A+ A A-

Május

  • Közzétéve itt: Jeles napok, ünnepek


A hónap elnevezése feltehetően a régi rómaiaktól származik, akik a föld termését oltalmazó Maia istennőnek május elsején áldozatot mutattak be. A briteknél egykoron „thrimilce” néven szerepelt e hónap a kalendáriumban, arra utalva, hogy az évnek e szakában az angolszász parasztok naponta háromszor fejték meg a teheneiket. A hollandok számára pedig a virágba boruló természetet jelképezte, ezért a „Bloumaand” (virágzó hónap) nevet adták e hónapnak. A május név használata viszonylag új keletű, hiszen az őseink borjútor havát sokáig tavaszutónak, ötöd hónak, az ígéret vagy pünkösd havának is nevezték.

Május elsején májusfát állítanak, május 4-én Szent Flóriánt, a tűzoltók és a kéményseprők patrónusát ünneplik. Felső Ausztria védőszentje, az osztrák vértanú 240 körül született és a 3. század második felében a római császárság tisztjeként szolgált. A legenda szerint imájával eloltotta egy kigyulladt ház tűzét, egy másik alkalommal pedig a katonáit mentette meg a tűzhaláltól. Az üldözések elleni tiltakozva, titokban felvette a kereszténységet. Emiatt megkínozták, megnyúzták és malomkővel a nyakán 304. május 4-én az Enns folyó vizébe dobták. Hittestvérei temették el, sírja fölött épült fel Felső-Ausztriában a Szent Flórián apátság. Halála óta a közbejárásáért fohászkodnak a tűzvész és vízbefúlás, az áradás és szárazság ellen. A német és osztrák bevándorlást követően hazánkban is elterjedt kultusza, és sok házat díszítettek szobrával, hogy oltalmazza a háziakat a tűz és a villámcsapások ellen. A művészi alkotásokon jellemzően vizes vödörrel és a malomkővel ábrázolják.

A következő nevezetes dátum május 6-a: „Babevő János” napja, a néphit szerint ugyanis ekkor kell a hüvelyeseket elvetni, mert így csak a fagyosszentek - Pongrác (12.), Szervác (13.) és Bonifác (14.) - után kel ki, és nem fagy el.

A hónap 16. napján van a gyónási titkot megtartó cseh vértanú - a köznép által csak „neszepuszi” Jánosként emlegetett - Nepomuki Szent János ünnepe, aki a vízen járok, a hajósok védőszentje. Nepomuki Szent János (1345 körül-1393) történetét Thomas Ebendorfer osztrák krónikás írta meg, miszerint - egy ellene elkövetett sikertelen merénylet után - IV. Vencel ölette meg, mert János nem volt hajlandó kiadni felesége, Zsófia királyné gyónási titkát. Ez a - korábban is vitatott - állítás azonban 1961-ben véglegesen megdőlt, ugyanis bebizonyosodott, hogy János soha nem volt a királyné gyóntatója. A személyéhez kapcsolódó csodákon visszamenőleg ez azonban már semmit sem változtatott. Emlékét őrzi az utóbbi években újraélesztett hagyomány, a névnapjának előestéjén, május 15-én Baján megtartott vízi körmenet, a Jánoska-eresztés.

A május végi ünnepek közül a legutolsó fagyosszent - a kádárok, kocsmárosok, szőlőtermesztők, vincellérek - védőszentjének tekintett Orbán (május 25.) a legnépszerűbb. A népi megfigyelés szerint az Orbán napi időjárás meghatározza a szőlőtermést: „Májusban, ha fénylik Orbán, örvendezzünk, és mondjuk: igyál Orbán, terem a szőlő, és a bor is jó lesz.” Ezen a napon rajzanak ki a méhek, ezért a méheket, Orbán bogarainak tartják. De az sem baj, ha esik az eső, mert nincs egészségesebb dolog, mint inni az eresz alól Orbán napján összegyűjtött esővízből.

Május 29-e viszont az angolok számára nevezetes dátum, hagyományosan ekkor ünneplik a Tölgyalma napját (a britek a tölgyfa gubacsát tölgyalmának - oak apple - nevezik), melyen a monarchiát restauráló II. Károly király győzedelmes visszatérésére, és az őt megmentő katonák hőstettére emlékeznek. Ilyenkor a katonai pályát befejező veteránok járandóságot kapnak a királyi pártól. A ceremónia a Royal Hospitalban zajlik, ahol a XVIII. századi viseletbe öltözött veteránok tölgyfalevelet tűznek a ruhájuk gomblyukába, emlékeztetőül a Cromwell elleni worcesteri ütközetre, amelyben a vitéz katonák egy tölgyfa mögé rejtették a királyt, így mentették meg az életét. Sokfelé még a múlt század elején is szokásban volt, hogy megcsipkedték, megrugdalták, vagy egyéb módon megfenyítették azokat, akik ezen a napon nem tűztek a ruhájukra tölgyfalevelet, vagy tölgyfagubacsot. Mivel a leggyakoribb büntetés a csalánnal való elverés volt, egyes helyeken „Csalán nap” néven ismerik ezt a napot.

Az időjósok megfigyelték, hogy meleg május után esős június következik, és akkor is sok eső lesz, ha májusban hangosan kuruttyolnak a békák, továbbá, hogy a pünkösd napján hulló eső nem hoz hasznot. A pünkösd havában született gyerekről feltételezték, hogy jámbor, tökéletes, alázatos, tiszta életű, jó erkölcsű, ékes beszédű, kizárólag csak a jóra törekvő ember lesz. A néphit szerint májusban jó eret vágatni, hasznos a kádfürdő és az íróvajas édes tej fogyasztása. Nem ajánlatos hideg italt inni, bármilyen állatnak fejét, lábát enni.

Ugyanakkor az angolszászok a májust többnyire szerencsétlennek tartották, óvtak a májusi házasságkötéstől (ezt egyébként a híres római költő, Ovidius sem ajánlotta), de a májusi szülés sem jelentett számukra jót. A májusban született gyermekről például tudni vélték, hogy beteges és satnya lesz. Ez az ősi eredetű hiedelem azzal összefüggésben alakulhatott ki, hogy az elkövetkező időszak termése szempontjából minden dolgos kézre a földeken volt szükség, vagyis ez az időszak sem az ünnepségekre, vagy az udvarlásra, sem pedig a csecsemőgondozásra nem volt igazán alkalmas. Ugyanis ettől az időszaktól függött a falusi társadalom élelmezése, és ez által a vidéki közösségek egészsége. Ez a negatív képzet még a háziállatokra is átterjedt, általános hiedelem volt, hogy a májusi kiscicákból nem lesznek jó egerészők, sőt, ami még rosszabb, kígyókat hoznak a házba. A hónap napjai közül a 3-át, 6-át, 7-ét, 13-át, 15-ét és a 20-át tartották különösen szerencsétlennek. Tilalmaik közül a májusi ágyneműmosás, és a májusi fürdés érdemel említést. Az előbbi megszegése egy családtag, az utóbbié pedig a fürdőző idő előtti halálát vetítette előre.

E hónap csillagjegyei a Bika (április 20 – május 20) és az Ikrek (május 21 – június 20), születési köve pedig a szerelmi sikert, szerelemben eltöltött boldog életet, a reményt és a halhatatlanságot jelképező smaragd.

Hozzászólások  

0 #1 Szegfû Ildikó 2008-05-08 10:12
Nepomuki Szent János valóban a vízen járók, vagyis a híd védők védőszentje. Hidászaink mai napig tartják az ünnepet. Nagyon sok magyar faluban ápolják a szent emlékére felállított szobrokat.
Idézet

További olvasnivaló

Rebarbara helyett cseresznye

Barátnőm, Aranka vasárnap reggel telefonált, menjek, mert meglepetésként akar adni valamit. Úgy emlékszem, mintha azt is hallottam volna, hogy a váratlan ajándék rebarbara lesz. Utólagosan bevallom, csak képzelődhettem, mert tavaly...

Folytatás...

Zserbó, a finom húsvéti sütemény

Akkor is április végére esett a húsvét, amikor jó egy néhány évvel ezelőtt az öreg Skodával - Ausztrián, Németországon és Hollandián keresztül - egyik rokonom barátjához és angol feleségéhez Londonba...

Folytatás...

Tenyérformák

A kínai orvosi palmisztria számos tenyérformát ismer, melyeket azonban általában négy fő osztályba sorol. Ezek a kerekded, a négyszögletes (négyzet alakú), a homorú és a téglalap alakú tenyerek.Kerekded tenyérA gömbölyű...

Folytatás...

Fokhagyma, a sokoldalú gyógyír és varázs…

Bár az eredetét, a fokhagyma keletkezését leíró legendák szerint a gonosszal, a sátánnal kellene társítani (a szagát - némi túlzással - valóban sokan pokolinak tarják), az emberiség mégis már a...

Folytatás...

Újév kezdetek

Az óév végét és az újesztendő kezdetét ősidők óta a világon mindenütt megünneplik. A Föld nagy részén ezt az ünnepet ma már nem kötik túl szigorú vallási szabályok, időpontjának meghatározása...

Folytatás...

Kovalami állatok

Már az első nap első félórájában piros pecsenyére sült bőrünk, de aztán fokozatosan értük el a bronzos szint, sőt idővel kezdtünk hasonlítani a keralaiakhoz, testünk barnás fekete, vagy inkább...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?