ács volt Szűz Mária férje, Jézus nevelőapja. Ő az ácsok védőszentje, és a művészi alkotások rendszerint rügyező ággal a kezében ábrázolják. Józsefet két társával, az egy nappal korábban ünnepelt Sándorral és a neve napját március 21-én tartó Benedekkel, tavaszt hozóknak tekinti a néphagyomány. A szakállát olykor megrázó („havat csináló”) Gergely után jönnek ők, és ahogy a népi rigmus mondja: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget.”

Március 24-én korábban Gábriel arkangyalt ünnepelték. E nap a rend, a fegyelmezett viselkedés ideje volt. Gábrielről évszázadokon keresztül a Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának estéjén emlékeztek meg, ám később ünnepét szeptember 29-ére helyezték át, és ma már társával, Szent Mihállyal együtt osztoznak e napon. Gábriel arkangyal az Isten számára továbbított üzenetek miatt (egyébként az angyal szó hírvivőt jelent), a kommunikáció, a távközlés és - amit most Ön is használ - az Internet védőszentje.

Március 25-e az Angyali üdvözlet, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. A keresztény hitvilág szerint ezen a napon tudatta Gábriel arkangyal Máriával, hogy Jézusnak fog életet adni. A karácsonyt pontosan kilenc hónappal megelőző Gyümölcsoltó Boldogasszony napját Európa szerte megünneplik. A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja. Országszerte máig általános szokás, hogy ezen az ünnepen kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. A népi megfigyelés szerint e napon kezdenek visszajönni a vándormadarak.

Márciusban (21-én) a Nap a Jupiter és a Neptunusz által uralt Halak csillagjegyből a Mars bolygó hatalma alatt álló Kos jegyébe lép. A hónap születési kövei a kurázsit és az optimizmust megtestesítő vérkő (vörös jáspis) és az akvamarin.

További olvasnivaló

Kéztartás, karhordozás

A kézhordozás világszerte sajátos pszichológiai jelentéssel bír. Sokat elárul a karakterről, hogy az ember miként tartja karjait járás közben, mennyire szorítja a testéhez, vagy milyen távol vannak a testétől...

Folytatás...

India - Krisna eloszlatta Ardzsuna kétsé…

Nagyobb térképre váltás Két nap után Himacsal Pradésből ismét Pandzsábba indulunk. Csandigárhig az alig 250 kilométeres távolságot kilenc és fél óra alatt tesszük meg. A szerpentinekkel tűzdelt, fárasztó útért azonban...

Folytatás...

Trivandrum és a Kovalam part között ingá…

Megérkezésünk másnapján első utunk Mary nővérhez vezet. A kölcsönös üdvözlés, ajándékátadás után még alig melegszünk bele a kölcsönös érdeklődésbe, az elmúlt időszak történéseinek mesélésébe, amikor a főnővér azt javasolja, látogassunk...

Folytatás...

’Minden álmodat megvalósíthatod, ha tesz…

Sajnos, amikor elfogadtam olvasóm jelentkezését, nem voltam elég figyelmes, és csak az értékelés megkezdésekor vettem észre, hogy az elküldött képek kinagyítva sem adnak jobb felbontást, ezért számos jellemzőt - köztük...

Folytatás...

A jó házasság titka – a fiziognómia szer…

A karakterológia, a klasszikus fiziognómia szakértői szerint az ember arca, külső megjelenése sok mindent elárul a személyiségéről, jellemvonásairól, így többek között azt is, hogy mekkora szociális érzékenységgel bír, mennyire hűséges...

Folytatás...

Emberke kézelemzése

  A kezek típusát - mivel a felvételek a relatív méreteket illetően torzítanak (ennek bizonyításához elegendő egy pillantást vetni a jobb- és a bal tenyerekre) - nem tudtam azonosítani. A kézfejről...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?