A hazai népi gyógymódok rövid bemutatása után a szemölcsökről írt sorozatomat a világ más részein - elsősorban az angolszász folklórban - alkalmazott hagyományos praktikák ismertetésével zárom. A különféle szemölcsök eltávolítására, kúrálására ajánlott módszerek, javallatok oly sokfélék, hogy nem könnyű rendet vágni közöttük. Szerencsére elég sok a közös jellemzőjük, melyek alapján a népi gyógymódok öt jelentősebb kategóriába sorolhatók. Ezek az átvitel; az állati, növényi vagy ásványi eredetű orvosságok; varázsszövegek, ráolvasások (rendszerint valamilyen jól kimunkált rituálé részeként); egyéb - a Hold, a páratlan számok, a gyászmenetek, a keresztutak stb. hatásait felhasználó - praktikák; valamint a fenti eljárások különböző permutációi és kombinációi.
Szemölcsátvitel
Az egyik leggyakoribb módja a szemölcsök kúrálásának áthelyezésük, átvitelük egy másik személyre, növényre vagy élettelen tárgyra, néha direkt módon, máskor egy köztes eszköz útján. A közvetlen átvitelre egy példa, ha a szemölcsünket - anélkül, hogy az illető tudna róla - egy törvénytelen gyermek apjához dörzsöljük. Ha sikerrel jártunk (nem vette észre, mire megy ki a játék), a szemölcs hamarosan eltűnik. Ez természetesen csak a kézen vagy a karon található szemölcsökre alkalmazható; a genitáliákon vagy a talpon lévők esetében a dörgölőzés félreérthető.
Cornwall-félszigeten a szemölcsök eltávolítását a csavargók vállalták. Gondosan megszámolták, hány darab van belőlük a páciensen, majd a kapott számot felírták a kalapjuk belsejébe, és - ennek köszönhetően - miután elmentek a szomszédba, a szemölcsök is velük tartottak.
Skóciában a beteget egy keresztúthoz küldték, és azt javasolták, hogy emeljen fel ott egy követ, és - megfelelő (versbe foglalt) varázsszavakat ismételgetve - az alján lévő nedvességgel dörzsölje be a szemölcsét. Ha jól végezte a dolgát, a szemölcs az útkereszteződésben maradt.
Népszerű gyógymód volt a szemölcs eladása is. A sikerhez azonban arra is szükség volt, hogy a vevő valóban meg akarja vásárolni azokat. Az ár nem játszott lényeges szerepet, maga a vásárlás aktusa volt a fontos. Ha nem akart az ember az üzlettársának kellemetlenséget okozni (mondjuk azért, mert jó barátja volt), a kapott fizetséget szétszórta a földön, ez esetben ugyanis a szemölcse a pénz megtalálójára szállt át. Állítólag az eladással nemcsak a szemölcsöktől, hanem más bajoktól, például a köhögéstől, láztól, sebtől stb. is meg lehetett szabadulni.
Az élőlényekre való átvitelt a legtöbbször csigákkal végezték. South Northamptonshire-ben ehhez egy jó nagy mezítelen csigát kerítettek, ami nem volt különösebben nehéz, hiszen nyáron majdnem minden kertben akadt belőlük, és miután a szerencsétlen lényt végighúzták a szemölcsön, felszúrták egy tövisre. A „kezelést” kilenc egymást követő éjszakán kellett megismételni, és ekkor a tizedik napra a szemölcs teljesen eltűnt. Mivel e durva kezeléstől a csiga fokozatosan kiszáradt, azt hitték, hogy a nedvével impregnált szemölccsel is ugyanez történik. Egy időben úgy tartották, hogy a macskák - élők és holtak egyaránt - gyógyerővel bírhatnak. A szemölcsöt májusban egy tarka macska farkával kellett bedörzsölni, de - amint azt Huckleberry Finntől tudjuk - a szemölcs leszedésére a döglött macska is alkalmas: „(…) az ember fogja a macskát, és éjfél felé kimegy a temetőbe, oda, ahol valami gonosztevőt vagy rossz embert temettek el. Pontban éjfélkor aztán jön az ördög, néha kettő vagy három is, de nem látni őket, csak annyit hallani, mintha a szél fújna, esetleg néha hallani, amint beszélnek. Mikor aztán el akarják vinni a gonosz lelket, meg kell fordulni, és az ördögök után kell dobni a döglött macskát. Közben ezt kell mondani: "Ördög, menj halott után; macska, menj ördög után; szemölcs, menj macska után; többet ne is lássalak!" Ez minden szemölcsöt elpusztít.” (Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai)
A szemölcs növényekre történő átvitele szintén számos javallatban szerepel, különösen a kőrisfa nagyon népszerű. Chester grófságban úgy lehet megszabadulni a szemölcstől, ha bedörzsölik egy darab szalonnával, majd vágnak egy rést a kőrisfa kérgén, és bedugják a szalonnát a kéreg alá. A szemölcsök hamarosan eltűnnek a karunkról, azonban később a fa kérgén kinövések vagy csomók formájában megjelennek. Egy másik - a fára nézve kevésbé fájdalmas - eljárás, ha a „Kőrisfa, kőrisfa, kérlek, vedd meg tőlem ezeket a szemölcsöket!” szöveget ismételgetve, egy tűt szúrunk a fába, azután szemölcsbe, majd ismét a fába, és ott hagyjuk. Mások szerint egy kés pengéjét kell a szemölcsön végighúzni, majd ugyanezzel a bicskával egy almafába belevágni.
Ha nem akarjuk kínozni a meztelen csigákat, nem tudjuk megkülönböztetni a kőris- vagy az almafát az egresbokortól, a szemölcs leszedését egy élettelen tárgy segítségével is megpróbálhatjuk. Ez esetben számos lehetőség közül választhatunk. Néhány a javallatok közül:
Vegyünk egy szál fonalat, kössük el vele a szemölcsöt, majd dobjuk a fonalat az árnyékszékbe. Amint a fonal elbomlik, a szemölcs is eltűnik. Több szemölcs esetén kössünk egy madzagra annyi csomót, ahány szemölcs van a kezünkön, majd tegyük a ház eresze alá. Mire a madzag elbomlik, a szemölcsök eltűnnek. Egy másik javaslat szerint a csomókat egyenként hozzá kell érinteni a szemölcsökhöz, ezt követően pedig el kell égetni a spárgát. Azt mondják, hogy a hatás biztosabb, ha kötelet más hozza, a csomókat rá viszont a betegnek kell kötnie. Ha nem annyira sürgős a gyógyulás, dörzsöljük be a szemölcsöt a cipőnk talpával. Amint a bor elkopik, a szemölcs leesik.
Úgy is megszabadulhatunk a szemölcseinktől, ha annyi zab- vagy búzaszálat veszünk, ahány szemölcs van rajtunk, majd megkérjük egy barátunkat, hogy égesse el a szalmaszálakat egy kő alatt. Amint a szalmaszálak hamuvá lettek, a szemölcsöknek vége. Nincs szükségünk segítségre, ha nyállal kenjük be a szemölcsöt, majd egy madzaggal átkötjük a karunkat, ügyelve rá, hogy a csomó éppen a szemölcsön legyen. Ha ezután a madzagot elrejtjük egy fa odvában vagy egy tuskó üregében, a szemölcs hamarosan eltűnik. A szemölcs megérintésére vagy megdörzsölésére gombostűfejet, benyálazott szövetdarabot, hagymagerezdet, babszemet is használhatunk. A lényeg, hogy mindezt titokban tegyük, és a művelet végén - miután átmentek rájuk a szemölcsök - ezeket a „gyógyeszközöket” jól elrejtsük. A bab esetében Amerikában egy bonyolultabb gyógymód is létezik. Ehhez vágjunk ketté egy babszemet, az egyik felét tegyük a szemölcsre, a másikat pedig a földbe. Egy hét múltával ássuk ki a földbe tett fél babszemet, és azt tegyük a szemölcsre. Újabb hét elteltével vegyük le a szemölcsről, és ássuk el ismét. Ha az előírásokat betartjuk, a szemölcsünk hamarosan eltűnik.
Egyes javaslatok szerint viszont valamilyen lopott élelmiszert vagy tárgyat kell használni a gyógyításhoz. Például egy szelet húst, vagy egy darab szalonnát a hentes pultjáról, esetleg egy törlőruhát a szomszédasszonytól. Ha ezekkel bedörzsöljük a szemölcsünket, majd elrejtjük, kútba dobjuk vagy elássuk őket, már csak azt kell megvárnunk, hogy elrothadjanak vagy elbomoljanak, addigra a szemölcsök is eltűnnek. (Ha nincs ínyünkre a lopás, egy a mezőn talált öreg csont is megteszi.) Azt mondják, az elásás egy bot esetében is hatásos (nem kell lopottnak lennie!), ha előzőleg annyi rovátkát vágtunk bele, ahány szemölcs található a testünkön. Mások csak a rovátkák számában értenek egyet ezzel, szerintük csak akkor tűnnek el a szemölcsök, ha a botot egy hídon megállva a bal vállunk fölött eldobjuk, mégpedig úgy, hogy az megkerülje a fejünket. Ha dobálózni van kedvünk, köveket is használhatunk a szemölcs eltávolítására. Az eljárás egyszerű: szedjünk fel a földről egy kavicsot, dörzsöljük be vele a szemölcsöt, majd behunyt szemmel menjünk kilenc lépést hátra, és dobjuk el a kavicsot. Ha több szemölcsünk van, nincs szükség a bedörzsölésre, mindössze az a feladatunk, hogy titokban gyűjtsünk össze annyi követ, ahány szemölcsünk van, és a köveket egy rongyba csomagolva dobjuk el, ahol nem látnak bennünket.
Akik viszont nem hittek a végleges eltüntethetőségükben, megbízható módszerként a szemölcsök más személyre történő átvitelét javasolták. Mivel erre közvetlenül csak ritkán, közeli ismerősök esetén nyílt lehetőség, az átvitelhez különböző eszközök: növények, tárgyak, kövek stb. közbeiktatására volt szükség. A következőkben ezekre az eljárásokra is láthatunk néhány példát.
Tél idején például a szemölcs bedörzsölésére kivehetünk egy salakdarabot a kihűlt hamuból, és ha ezt egy darab papírba becsomagolva egy négyes útkereszteződésben elhagyjuk, már csak arra kell várnunk, hogy valaki megtalálja és felvegye ezt a csomagot. Innentől kezdve az illető lesz a szemölcs új gazdája. Ugyanezt egy szelet krumpli is megteszi, ez esetben még útkereszteződést sem kell keresnünk. De használhatunk fonalat is, melyre annyi csomót kell kötnünk, ahány szemölcsünk van. Ha ezzel készen vagyunk, rejtsük el a fonalat egy kő alá, és drukkoljunk, hogy mielőbb rálépjen a kőre valaki. Egy másik gyógymód szerint a csomózott fonál helyett a szemölcsök számával megegyező számú lopott gombostűt kell egy papírba csomagolva elrejteni. (Persze úgy, hogy azért megtalálják!) Ha hosszúak a körmeink, a szokásos körömvágás is segítségünkre lehet. Gyűjtsük össze a levágott körmeinket, tegyük azokat egy fa göblyukába, majd bedugaszolva a lyukat, erősen kívánjuk, hogy a szemölcseink menjenek át valaki másra.
Bár egy kicsit fájdalmas, az is eredményre vezet, ha megszúrva vagy megvágva, vért veszünk a szemölcsből, és a vérrel bekenünk egy apró pénzérmét, melyet aztán eldobunk. Növeljük a megtalálás, vagyis a szemölcs átvitelének esélyét, ha a vérvételhez használt tűt vagy kést is eldobjuk. Ha nem akarjuk magunkat megvágni, ezt egy babszemmel is megtehetjük: miután kettévágtuk, dörzsöljük be mindkét felével a szemölcsöt, és kívánjuk, hogy az menjen át egy bizonyos másik személyre. Ezután keressünk egy folyót, mely fölött híd ível át, s a híd közepére állva, a babszem egyik felét a bal, a másikat pedig jobb vállunk fölött dobjuk a folyóba. Ha végeztünk, a varázslat beteljesedik. Az amerikai Connecticut államban e módszernek egyszerűbb változatát ismerik: a szemölcsöket fehérbabbal kell bedörzsölni, majd a papírba csomagolt babszemeket eldobni. Ez esetben viszont valakinek meg kell találnia a csomagot. Babszemek helyett zöld mohával borított követ (egyetlen szemölcs esetén), vagy kavicsokat is használhatunk, a fontos az, hogy a szemölcs(ök) bedörzsölése után a követ vagy a kavicsokat becsomagoljuk és eldobjuk. Állítólag akkor a legbiztosabb a gyógyulás, ha e praktikára a templomba menet kerítünk sort. Ha nem akarjuk a véletlenre bízni, hogy ki legyen a szemölcs új gazdája, írjuk rá a papírra annak a nevét, akinek a szemölcsöt szánjuk
