A+ A A-

A Nyárközép ünnepe, avagy Szent Iván és Szent János napja

  • Közzétéve itt: Jeles napok, ünnepek


Noha a nyári napforduló rendesen június 21-én van, mégis ezt az évszakfordulót sokszor a június 24-i Szent Iván napjával kapcsolják össze, amely a keresztény naptárban Keresztelő Szent János ünnepe. Európában eredetileg vad tánccal kísért pogány ünnepségek voltak ezen a napon. A hagyományos nyári napforduló-ünnepségek 1316 óta - amikor a német egyház Keresztelő Szent János, Aachen védőszentje közeli születésnapjának (június 24.) ünneppé nyilvánításával, a két eseményt egyesítve, hivatalos ünnepé tette e napot - tartoznak a keresztény ünnepek közé. Ettől kezdve a német emberek június 24-én Keresztelő Szent János tiszteletére gyűltek össze ünnepelni, vigadozni és táncolni.

Németországból ered a „Szent János táncaként” ismert középkori táncőrület is, melynek nyomán az idegrángással járó epilepsziás rohamot vitustáncnak nevezték el. A korabeli feljegyzések e táncmánia kialakulását a Rajna folyó 1374-es áradásához kötik, mely annyira elkeserítette a nyomorúságban élő parasztokat, hogy bánatukat a hagyományos János napi ünnepségen önkívületig fokozódó vad táncban vezették le.  Ez a táncőrület igen gyorsan terjedt el, félév múltán már az összes németalföldi városban szokássá vált. A hatóságok mindent megtettek, hogy elejét vegyék ennek az őrületnek, ám törekvéseik nem jártak sok sikerrel. Az eksztatikus táncmulatságot - igaz később más időpontban - Szent Vitus szobra előtt - ünnepének tiszteletére - még évszázadok múltán is megtartották.

A skandináv országokban 1954 óta a nyári napfordulót - praktikus meggondolásból - június 20 és 26 közötti pénteki napon ünneplik meg. Fent északon ekkor köszöntenek be a fehér éjszakák, a sarkkör környékén pedig innentől kezdve mintegy fél évig le sem nyugszik a nap.

E titokzatos, misztikus nap - Szent Iván, illetőleg Keresztelő Szent János - estéjén, Európa számos részén fáklyás körmeneteket tartottak, a mezőkön tüzeket gyújtottak, hogy elriasszák vele a gonosz szellemeket, elűzzék a sárkányokat, védelmet nyerjenek a tűz, a köd, a jégeső, a dögvész ellen. Az ünnepi szertartás során végiggörgetett tűzkerekek a pályája csúcsára ért Napot jelképezték. A tűzbe dobott gyümölcsöknek gyógyító erőt tulajdonítottak, a Szent Iván estéjén kötött mezei virágkoszorúk a tűz ellen védtek, az ekkor szedett háromféle varázsfű és virág főzete gyógyhatással bírt. Az emberek leveles faágakat aggattak házaikra, így reméltek oltalmat a villámlás, a szélvihar és minden egyéb más természeti csapás ellen.

A máglyák meggyújtása eredetileg áldozati célt szolgált, a pogányok engesztelő gesztusa volt ez isteneiknek, a tűz körbetáncolása, átugrálása csak később vált általánossá. A nyári napfordulón gyújtott tüzet varázserejűnek tartották, és belőle kivett zsarátnokokat szórták szét a szélben, hogy távol tartsák a rossz szellemeket.

Cornwall-félszigeten égő parazsakkal jártak faluról falura. Még a 18. században is élt az a régi druida gyakorlat, hogy a gazda elevenen égette el a legszebb borját, abban a hitben, hogy ezzel kiűzi a nyavalyakórságot a beteg marhájából.

Az észak-angliai Northumberland grófság falvaiban egykoron virágpárnás székeket tettek ki a házaik elé. A szék ülőkéjére egy vékony réteg agyagot terítettek, amibe virágokat raktak. A házak előtt álló virágos székek jelezték az arra vetődő vándoroknak, hol kérhetnek egy kis pénzt az esti mulatsághoz és a tánchoz.

A spanyolországi Guadalquivir folyó vidékén a hajadonok reggel kimentek a határba, virágot szedtek, mellyel feldíszítettek egy ürüt. Az útközben talált páfrányokon alaposan megszemlélték a hajnali harmatot, mert a harmatcseppek alakjából és elhelyezkedésükből a jövendőbeli párjukra következtettek. Alicante városában San Juan (Szent János) éjszakáját ma is varázslatosnak tekintik, ugyanis a régi hiedelem szerint, aki pontban éjfélkor úszik egyet a tengerben, vagy egyszerűen csak megmossa az arcát a tenger vizével, az élete végéig szép marad.

A mexikói Oaxaca államban San Juan ünnepe a frizurakészítés napja az asszonyok számára. A legenda szerint e napon egy hableány jött ki a folyóból, hogy megfésülje a haját, hagyományt teremtve ezzel a helyi asszonyoknak, hogy ok is hasonlóan cselekedjenek.

Szardínia szigetén Szent János tiszteletére ültetik be az Adonisz-kerteket. Március végén vagy április elején az ifjú férfiak jelképesen párt választanak maguknak. A kiválasztott leányok május végére paratölgyből edényt készítenek, földdel töltenek meg, és egy marék búzát és árpát ültetnek bele. Ezután edényeket kiteszik a napra, és a veteményt gyakorta meglocsolják. A magok gyorsan kikelnek, és Szent János estéjére már kalászba szöknek.

Szicíliában Szent János napján a fiúk és lányok párt alkotnak; mindegyikük kitépi egy hajszálát, mellyel különféle varázslatokat végeznek. Például hajszálaikat összekötik, és feldobják a levegőbe, vagy kicserélik őket egy cserépedény fölött, melyet aztán kettétörnek, a cserép darabjait pedig gondosan megőrzik. Az ily módon kötött kapcsolatokat örök életűnek tartják.

A skandináv emberek virágfüzérekkel, lombokkal, nyírfaágakkal díszítik fel otthonaikat, mert sokan azt gondolják, hogy ez szerencsét hoz jószágaiknak. Ennek az éjszakának a közepén gyúltak az ún. „kincstüzek”, mert a finnek azt hitték, hogy ezeken a tüzeken tisztítják meg a szellemek kincseiket a földtől és a rozsdától. E hiedelem a régi háborús időkbe nyúlik vissza, amikor a finnek a közelgő ellenség elől a földbe ásták el értékeiket, melyek őrzését a szellemekre és a vadállatokra bízták.

A keleti szlávoknál Ivan Kupala volt Keresztelő János megfelelője. A beloruszok Kupalának hívják azt a babát vagy bábut, akit ezen az éjjelen vízbe fojtanak. Iván éjszakáján a szláv emberek is szent tüzeket gyújtanak, hatalmas máglyák fényénél, a vízpart mentén esznek, isznak, éjfél felé levágnak egy fehér tyúkot és egy fekete kakast, a vérüket kifolyatják, majd vad táncot lejtve, a kialudt tüzeknél meztelenkedve hatalmas orgiát csapnak. A mulatságok résztvevői, a jó termés érdekében, s hogy magasra nőjön a gabonájuk, tánc közben a tűz fölött magasra ugrálnak.

A sok helyütt általános szokássá vált tűzátugrás, például a cseheknél úgy zajlik, hogy a szerelmesek, a tűz fölött koszorúkat dobnak egymásnak, majd átugorják az izzó parazsat, hogy mielőbb összeházasodjanak. A tűzön való átugrás másik jelentése, a megtisztulni vágyás hiedelme, valamint a testi, lelki egészség és a szépség megóvásának óhaja.

Már négy évszázada, hogy a németek ezen az éjszakán, verbéna- és ürömkoszorúval a nyakukban, szarkalábcsokron keresztül nézik a tüzet, hogy megóvják szemük fényét az elkövetkező évben is. Hajnaltájt a koszorúkat bedobálják a tűzbe, hogy minden balszerencse velük együtt égjen el.

A bulgárok hite szerint Iván nap előtti éjszakán virágzik a páfrány, amely tüzes virágaival a rejtett kincs felé mutat. Aki ilyet talál, érteni fogja az állatok nyelvét, a fák, növények beszédét, és rálel a földbe rejtett kincsekre. A páfrány virágáról azt is feltételezik, hogy a boszorkányok tőle nyerik varázsos képességüket, mágikus tudásukat, de vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy a virágot nem is a boszorkányok, hanem az ördög szakítja le.

Szent Iván éjszakáján a katolikus világ Keresztelő Szent Jánosra emlékezik, akit Krisztus előhírnökének, a sötétségben világító fáklyának tartanak. A hívek először benne vélték felfedezni a Messiást, ám ő ezt a következő szavakkal hárította el: „Én csak vízzel keresztelek, aki utánam jön, ő tűzzel keresztel majd, a Szentlélek tüze erejével.”

Keresztelő Szent Jánost a keresztények mellett a muszlimok és a mandeusok (más néven János-keresztények) is prófétájuknak tekintik. Az utóbbiak, akik Irakban és Irán délnyugati részén élnek, Jézust hamis prófétának tartják, és Keresztelő Jánost messiásként vagy emberi alakot öltött angyalként tisztelik.

A tradíció szerint János apostolnak a galambtenyésztés volt a hobbija. Történt egyszer, hogy egy másik egyházi vezető visszatérőben a vadászatról, megállt János házánál. Meglátva, hogy János egyik madarával játszik, figyelmeztette, ezzel elfecsérli az idejét. János ekkor, barátja vadászíjára pillantva, megjegyezte, hogy a húrja meglazult, mire ő így replikázott: „Igen, én mindig meglazítom az íjamat, amikor nem használom. Ugyanis, ha kifeszítve hagynám, elveszítené a rugalmasságát, és nem venném hasznát a vadászat során.”
„Én pedig most az elmém íját lazítom el” - mondta János. „Azért, hogy jobban tudjak lőni az isteni igazság nyílvesszőivel.”

A kereszténység elterjedésével a nyári napfordulóhoz kapcsolódó pogány szertartások többsége Keresztelő Szent János ünnepének részévé vált. Így például a tűzgyújtás és az előző esti virrasztás is. Mivel a nyári napfordulót ezután is a mágia és a misztérium idejének tartották, a gonosz szellemek elűzéséhez füveket és virágokat gyűjtöttek. Az egyik leghatásosabb „szelleműző” növény - melynek főzetét italként fogyasztották, virágjából girlandokat fontak - Szent János füveként ismert. Bár a magyar népnyelv Jézus füvének, vérfűnek, csengőfűnek, patikai csengővirágnak, valamint - a levelén található lyukaknak tűnő olajtartó tokok miatt - lyukas levelű fűnek is hívja, de legtöbben orbáncfű néven ismerik. E növényt régóta használják a fekélyesek gyógyítására. Összetett hatása révén, részben közvetlenül a seb gyógyulását segíti elő, részben az idegrendszeren keresztül hat, oldja a belső feszültséget, csökkenti a savtúltermelést. János apostol nevét viseli a Ceratonia siliqua (szentjánoskenyérfa) gyümölcse is, a szentjánoskenyér, melyet akkor evett János, amikor a vadonban vándorolt.

A Keresztelő Szent János napjára (június 24-ére) éretté váló almát többfelé „János almájának” nevezik, például az angoloknál ’Apple-John’, a franciáknál ’Pomme de Saint Jean’ a neve. Azt mondják, hogy a János almáit két évig kell megőrizni, mert akkor a legfinomabbak, amikor megaszalódtak.

Nálunk Keresztelő Szent János előestéjén osztogatják a hajdúdorogiak a „János almáját”. Akiknek jó termést adtak a fái, egy zsákra valót visznek belőle a piacra, ahol az almákat szétszórják, a gyerekek pedig összeszedik. A tiszavasvári görög katolikusok körében, böjti nap lévén, csak gyümölcsöt fogyasztanak, ám ilyenkor nem tányérból, hanem közös tálból esznek.

Sokfelé a jövendölés napja is volt Szent János ünnepe. Görögországban a fiatal lányok vizet húztak a kútból, és éjszakára egy korsó vizet, tetején tojásfehérjével kinn hagytak a szabadban. Másnap a tojásfehérje alakjából a leendő férjük kilétére következtettek. Ezt a fajta jóslási praktikát - némi eltéréssel (a vizet és a tojásfehérjét délben és a napra tették ki) - Nyugat-Angliában is alkalmazták.

Szent János védőszentje a keresztelés szentségének, a megtérteknek, a madárkereskedőknek, a férjezett asszonyoknak, epilepsziásoknak, patkolókovácsoknak. Védelmet nyújt a jégverés, a jégeső ellen, oltalmaz a görcsöktől, patrónusa a Máltai Lovagoknak, a bárányoknak, a szerzetesi életnek, valamint az autóutaknak, mert tőle származik a mondás: „Kövesd egyenesen az Isten útját!”. Pártfogója a nyomdászoknak, a szabóknak, a cipészeknek, kárpitosoknak, a szíjgyártóknak, de marhavész esetén is hozzá fordulnak a gazdák segítségért. Személyével kapcsolják össze a víz gyógyerejét, a szent kutakat, forrásokat, fürdőket. Ő a védőszentje Jordániának, Firenzének, Genovának és Torinonak. E tekintetben Szent Iván kevésbé népszerű, neki elsősorban a ráolvasások során van nagy tisztelete.

A nyári napfordulóhoz fűződő hagyományok nagy része azonban már megszűnőben van, a korábban Európa-szerte elterjedt tábortüzes ünnepet manapság elsősorban a skandináv és a balti országokban tartják meg.

További olvasnivaló

Álmomban meglőnek. Mit jelent ez?

Mindig arról álmodok, hogy meglőnek, és hogy aztán úgy teszek, mitha meghaltam volna, hogy ne kapjak mégegy lövést. Mit jelenthet ez? Kedves E! vagy D!(Mivel elfelejtett bemutatkozni - s a felhasználó...

Folytatás...

Nagyon szerette a krémest…

De nem csak a krémes lepényt ette szívesen, hanem a kókuszos édességeket is, ahogy mondta, „ezek a gyengéim”.  Ha mentem hozzá, látogatásomat kis kitérővel megszakítva, elkanyarodtam a környék legjobb cukrászához...

Folytatás...

India - Tehénlepényen fő a vacsora

  Nagyobb térképre váltás   Uttár Pradés határán rövid meditálásra megállunk Kushinagarban. E csendes, ligetes helyen szenderült örök álomra Buddha, a nagy vallásalapító. Nyolcvan évesen, súlyos betegen, elgyengülve érkezett ide, két szálfa között...

Folytatás...

Az ujjak szerepe a diagnózis felállításá…

A kezek és lábak ujjai az emberi test távoli végződései, a csí és a vér visszaáramlásának kiindulópontjai. A kínai népi orvoslásban ősidők óta úgy tartják, hogy az ujjak tükrözik vissza...

Folytatás...

A sorsszámok értelmezése - Kilenc

A kilences szám, miként azt már másutt is olvashatták, a Mars száma. A tenyéren a Mars bolygónak a Mars pozitív (nagy Mars-domb), a Mars negatív (kis Mars-domb) és a két...

Folytatás...

Hivatali frissítő torna

Lábszárfeszítés lefelé ...

Folytatás...

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.
Elfogadom

Ezeket olvasta már?