A+ A A-

Bálint (Valentin) napja

  • Közzétéve itt: Jeles napok, ünnepek


Noha a legendák több Bálint nevű vértanút is megemlítenek, ám mégsem lehetünk biztosak benne, hogy a szerelmesek Bálint-napja (Valentin-napja) bármelyikükhöz lenne köthető. Az e nevet viselő keresztény mártírok személyét illetően, illetve különböző történeteiben oly sok a bizonytalanság, hogy a II. Vatikáni zsinat Bálint napját kivette az egyház hivatalos ünnepei sorából. A fennmaradt legendák egyike szerint Bálint II. Claudius császár uralkodása alatt élt, és 270 körül azért kellett meghalnia, mert a császár – katonaköteles ifjak házasságát tiltó - rendeletét megszegve, titokban mégis megeskette a párokat. Egy másik történet az itáliai Terniben szolgáló püspökről szól, aki csodálatos gyógyításaival lett híressé. Nevét a szeretettel társítják, ugyanis azt mesélték róla, hogy elsőként ő celebrált házasságot egy pogány férfi és egy keresztény lány között. A német keresztény mondavilág az 5. században élt a passaui hittérítőt azonosítja Szent Bálinttal. A legenda szerint Bálint, aki remeteként az Alpokban halt meg, halála után az epilepsziások védőszentjévé vált. A rángógörccsel való kapcsolata vagy a „Fall” és a Valentine szavak hasonlóságával magyarázható, vagy onnan ered, hogy a betegséget Közép-Európában – az ugyancsak epilepsziában szenvedő Julius Caesar megkoronázása napja (Lupercalia, később Szent Valentin) után – Szent Valentin táncának nevezték. Népszerűségét igazolja, hogy a mai Németország, Ausztria, Csehország és Magyarország egyes területein a betegek gyógyulást remélve úgynevezett Bálint-keresztet hordtak a nyakukban.

Ám nemcsak a névadó személye ismeretlen, az ünnepség eredetéről sincsenek meggyőző bizonyítékaink. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a Valentin napi kultusz kialakulásához a pogány és a keresztény hagyományok egyaránt hozzájárultak. Az ünnep kezdetei az ókori Rómába nyúlnak vissza, ugyanis február 15-én volt a rómaiak hagyományos termékenység fesztiválja, a Lupercalia. Elnevezésének eredetét illetően több elmélet létezik: egyesek szerint Faunus hitvese, Luperca istennő az ünnep névadója, míg más vélekedések alapján a farkas jelentésű latin ’lupus’ szóból származik. Az ünnepet egyrészt a nyájakat a farkasoktól megvédő Faunussal, a termékenységistennel hozták összefüggésbe, másrészt e napon - a Rómát alapító ikerpárt - Romulust és Rémust tápláló nőstényfarkasra is emlékeztek.

A valamikori Lupercalia ünnepeken Faunus papjai kecskéket és kutyát áldoztak fel istenük tiszteletére. Az ünnepi lakoma után az áldozati állatokból szíjat hasítottak, majd a Palatinus dombot mezítelenül körbefutva, bőrszíjukkal - hogy termékenyek legyenek - minden útjukba kerülő nőt megcsapkodtak. Az ünnep fénypontja a Juno istennő tiszteletére megtartott sorsolás volt. Felírták a város összes eladó lányának nevét, majd a papírokat összegyűjtötték egy nagy vázába. Ezután a fiúk sorra húztak egy nevet, s az így kialakult párok a monda szerint legalább a következő Lupercaliáig együtt maradtak. A párválasztás után tánc és vidám mulatság következett. Feltehetően ez az ünnepélyes párosító játék a mai Valentin napi szokások egyik előfutára.

A rómaiak pogány pásztorünnepét, a birodalom bukása után (496-ban) Gelasius pápa február 14-ére helyezte át, és a megtisztulás ünnepévé tette, abban a reményben, hogy a mártír szent ünnepén szertartását könnyebb lesz megszabadítani a pogány rítusaitól. Bár a középkorban Bálint nagy tiszteletnek örvendett a keresztények közében, a mai Valentin napnak valójában nem sok köze van a szent vértanúkhoz. Ebben inkább a római pársorsolás, illetve a szerelmesek megajándékozásának középkori szokása éledt újjá. Elsőként az angol Geoffrey Chaucer (1343 k – 1400), a Canterbury mesék szerzője írt arról, hogy a madarak párválasztásával egybeeső Szent Bálint napján a fiatalok szerelmes szövegeket tartalmazó üzeneteket küldözgetnek egymásnak. Meglehet, hogy o e szokás megteremtője, ugyanis az első ilyen üdvözlőlapot több mint tíz évvel halála után küldték el. (Más források szerint erre 1477-ben az angliai Norfolkban került sor.)

A 18. század vége felé sokfelé elterjedtek az erre a speciális alkalomra nyomtatott, úgynevezett barátságkártyák, amelyek kezdetben főleg Németországban arattak nagy sikert. Az üdvözlőkártyák küldése később Nyugat-Európában, majd az Egyesült Államokban is szokássá vált, ahol – először tömeges méretekben - 1847-ben Esther Howland (1828-1904) készíttetett Valentin-napi képeslapot, ezért őt nevezték el "a valentine-ok anyjának". Bár a Bálint-nap hagyománya egyre jobban hódít a világban, a legnagyobb kultusza változatlanul az angolszász területeken van, ahol Valentint a szerelmesek védőszentjévé kiáltották ki.

Már keleten is többfelé megemlékeznek a szerelmesek napjáról, de a kialakult szokások eltérnek egymástól: például Dél-Koreában és Japánban nem a hölgyek kapnak ajándékot és virágot a férfiaktól, hanem ők ajándékozzák meg a férfiakat. Kínában nem február 14-én tartják a Valentin napot, hanem az általuk használt holdnaptár hetedik hónapjának hetedik napján. 2009-ben ez a nap augusztus 25-e. Itáliában a szerelmesek napjának előestéjén Terni városába sereglenek az ifjú szerelmesek, hogy a város bazilikájában, San Valentino sírjánál jelentsék be jegyességüket.

Az ünnepségek, ajándékozás mellett e naphoz természeti megfigyelések, időjárási regulák, termés- és termékenységjóslások is kötődnek. Régóta ismert, hogy február közepétől kezdenek a madarak párosodni, utódokról gondoskodni, s azt is megfigyelték, hogy ilyenkor raknak fészket a verebek. Sokfelé él az a népi hiedelem, hogy ha ezen a napon hideg, száraz az idő, akkor jó termésre lehet számítani. Az angol népi regula szerint Szent Valentin napján már közel van a tavasz, és ekkorra a babnak már a földben kell lennie. Emellett – mint a jeles napok többsége - házasságjóslatok és a szerelmi varázslatok tartására is alkalmas ez a nap.

Egy régi szokás szerint Szent Valentin napjának estéjén a fiatalok babérleveleket szúrtak párnájukba, négyet a párna négy sarkába, egyet pedig a közepébe. A hiedelem szerint, e praktika segítségével megálmodták, hogy ki lesz a párjuk, vagy mátkájuk. Mások színes szalagot kötöttek az ágyfejhez, vacsorára pedig ismeretlen ételeket ettek, hogy a fiatal leányoknál szokás volt színes szalag kötése az ágyfejhez, és ismeretlen ételeket ettek, hogy álmukban megtudják jövendőbeli mátkájuk kilétét.

Évszázadokkal ezelőtt a briteknél Valentin napján a gyerekek felnőttnek öltöztek és Valentint köszöntő énekkel jártak házról-házra. Walesben régen szerelmi ajándékként a fiúk faragott fakanalat ajándékoztak a lányoknak. A kanalakat a legtöbbször szívvel, valamint a kinyitását jelképező kulccsal vagy kulcslyukkal díszítették.

Angliában egykoron az emberek azt hitték, ha Valentin napján az eladó leány feje fölött egy vörösbegy repül el, egy tengerész veszi feleségül, ha a fecskét látott, szegény ember lesz a párja, de boldogságban fognak élni; ha pedig egy sármányt pillantott meg, egy milliomos fogja megkérni a kezét.

További olvasnivaló

Liszt Ferenc keze

Liszt Ferenc (1811-1886) magyar zongoraművész és zeneszerző, ahogy a korabeliek jellemezték virtuóz, mágus és próféta. Zenei tehetségéhez társult előnyös külseje, személyes varázsa, ami szinte megbabonázta az embereket. A zongorajátékban...

Folytatás...

Bogyóka kézelemzése

Hét képet küldött a bal, vagyis a passzív kezéről, az aktív, illetve a jobb kezéről viszont mindössze egy csonka - a felső részén meglehetősen homályos - kézképet kaptam. Ezen a...

Folytatás...

Újévi ételek

Az újévi ételekhez elsősorban bőségvarázsló hiedelmek tapadnak, ezért az emberek ilyenkor különös gondot fordítanak az étrendjük összeállítására. Nálunk azért esznek sokan ropogós malacpecsenyét, mert a malac előre túrja a...

Folytatás...

Állatövi jegyek

Az állatöv tizenkét csillagképe felfogható úgy, mint tizenkét állomás a Nap éves körpályája során. A nyugati asztrológusok szerint a Nap tizenkét zodiákusa, azaz állatköre közül, nyolc ábrázol valamilyen valódi...

Folytatás...

A tenyérszín anomáliák diagnosztikai…

A tenyér színe az általános egészségi állapotot tükrözi, a vérkeringés milyenségéről tájékoztat. Az egészséges tenyér halványpiros vagy rózsaszínű, bőrének textúrája pedig sima. A normális tenyerek rugalmasak és erőteljesek. Az ilyen...

Folytatás...

Szempilla

Ki gondolta volna, hogy a szempillák milyenségéből, milyen sok információt képesek megállapítani a hozzáértő szemű arcolvasók. A szemet a portól és egyéb szennyeződésektől óvó, védő szőrszálak együtteséről azt mondják...

Folytatás...