A karácsony Jézus Krisztus születésének, a családnak a napja, a keresztények egyik legszentebb ünnepe. Erre az alkalomra, a katolikusok otthonukat örökzöld növényekkel díszítik fel, ünnepi díszbe öltöztetik a fenyőfát, gyertyákat gyújtanak, elfogyasztják az ünnepi süteményeket, ajándékokat adnak, és mindenféle jót kívánnak egymásnak. Néhol még most is betlehemezés színesíti az ünnepet.
A magyaroknál ez a nap dologtiltó, csak a ház körül lehet serénykedni; az asszonyoknak csak a takarítás és a sütés-főzés megengedett; a lányok a konyhában segítenek; a férfiak a ház körül tesznek rendet. Karácsonykor nem szabad semmit sem kölcsönadni, sőt a kölcsönadott dolgokat vissza kell kérni, hogy a házigazda a jövő évben nyereséges legyen; a varrás azért tiltott, mert a varró háziasszony szemén hályog no.
E nap a szeretet, az öröm, az összetartozás és a megtisztulás ünnepe. Ez azonban nem mindig volt így, a reformáció idején Angliában megtiltották a karácsony ünneplését, ehhez hasonlóan később az Egyesült Államok egyes részein is, ahol a tilalommal a vallási villongásokat kívánták megelőzni.
Az angolok körében korábban is, de főleg amióta nem tilos a karácsony megünneplése, számos hiedelem született e nappal kapcsolatban. Fagyöngyöt függesztenek az ajtó fölé, és szenteste a ház ajtajait szélesre tárják, hogy a rossz szellemek elkerüljék a házat, illetve távozzanak onnét; a karácsonyi mazsolás pudingban kis meglepetés ajándékot rejtenek el; a karácsonyi gyertyák egész éjjel égnek az ablakban, hogy a következő év szerencsés legyen, a kialvó gyertya ugyanis balszerencsét hoz.
A karácsonyfára aggatott gyümölcsök bő termést ígérnek, a csillogó fémgyöngyök, üvegdíszek, papírláncok az édeni kígyót jelképezik. Az ünnepi asztal mágikus erejű, a bőséges lakoma, a finom ételek azt jelzik a ház lakói számára, hogy a következő évben jó erőben és jómódban fognak élni. Néhol az elhunytak részére is megterítenek. Az ünnepi abroszkendő is sokat számít, különösen akkor, ha szépen hímzett, vagy piros csíkos terítő. A piros az öröm színe. Az ünnepi terítők varázserővel bírnak, ezért használják ezeket vidéken a gabona vetésénél, és ezekkel takarják le a beteget a gyógyulás reményében.
Bevált szokás szenteste ünnepi lencselevest és mákos gubát, mákos és diós bejglit enni, hogy sok pénze legyen az embernek. Sok háznál esznek halászlevet, kalácsot, mézet, néhol az ünnepi vacsora előtt fokhagymát fogyasztanak, hogy egész évben egészségesek maradjanak. A vacsora előtt imádkoznak. Karácsony első napján dívik a pulykasült, másnap pedig baromfi és rétes. Illetlenség és rosszat jelent az ünnepi asztal mellől felállni, még a gazdaasszonynak sem szabad, mert aki ezt megteszi, annak kotlósai nem keltik ki a tojásokat, vagy elpusztulnak csirkéi. Ha a gazda áll fel, akkor a méhei elszállnak. Aki az ünnepi asztalra könyököl, annak pedig kelése nő.
A szentesti vacsora után elterjedt az almaevés, és a diótörés, akinek a diója egészséges, az a következő évben nem lesz beteg, viszont a rossz dió gyengélkedést, betegséget jelez. Az ünnepi abrosz kenyérmorzsáit a szőlőtőkékre szórják, hogy sok bor legyen, a palócok pedig, rontás elleni védekezésként, a zacskóba összegyűjtött morzsákat felakasztják az istállóban. Sok helyütt a karácsonyi morzsákat megőrzik, hogy betegség elleni orvosságként használják. A karácsonyi gyertyáknak szent estétől karácsony reggelig kell égniük.
Vidéken a betlehemi jászolra emlékezve és emlékeztetve, a karácsonyi asztal alá szalmát szórtak, de tettek oda búzát, ásót, kapát, gereblyét, mindezt a bőséges termés reményében, s hogy egészségesek maradjanak a háziállatok. Az ünnepi asztalra azért is kerül széna vagy szalma, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. A jószágok, hogy jól szaporodjanak, eledelként lencsét kapnak. A szenteste éneklő gyerekek ugyancsak jó termést kívánnak.
Ha karácsony reggelén, férfi érkezik vendégségbe, akkor a jövő évben születő borjú, bika lesz; a csikó, csődör; a malac pedig kan. Ha az éjféli mise idején szép csillagos ég, a következő évben sok kukorica terem. Az éjféli misére vitt Luca-székre állva meglátták a falu boszorkányait. Parádon az éjféli mise ideje alatt az istállókban felvillanó fény jelzi, hogy megszületett a kis Jézus. A Göcsejiek szerint, szenteste az állatok emberi hangon beszélgetnek, és kibeszélik a ház népét.
A briteknél, ha e szent napon nehezen gyullad meg a tűz, igen kedvezőtlen jel, mert ez rossz következő évet prognosztizál. Különösen balszerencsés, ha a karácsonyi fahasábot egy lúdtalpas asszony vagy egy kancsal férfi érintette meg. Viszont szerencsés, ha karácsonykor a házat fagyöngy díszíti, ám a templomokban ugyanez rosszat jelent. A karácsonyi fahasábot, egy az előző karácsonykor használt fadarabbal kell meggyújtani, aki így tesz, annak házába a gonosz nem tud bemenni. Az angolszászok szerint a karácsonykor meggyújtott fahasáb maradványai nemcsak a gonosz, hanem a villámcsapás és a tűz ellen is védelmet nyújtanak. A karácsony napjának reggelén a ház ajtaját elsőként kinyitó családtagnak jó hangosan kell kikiáltania az utcára, hogy "Köszöntelek Atyaisten!".
Az első karácsonyi látogatókat, akik örökzöldet, magyalt vagy szenet hoznak, különösen megbecsülik. Ha férfi az első látogató, akkor egy pohár itallal és valami harapnivalóval köszöntik. Ha fiú, pár darab fémpénzt kap. Az első látogatók az összes asszonyt megpuszilják. Úgy tartják, hogy akik karácsony napján születettek, sohasem fognak szellemmel találkozni, és félnivalójuk sem lesz tőlük. Ezen felül védettek az akasztásos és a fulladásos halállal szemben.
Olaszországban karácsony előtt betlehemi jászolt is készítenek; szenteste fatörzset gyújtanak, melynek Újév napjáig kell égnie, hogy megtisztítsa a házat a gonosztól; a felnőttek barátaiknak lencsét ajándékoznak, hogy levest főzzenek belőle, ami sok-sok pénzt ígér. Az örök városban a pápa áldást ad a városra és a világra. (Urbi et Orbi.)
A horvátoknál három tuskó jelképezi a Szentháromságot, ezek parazsával gyújtják meg az ünnepi gyertyákat. Az asztal alá szalmát terítenek, ami arra utal, hogy Jézus istállóban született. Betlehemet tesznek a karácsonyfa alá. A szlovákok Ádám és Éva napján, pásztorjárás során mondanak köszöntőket.
A svédek az elhunytakért gyertyát gyújtanak; a norvégok a karácsonyfát körbetáncolják, a pajtába pedig egy csésze zabkását tesznek, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket; a finnek szaunázás után meglátogatják elhunytjaikat a temetőkben, és templomba mennek. A karácsonyi lúgos hal és a sonka fő ünnepi eledelük, valamint az elmaradhatatlan óriási adag tejberizs, amelybe elrejtenek egy szem mandulát, aki megtalálja, annak ez nagy örömet jelent.
A csehek azt hiszik, szenteste csodák történnek, éjszaka megtudhatják, mit hoz a jövő. Nem kapcsolják fel a lámpákat, míg az első csillag fel nem jön. Az ünnepi asztal lábait összekötik egy kötéllel, hogy megvédjék a házat a betörőktől, az asztal alá egy tál fokhagyma kerül, ami erőt ad. Az asztalra egy csupor mézet és páros számú terítéket tesznek, a páratlan szám ugyanis szerencsétlenséget hoz, a méz pedig elriasztja a gonoszt. Az abrosz vagy a tányérok alá halpikkelyeket raknak, a jómód érdekében. A bőséges vacsora után, ezen az estén nem illik alkoholt fogyasztani. Maradékot hagyni, szegénységre utal. A vacsora befejezése előtt nem illik felállni. Aki elsőként áll fel, elsőként hal meg, ezért az a szokás, hogy mindenki egyszerre áll fel az asztaltól. A vacsora után megetetik a háziállatokat, hogy ők se maradjanak éhen. Az ilyenkor elmaradhatatlan dióhéj-úsztatásnak és az alma kettévágásának a lényege, hogy megtudják, melyikük marad egészséges a következő évben.
A lengyelek szépen feldíszítik a házat, az Esthajnalcsillag feljöveteléig koplalnak, s mire a csillag megjelenik az égen, már mindenkinek korog a gyomra. A vacsora, az apostolok száma után, tizenkét fogásból áll. A fehér abrosz alá szalmaszálakat tesznek, utalva Jézus jászolára, a tányérok alá pedig halpikkelyeket, a jó anyagiak reményében. Egy terítékkel számítanak az éhes váratlan vendégre, az üres szék a család halottaira emlékeztet. Vacsora előtt közösen imádkoznak és megtörik a felajánlott adományt szimbolizáló ostyát. A szerzetesek által készített ostyákból szívesen aggatnak a karácsonyfákra is. A finom, laktató ételek között nem szerepel hús. Úgy tartják, minél többet esznek ilyenkor, annál több örömben lesz részük jövőre. A vacsora után, közösen énekelnek, betlehemes gyerekek kérnek bebocsátást. A betlehemi állatok közül a gólya az új évet, az új életet jelképezi, a kecske a termékenységet, míg a medve védelmet biztosít a gonosszal szemben.
Mexikóban hosszú rudakra erősített csengettyűkkel és gyertyákkal mennek a templomba. Kenyában szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel díszítik fel a templomokat. Libanonban gabona magvakat ültetnek; Új-Zélandon, Ausztráliában és Dél-Afrikában nyári melegben tartják a karácsonyt.
A magyar néphitben számos halálra, szerelemre, időjárásra, termékenységre vonatkozó jóslat alakult ki. Például rossz ómen: karácsony és újév között mosni, mert akinek a ruhája a padláson szárad, hamarosan meghal. Az sem jó, ha a kimosott ruhát rúdon szárítják, mert a jószágok közül elpusztul egy szarvasmarha. Az a lány, aki egy kakast hall kukorékolni, hamarosan meg fog házasodni, viszont pártában marad, aki egy tyúk kotkodácsolását hallja. Karácsony ünnepén rossz előjelnek számít: kivinni a házból a szemetet, mert a szeméttel együtt a szerencsét is kidobják; a karácsonyi betlehemeseket üres kézzel elengedni, még ha hamisan is énekelnek. Ilyenkor csak karácsonyi dalokat szabad énekelni, és nem ajánlott fésülködni.
Vannak azonban jócskán szerencsét hozó karácsonyi műveletek, előjelek is: ha zoknikat akasztanak a ház kéményei mellé, bőséges újesztendő ígérkezik; fagyöngy alatt csókolózni, szerelmet jelez előre. Skócia egyes részein világos sört öntenek a tengerbe, hogy a következő évben sok halat adjon nekik.
Az időjóslások egyik legismertebbje, a "Fekete karácsony, Fehér Húsvét" prognózisa, vagyis ha karácsonykor nem esik a hó, húsvétkor fog havazni.
