Április

A harminc napos április eleinte a római év második hónapja volt, a Julius Caesar által bevezetett Juliánus-naptárban lett a negyedik. Ezt a hónapot a rómaiak a szerelem és a szépség istennője, Vénusz tiszteletének szentelték, az elnevezés viszont Aphroditéra, Vénusz görög megfelelőjére utal. Egy másik elképzelés szerint az április a latin aperire (megnyitni, kinyílni) igéhez köthető, ugyanis ilyentájt pattannak rügybe a növények, nyílnak virággá a bimbók. Nálunk az áprilist valamikor Szent György havának hívták. „Szent Gyergy hava terömt nekünk szíp virágokat, És megtiltott rétet sok jó szénáért.” – mondja a régi kalendáriumi rigmus.

Ez a hónap a megújhodás ideje, ekkor jönnek vissza a fecskék, és a többi vándormadarak. Noha április a tavasz hírnöke, a természet újjáéledésének az időszaka, sokfelé mégis inkább kedvezőtlennek, mint kedvezőnek tartották. Egyes vidékeken ebben a hónapban - az indás növényeken kívül  -nem volt ajánlatos más zöldségféléket palántázni, általában nem tekintették áprilist szerencsésnek bármiféle nagyobb munka, vagy vállalkozás elkezdéséhez, és a létfontosságú döntések meghozatalát is más időszakra ajánlották.

Az időjósok szerint, ha ebben a hónapban sokat dörög az ég, akkor egész esztendőben jó idő várható. Ha viszont húsvét napján alig esik az eső, akkor kevés gabona terem. Az áprilisi hó, vagy a hideg idő rosszat jelentett, azonban nedves, esős időjárástól bőséges aratást reméltek.

A Csízió azt mondja, hogy Szent György havában nem ajánlatos semmiféle gyökeret és tehénhúst enni, viszont hasznos tyúkot, bárányt, kecskegida húsát és folyami halat fogyasztani, kizárólag csak tiszta bort és haslágyító szirupot szabad inni. Alkalmas e hónap az érvágásra, és jó hatású ilyenkor a fürdés és a vérköpölyözés.

Ugyanakkor az áprilisban született gyermekről nem voltak valami jó véleménnyel a régiek, úgy tartották, hogy furcsa fejű, goromba erkölcsű, vakmerő, haragos, erejében és elméjében igen bizakodó, kegyetlen, vérszomjazó ember lesz belőle.

Bár a néphit szerint április elsején akasztotta fel magát Júdás, mégsem erről, hanem főként a bolondozásról nevezetes a hónap első napja. Az április elseje a világ számos részén a tavasz kezdetének tréfás örömünnepe. Ezen a napon szokás "április bolondját" járatni, ami összefüggésben lehet a szeszélyes időjárással, amelytől mintha tényleg megzavarodnának az emberek. E nap komolytalanságában gyökerezhet az a népi hagyomány, mely szerint ez az időpont alkalmatlan a vetésre, mert nem lesz bőséges a termés.

A hónap ötödik napja a bűnbánat híres késő középkori prédikátorának, az 1419-ben elhunyt Ferreri Szent Vincének ünnepe. A népi megfigyelés szerint - ha még van ekkor - megcsordul a jégcsap az ereszen, vagyis – Arany János szavaival élve – Vince napján „lágy idő fordúl”.

A rákövetkező napot - április 6-át - egykoron ugyancsak árgus szemekkel figyelték a gazdák, bár az áprilisi esőt, mivel „elkergeti a fagyot”, általában pozitívnak tartották, a Vilmos napi esőből szűk esztendőt jósoltak.

Április 8-a viszont távol-keleti népek, közülük is elsősorban a japánok számára nevezetes ünnep. A hagyomány szerint - Buddha születésnapjára emlékezve - ezen a napon tartják a ’Hana Matsuri’-t, vagyis a Virágfesztivált. (Az időponttal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Buddha születésnapja eredetileg a kínai holdnaptár negyedik havának nyolcadik napján volt, a japánok - miután áttértek a Gergely-naptár használatára - valójában praktikus okokból tették az ünnepet április 8-ára.) Az ünnepség sokfelé a gonosz elűzését és bő termés iránti fohászkodást szolgáló régi tavaszi fesztiválok hangulatát idézi. A buddhista szentélyek vidám ünneplőkkel telnek meg, a Buddha szobrokat hortenzia teával mossák le. A fesztivál keretében az egyházi szertartásokon imát mondanak a gyermeklányok jóllétéért és üdvösségéért. A családok kislányaikat legszebb kimonóikba öltöztetik, barack- és cseresznyevirágokkal díszítik fel. Sokfelé hagyományos körmenetet tartanak ezen a napon. Az ünnepség fénypontja az ’Oni no mai’, vagyis az istent megtestesítő démon tánca. A régi időkben azt hitték, hogy a démonként megjelenő isten teljesíti a kívánságaikat. A fesztivál a Yubayashi-val ér véget. A táncosok egy nagy vasedényben forralt vízbe Sakaki ágakat (szent ágakat) mártanak, és - hogy az elkövetkező évben egészségesek maradjanak - a forró vízzel bespriccelik egymást.

Gyula (április 12-e) és Tibor (április 14-e) névünnepét elsősorban idő- és termésjós napként tartotta számon a néphagyomány. Gyula napján kezdtek a dinnye ültetéséhez, és sokfelé ekkor végeztek a takarítással, féregirtással és az állatok megfürdetésével is. A népi regula a Gyula napján (az ún. száznapon) megfigyeltekből a következő negyven nap ellentétes időjárására következtetett. Ha Tibor napra kizöldült a nyírfa, már nem tartottak fagytól, a cseresznyefa virágba borulásától pedig jó szőlőtermést vártak a boros gazdák.

Európa nagy részén április 24-ét, Sárkányölő Szent György napját tekintették az igazi tavasz kezdetének. György legendája az évszázadok során ugyanis jelképpé vált, győzelme a sárkány felett egyúttal a megújuló élet, a tavasz diadalát jelzi a tél fölött. Hazánkban ekkor indultak el a pásztorok nyájaikkal a szabadba, hogy majd Szent Mihálykor (szeptember 29.) térjenek vissza velük. Mivel ezt a napot gonoszjáró napként tartották számon, a boszorkányok távol tartására a kerítésekre tüskés ágakat tűztek, az állatokat megfüstölték, a hajnali harmatot pedig lepedővel szedték fel, hogy mágikus kenyeret süssenek belőle. György napján a régiek körbejárták a határt, és megtisztították a forrás- és csordakutakat.

A gonoszűzést másnap is folytatták. Szent Márk napján (25-én) a mise után a parasztok kereszttel és lobogókkal mentek ki a határba, ahol a pap megszentelte a vetést. A megszentelt búzaszálakból, hogy védelmet nyerjenek a gonosz erők ellen, a házaikba is vittek.

A jeles napok sorából természetesen nem hagyhatók ki az egy adott naptári naphoz nem köthető, de az esetek többségében áprilisra eső „mozgó ünnepek” sem, melyek közül a húsvét (Jézus Krisztus feltámadásának a napja), valamint az ezt megelőző hét, az ún. nagyhét nevezetes napjai: a virágvasárnap, a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat a legfontosabbak. Mivel az első niceai zsinat (i.u. 325.) határozata alapján húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnap, a nyugati kereszténység legkorábban március 22-én, legkésőbb pedig április 25-én tartja meg ezt az ünnepet. A húsvét időpontjának meghatározása egykoron nem volt egyértelmű, ugyanis az egyház nem adott világos útmutatást arra vonatkozóan, hogy pontosan mit kell „tavaszi napéjegyenlőségnek”, illetve azt követő „holdtöltének” tekinteni. Ezt a hiányosságot a Gergely-féle naptárreformot szabályozó kánon (1582) szüntette meg, azóta a húsvét meghatározására az abban rögzített módszert használják.

Ennek alapján a húsvétvasárnap dátumai 2020-ig a következők:

Április születési köve az ártatlanságot, a tisztalelkűséget és a fényt jelképező gyémánt, valamint a kvarc, a hónap uralkodó jegyei pedig a Kos (március 21- április 20) és a Bika (április 21 - május 22).