Május

A hónap elnevezése feltehetően a régi rómaiaktól származik, akik a föld termését oltalmazó Maia istennőnek május elsején áldozatot mutattak be. A briteknél egykoron „thrimilce” néven szerepelt e hónap a kalendáriumban, arra utalva, hogy az évnek e szakában az angolszász parasztok naponta háromszor fejték meg a teheneiket. A hollandok számára pedig a virágba boruló természetet jelképezte, ezért a „Bloumaand” (virágzó hónap) nevet adták e hónapnak. A május név használata viszonylag új keletű, hiszen az őseink borjútor havát sokáig tavaszutónak, ötöd hónak, az ígéret vagy pünkösd havának is nevezték.

Május elsején májusfát állítanak, május 4-én Szent Flóriánt, a tűzoltók és a kéményseprők patrónusát ünneplik. Felső Ausztria védőszentje, az osztrák vértanú 240 körül született és a 3. század második felében a római császárság tisztjeként szolgált. A legenda szerint imájával eloltotta egy kigyulladt ház tűzét, egy másik alkalommal pedig a katonáit mentette meg a tűzhaláltól. Az üldözések elleni tiltakozva, titokban felvette a kereszténységet. Emiatt megkínozták, megnyúzták és malomkővel a nyakán 304. május 4-én az Enns folyó vizébe dobták. Hittestvérei temették el, sírja fölött épült fel Felső-Ausztriában a Szent Flórián apátság. Halála óta a közbejárásáért fohászkodnak a tűzvész és vízbefúlás, az áradás és szárazság ellen. A német és osztrák bevándorlást követően hazánkban is elterjedt kultusza, és sok házat díszítettek szobrával, hogy oltalmazza a háziakat a tűz és a villámcsapások ellen. A művészi alkotásokon jellemzően vizes vödörrel és a malomkővel ábrázolják.

A következő nevezetes dátum május 6-a: „Babevő János” napja, a néphit szerint ugyanis ekkor kell a hüvelyeseket elvetni, mert így csak a fagyosszentek - Pongrác (12.), Szervác (13.) és Bonifác (14.) - után kel ki, és nem fagy el.

A hónap 16. napján van a gyónási titkot megtartó cseh vértanú - a köznép által csak „neszepuszi” Jánosként emlegetett - Nepomuki Szent János ünnepe, aki a vízen járok, a hajósok védőszentje. Nepomuki Szent János (1345 körül-1393) történetét Thomas Ebendorfer osztrák krónikás írta meg, miszerint - egy ellene elkövetett sikertelen merénylet után - IV. Vencel ölette meg, mert János nem volt hajlandó kiadni felesége, Zsófia királyné gyónási titkát. Ez a - korábban is vitatott - állítás azonban 1961-ben véglegesen megdőlt, ugyanis bebizonyosodott, hogy János soha nem volt a királyné gyóntatója. A személyéhez kapcsolódó csodákon visszamenőleg ez azonban már semmit sem változtatott. Emlékét őrzi az utóbbi években újraélesztett hagyomány, a névnapjának előestéjén, május 15-én Baján megtartott vízi körmenet, a Jánoska-eresztés.

A május végi ünnepek közül a legutolsó fagyosszent - a kádárok, kocsmárosok, szőlőtermesztők, vincellérek - védőszentjének tekintett Orbán (május 25.) a legnépszerűbb. A népi megfigyelés szerint az Orbán napi időjárás meghatározza a szőlőtermést: „Májusban, ha fénylik Orbán, örvendezzünk, és mondjuk: igyál Orbán, terem a szőlő, és a bor is jó lesz.” Ezen a napon rajzanak ki a méhek, ezért a méheket, Orbán bogarainak tartják. De az sem baj, ha esik az eső, mert nincs egészségesebb dolog, mint inni az eresz alól Orbán napján összegyűjtött esővízből.

Május 29-e viszont az angolok számára nevezetes dátum, hagyományosan ekkor ünneplik a Tölgyalma napját (a britek a tölgyfa gubacsát tölgyalmának - oak apple - nevezik), melyen a monarchiát restauráló II. Károly király győzedelmes visszatérésére, és az őt megmentő katonák hőstettére emlékeznek. Ilyenkor a katonai pályát befejező veteránok járandóságot kapnak a királyi pártól. A ceremónia a Royal Hospitalban zajlik, ahol a XVIII. századi viseletbe öltözött veteránok tölgyfalevelet tűznek a ruhájuk gomblyukába, emlékeztetőül a Cromwell elleni worcesteri ütközetre, amelyben a vitéz katonák egy tölgyfa mögé rejtették a királyt, így mentették meg az életét. Sokfelé még a múlt század elején is szokásban volt, hogy megcsipkedték, megrugdalták, vagy egyéb módon megfenyítették azokat, akik ezen a napon nem tűztek a ruhájukra tölgyfalevelet, vagy tölgyfagubacsot. Mivel a leggyakoribb büntetés a csalánnal való elverés volt, egyes helyeken „Csalán nap” néven ismerik ezt a napot.

Az időjósok megfigyelték, hogy meleg május után esős június következik, és akkor is sok eső lesz, ha májusban hangosan kuruttyolnak a békák, továbbá, hogy a pünkösd napján hulló eső nem hoz hasznot. A pünkösd havában született gyerekről feltételezték, hogy jámbor, tökéletes, alázatos, tiszta életű, jó erkölcsű, ékes beszédű, kizárólag csak a jóra törekvő ember lesz. A néphit szerint májusban jó eret vágatni, hasznos a kádfürdő és az íróvajas édes tej fogyasztása. Nem ajánlatos hideg italt inni, bármilyen állatnak fejét, lábát enni.

Ugyanakkor az angolszászok a májust többnyire szerencsétlennek tartották, óvtak a májusi házasságkötéstől (ezt egyébként a híres római költő, Ovidius sem ajánlotta), de a májusi szülés sem jelentett számukra jót. A májusban született gyermekről például tudni vélték, hogy beteges és satnya lesz. Ez az ősi eredetű hiedelem azzal összefüggésben alakulhatott ki, hogy az elkövetkező időszak termése szempontjából minden dolgos kézre a földeken volt szükség, vagyis ez az időszak sem az ünnepségekre, vagy az udvarlásra, sem pedig a csecsemőgondozásra nem volt igazán alkalmas. Ugyanis ettől az időszaktól függött a falusi társadalom élelmezése, és ez által a vidéki közösségek egészsége. Ez a negatív képzet még a háziállatokra is átterjedt, általános hiedelem volt, hogy a májusi kiscicákból nem lesznek jó egerészők, sőt, ami még rosszabb, kígyókat hoznak a házba. A hónap napjai közül a 3-át, 6-át, 7-ét, 13-át, 15-ét és a 20-át tartották különösen szerencsétlennek. Tilalmaik közül a májusi ágyneműmosás, és a májusi fürdés érdemel említést. Az előbbi megszegése egy családtag, az utóbbié pedig a fürdőző idő előtti halálát vetítette előre.

E hónap csillagjegyei a Bika (április 20 – május 20) és az Ikrek (május 21 – június 20), születési köve pedig a szerelmi sikert, szerelemben eltöltött boldog életet, a reményt és a halhatatlanságot jelképező smaragd.