Anyák napja

Noha napjainkban már csaknem mindenütt megemlékeznek az életet adó anyákról, azonban a világ különböző részein az ünnepet más és más időpontban tartják. Nálunk május első vasárnapjára esik, de ezen a napon ünneplik az anyákat Portugáliában, Spanyolországban és Litvániában is. Számos ország – többek között Hollandia, Dánia, Belgium, Németország, Olaszország, Finnország, Törökország, valamint az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Japán és Tajvan – május második vasárnapját szenteli az anyáknak, a franciák és a svédek pedig e hónap utolsó vasárnapján emlékeznek meg róluk. Norvégiában február, Argentínában október második vasárnapján, Lengyelországban május 26-án, Libanonban a tavasz első napján, Indonéziában pedig a téli napfordulón, december 22-én köszöntik az édesanyákat. Egyes országokban nevezetes napokhoz kapcsolódik a megemlékezés: Thaiföldön a királynő, Sirikit Kitiyakra születésnapján, augusztus 12-én, Costa Ricában Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.), Iránban pedig Fatime születésnapján van az anyák ünnepe. Mongólia az egyetlen ország, ahol évente kétszer is: a nőnapon, valamint a gyermeknappal közösen, június 1-jén, megünneplik az anyákat. Az Egyesült Királyságban már az 1600-as évek óta hagyományosan a nagyböjt negyedik vasárnapján van a Mother’s Day.

Az anyák napi köszöntés az ókori Görögországban - az istenek anyja, Rheia tiszteletére - megrendezett tavaszi fesztiválok idejére nyúlik vissza, ugyanis ezeken egyúttal az édesanyákról is megemlékeztek. Rheia istennő Uránosz és Gaia lánya volt, és – miután az elfoglalta apja helyét – fivérének, Kronosznak lett a felesége, akinek az esküvőt követően megjósolta Gaia, hogy az egyik fia lesz, aki megfosztja majd a hatalmától. A jóslat beteljesedésétől tartva, Kronosz a születésük után sorjában lenyelte újszülött gyermekeit: Hesztiát, Démétért, Hérát, Hádészt és Poszeidónt. Rheia azonban nem nyugodott bele az összes gyermeke elvesztésébe, ezért miután megszülte legkisebb fiát, Zeuszt, egy bepólyázott követ adott át urának, aki a gyerek helyett azt kapta be. Zeuszt anyja Kréta szigetére menekítette, ahol az Ida-hegy egyik barlangjában rejtették el és nevelték fel. Felnőtté válva később valóban legyőzte az apját, majd testvéreit, fivéreit és nővéreit kiszabadította Kronosz gyomrából. Egy másik mítosz szerint, Rheia akkor is becsapta Kronoszt, amikor Poszeidón született. A gyereket pásztoroknál helyezte biztonságba, Kronosszal pedig egy csődör csikót etetett meg, azt állítva, hogy azt is ő hozta a világra.

Az anyaistennő kultusza később a rómaiaknál is megjelent, a birodalomban az ázsiai hódításokat követően terjedtek el a - Kisázsia nyugati felén élő frígek számára Rheiát megtestesítő - phrügiai Kübelé istennő tiszteletére rendezett ünnepségek, melyekre a tavaszi napforduló idején került sor. A Brit-szigeteken és a kelta Európában az anyaságnak Brigit istennőt (majd a kereszténység térhódításával Szent Brigittát) köszöntő termékenységi ünnepen, Imbolc napján tisztelegtek. A fesztivál február elsejére esett, és szorosan kapcsolódott a - szűkös téli időszak végét jelző - juhellés kezdetéhez, az anyajuhok tejképződésének megindulásához.

Bár az anyák napi megemlékezésnek évezredes hagyományai vannak, a régi korokban az anyákat még többnyire nem egyenként, hanem közösen ünnepelték. Az anyák napja csak 16. század elején, Angliában vált a maihoz hasonló egyedileg megtartott ünneppé, és az angol gyarmatosítással terjedt el a világon. Az Egyesült Államokban az anyák napját először 1872-ben Bostonban tartották meg. Philadelphiában 1907-ben, Anna M. Jarvis, édesanyja emlékére megkísérelte az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Elképzelése 7 évvel később 1914-ben teljesült, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök e napot hivatalos ünneppé tette az USA-ban. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első anyák napi ünnepségét, 1928-ben vált hivatalossá az anyák napja. Pesterzsébeten 1933-ban az iskolák vöröskeresztes csoportjai egy nagyon szép szobrot állítottak az anyák tiszteletére. A szobor egy – a jobb karjában kisebbik gyerekét tartó, a baljával pedig a hozzá simuló kislányát átölelő - édesanyát ábrázol, a talpazatán pedig az „Állj meg és gondolj Édesanyádra” felirat olvasható.

Petőfi Sándor: István öcsémhez (részlet)

Anyánkat, ezt az édes jó anyát,
Ó Pistikám, szeresd, tisztelt, imádd!
Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,
Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom;
De megmutatná a nagy veszteség:
Ha elszólítná tőlünk őt az ég...
Pest, 1844. június

Ady Endre: Az anyám és én

Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke,
Kreol-arca vakított

Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarrabb,
A legszomorúbb fiút.

Ő szülje az átok sarját
Erre a bús magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:
Nem jár, tőle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az ő szomorú fia.
Vér és arany (1907)