Rosta Erzsébet weboldala


Állati, növényi, ásványi eredetű gyógymódok

Mivel a legtöbb esetben a szemölcs nem egy kellemes látvány, kézenfekvő elképzelés volt, hogy valamilyen undort keltő, büdös szert használjanak a kezelésükre, vagy az eltávolításukra. A javallatok között megtalálható volt például a döglött hal feje, galamb vére, disznó hája, a gyíkvér, a menstruációs vér, kutyaszar, galambürülék, dohánylé és böjti köpet. A köpetnek reggelinek, tisztának és hamisítatlannak kellett lennie. J. Bleiberg (1957.) amerikai bőrgyógyász a Journal of the Medical Society of New Jersey folyóiratban megjelent cikkében megemlít egy newarki (Newark város az amerikai New Jersey államban) általános iskolai tanítót, aki kúrálásként azt javasolta a nebulóinak, hogy reggel, még a fogmosás előtt köpjenek a szemölcseikre. Azt feltételezte ugyanis, hogy a fogpaszta megöli a nyál szemölcsirtó baktériumait.

Akik nem ódzkodtak a vér látványától, levágták egy angolna fejét, és a vérét rácsorgatták a szemölcsre, majd az angolna fejét elásták. Ez másik recept egy varangy megölését és vérének a szemölcsre csepegtetését javasolta. Sokan viszont inkább meleg disznóvért használtak, vagy egy szelet marhahússal dörzsölték be a szemölcsöt, és a marhahúst ásták el a kertben. Úgy gondolták, mire a hús elrothad, a szemölcs is eltűnik. Egy másik - meglehetősen brutális - módszer szerint egy élő békát kellett a nyakban egy tasakban viselni, míg a szerencsétlen állat el nem pusztult. Ennek szelídebb változata szerint elegendő volt, ha csak egy békalábat hordott magával a szemölcs gazdája a szemölcs eltűnéséig. Mások egy csigával vagy békával dörzsölték be a szemölcsöket, majd miután az összessel végeztek, a szerencsétlen lényt egy tövisre felnyársalták. Úgy tartották, hogy amikorra a csiga vagy béka kiszárad a napon, a szemölcs is eltűnik.


Nicholas Culpeper 1652-ben írt füvészkönyvében többféle növényt is ajánl a szemölcsök gyógyítására. Megtudhatjuk például, hogy a varjútövist összetörve kell a szemölcsökre tenni, mely felszívja azokat, így a szemölcsök hamarosan eltűnnek. A kövirózsa kisajtolt leve a kezekről és a lábakról eltünteti a vele bekent szemölcsöket, tyúkszemeket és bőrkeményedéseket. A vérfű, vagy vérehulló fecskefű leve nagyon jó a herpeszre, sömörre és más hasonló borbetegségekre, de a szemölcsökre dörzsölve is hatásos.

Ez utóbbi (Chelidonium majus) annyira népszerűvé vált a szemölcs gyógyításában, hogy egyes vidékeken még az elnevezésében is szerepel a „szemölcs” szó. Devonban például „szemölcsvirág (wartflower), Yorkshire-ben és Kelet-Angliában valamint Németországban „szemölcsfű” (wartgrass, Warzenkraut) az elnevezése. A 19. században a napraforgó kutyatejről (Euphorbia helioscopia) ugyancsak azt hitték, hogy kúrálja szemölcsöt, csomókat, pattanásokat és egyéb borbetegségeket. Észak-Ohióban erre az őszbogáncs és a vadnarancs levét is megfelelőnek tartották.

Egyes népgyógyászok körében már az is elegendő volt a gyógyuláshoz, ha a kúrálásra használt folyadék előzőleg érintkezett valamilyen - erre a célra alkalmas - növénnyel. A legjobbnak a fekete nyárfát tartották, meg voltak győződve róla, hogy az odvából, üreges részéből vett vízcseppek elűzik a szemölcsöket, pattanásokat és más hasonló kinövéseket a testről. Ahol a fekete nyár nem volt elterjedt, a tölgyfa odvában, tölgyfa tuskó üregében összegyűlt vizet használták a szemölcsök lemosására. A kényelmesebbek számára megtette az ablakpára és a szenteltvíz is.


Egy közvetlenebb és fájdalmasabb kezelési módja volt a szemölcsöknek a svéd parasztok állítólagos módszere, melynek során egy bizonyos sáskafélét (a hosszú-szarvú sáskát) használtak a szemölcsök leharapására. Linné a híres svéd természettudós a Decticus verrucivorus nevet adta e rovarnak, de „der Warzenbeisser - the wart-biter” (a szemölcsevő) néven is ismert volt. Dél-Anglia egyes részein még előfordul, de napjainkra már veszélyeztetett fajjá vált, ezért a szemölcskúráló használatukat a természetvédők nem veszik jó néven.


Ha az állati vagy növényi gyógymódok hatástalannak bizonyultak, egyesek ásvánnyal próbálkoztak, például valamilyen szemölcs-gyógyító varázskő használatával. Ebben a vajákos asszonyok, boszorkányok rendelkeztek nagy gyakorlattal, akik némi készpénz fejében - megfelelő varázsszöveg kíséretében - az erre a célra tartott, gondosan őrzött mágikus kővel bedörzsölték a szemölcsöket.



Egyéb különféle gyógymódok a szemölcs eltávolítására

Miként már korábban is szó volt róla, a keresztút, a gyászmenet, a sír, a holdfény ugyancsak szerepet kapott a gyógyító praktikákban. Az íreknél például azt javasolták, hogy a szemölcstől megszabadulni vágyó a temetési menet útján haladva, dobjon egy agyagdarabot a jobb lába alá, és mondja a következőt: „Agyagtest, vidd el magaddal a szemölcsömet!”. Kent grófságban úgy tartották, hogyha a páciens a benyálazott mutatóujját háromszor a temetési menet irányába végighúzta a szemölcsén, és azt mondta, hogy „a szemölcsöm veletek megy”, a gyógyulás hamar bekövetkezett.

A szemölcs a halottra a következő három módszer alkalmazásával volt átvihető: szemölcs dörzsölgetése a halotti menet figyelése közben; egy kő eldobása a halottaskocsi után, vagy a szemölcs bekenése a gyászolók cipőjéről, csizmájáról származó sárral. Természetes mindez csak akkor bizonyult hatásosnak, ha a beteg közben a megfelelő - a szemölcs elhunytra való átvitelét kérő - varázsszöveget mantrázta.

Az útkereszteződés és a sír jelenik meg a következő gyógymódban. A szemölcsöket meg kell érinteni egy új tűvel, mindegyiket másikkal, majd a tűket bele kell dobni egy palackba. Eztán a palackot el kell helyezni egy új, azaz nemrég ásott sírban (különösen hatásos, ha ez egy négyes útkereszteződésnél áll), és amikorra a tűk megrozsdásodnak, a szemölcsök is eltűnnek.

A 17. században Sir Kenelm Digby (1603 -1665), angol természetfilozófus egy „csalhatatlan gyógymódról” számolt be, mely abból állt, hogy a kezeket holdfényben, egy máskor üres, jól fényezett ezüsttálban kellett megmosni.

Sőt állítólag az is eredményre vezetett, ha - megfelelő varázsszavak kíséretében - két a tűzből kivett elszenesedett fadarabot kereszteztek a szemölcs fölött.

A szemölcsök eltávolíthatók voltak eladással, eldobással vagy elajándékozással is. Eldobás előtt a szemölcsöket bedörzsölték csicseriborsóval, kaviccsal, vagy gabonaszemekkel, melyeket kis batyukba tettek, és elvittek a keresztúthoz. A szennyezett kavicsok, gabonaszemek stb. eldobva szétszóródtak minden irányba, és ha később egy szerencsétlen flótás felszedte valamelyiküket, a szemölcsök áthelyeződtek rá.

De ezzel még koránt sem merültek ki a praktikák. A szemölcsöket körbekötötték lószőrrel vagy selyemfonállal. Vagy kilencszer rájuk lehetett fújni telihold fényében. Vagy a szemölcsös ember egymást követő három éjjel, pontban éjfélkor grimaszokat vághatott a tükörbe.

E babonák mindegyikének megvannak és megvoltak a támogatói. Valószínűleg azért, mert a szemölcsök ugyanolyan rejtélyes körülmények között távoznak, mint ahogyan megérkeztek, és az eltűnésük gyakran egybeesett a megkísérelt kúrálással. Azonban a felsorolt számtalan praktika ellenére, nincs semmi mágia, varázslat vagy rontás nincs szemölcsök megjelenésében, és ugyanúgy azok eltüntetésében sem.