Karácsonyfa

Az egyiptomiaknál, kínaiaknál és a zsidóknál ősi eredetű szokás volt ünnepi alkalmakkor örökzöld koszorúkat és girlandok akasztani a házra, ajtóra, az örök élet jelképeként. Az egyiptomiak a győzelmet szimbolizáló pálmalevelekkel, a rómaiak a szerencsét hozó olaj- és babérágakkal díszítették fel lakásukat. A régi, pogány Európában létfontosságú és szent élőlény volt a fa, ezért vált kultusszá a fák tisztelete, ezt a hagyományt a keresztény hitre való áttérés után is megőrizték.

A téli örökzöld ágak az élet örök körfogását, a folytonos újjászületést reprezentálják. A germánok feltételezik, hogy az emberek is a fáktól származnak, a nők a nyírfától, a férfiak a kőristől vagy a tiszafától.

Svédországban újév napján, az ördög távol tartása végett díszítették fel örökzöldekkel házaikat és az istállóikat, karácsonykor a madarak részére állítottak fát. A mai karácsonyfa-állítás szokása Németországból terjedt el, régen a téli napforduló alkalmával állítottak fákat.

Eredetileg a fenyőfa a paradicsomi fát jelképezte, amelyet Ádám és Éva ünnepén, december 24-én piros almákkal, ostyákkal, majd süteményekkel, gyertyákkal díszítettek fel. Elterjedt hagyomány volt náluk karácsonykor ugyanabban a szobában karácsonyi gúlát és paradicsomi fát állítani. A karácsonyi gúlát örökzöldekkel, gyertyákkal, csillaggal díszítették fel, és karácsonyi szobrokat helyeztek rá.

A karácsonyi gúlát és a paradicsomi fát a 16. században egyesítették karácsonyfává, két évszázad múlva vált közismertté, majd szokássá feldíszítése. A fa feldíszítése szakrális célokat is szolgált, a díszek az édességek, piros almák, aranyozott diók, üveggömbök, tarka díszek, papírláncok - a Napot, a Holdat, a csillagokat, a földet, a fát, a kígyót jelképezték. A karácsonyfán szenteste gyújtott gyertyák a Világ Fényét, a keresztényeknél pedig Krisztust szimbolizálják.