Rosta Erzsébet weboldala


A szemölcsök évezredek óta okoznak kellemetlenséget az embereknek. Bizonyára jól ismerték már az ókori görögök és a rómaiak is. A szemölcsökre használt terminológia - eltekintve a kezelésnek ellenálló szemölcsökre használt népies angolszász kifejezéstől - alapjában véve az e körbe tartozó borbetegségek első pontos dokumentálása óta nem változott. A genitáliákon megjelenő condyloma vagyis függöly elnevezés görög eredetű, bütyköt, vagy dudort, illetve csomót jelent. A myrmecia nevet a fájdalmas, mély-gyökerű - általában a talpakon megjelenő - szemölcsökre használják, amely a hangyaboly jelentésű görög szóból származik.

A szemölcs kifejezést először Sennertus használta. Az eredetileg „meredek hely”, vagy ’”magaslat, hegy” jelentésű nevet ő adta a szemölcsöknek, mivel, mint írta: „azok olyanok a bor felszínén, mintha kis hegyek, hegyszerű kinövések lennének.” A görög-római időkben a genitáliákon megjelenő szemölcsöket „ficus” és „thymus” névvel illették. A feltételezések szerint a „ficus” (latin fig = füge) szót eredetileg obszcén kifejezésként használták. A genitálián található szemölcsök ugyan az első látásra nem idézik fel a füge képét, azonban ha a fügét kettévágjuk, a magvakkal teli belseje a szemölcsökre emlékeztet. A németek „füge” (Die Feigwarze) szemölcsnek nevezték a genitálián találhatóakat, azonban mára a legtöbb nyelvben eltűnt a szemölcs elnevezésében a fügére történő utalás.

A latin thymus (görög Thymos; thymion) elnevezés onnan ered, hogy a genitáliákon megjelenő szemölcsök nagyon hasonlítanak egyes thymus vagyis a kakukkfű növények virágaihoz. Aetius Amidanus (502-575), a híres ókori bizánci orvos a bőrbetegségekről szóló könyvében a genitális szemölcsökről a következőket írta: „A Thymus elnevezés a hasonló nevű, hegyekben növő növény csúcsaihoz való hasonlóságából ered. (…) Ez a panasz rendszerint a végbélnyílásnál, a szeméremdombon és az ágyékban jelenik meg.”

A Tiberius császár uralkodása alatt, az 1. században élt római író és orvos, Aulus Comelius Celsus a szemölcs-szerű sérüléseket, sebeket tanulmányozó klasszikus orvosi munkájában a „De medicina”-ban három típusról tesz említést: a közönséges szemölcsökről, a mélyebb gyökerű fájdalmas szemölcsfajtáról, és a genitális szemölcsökről.

A múltban sokféle elmélet létezett a szemölcsök okaira. A The Lancet nevű orvosi hetilap 1849-ben megjelent egyik számának Orvosi Hírek (Medical News) című rovata a következő információkat tartalmazta: „Dr. Durr szerint azoknak a hölgyeknek, akiknek szenvedélyükké vált a maszturbáció, a kezük mutató- és középső ujjain gyakran alakul ki szemölcs.” Dr. Kretschmar ezt azzal egészítette ki, hogy azoknak a hölgyeknek a mutatóujján, akik ezt az ujjukat a kloákájába dugva rendszeresen megtojózzák a tyúkokat, ugyancsak gyakori a szemölcsök megjelenése. Ezt azonban a baromfitenyésztők ujjain megjelenő szemölcsök ellenére sem tekintették ezt foglalkozási betegségnek.

A Brit Orvosi Hetilapban (British Medical Journal) 1886-ban egy cikkíró azt kérdezte az olvasóktól: „Van-e bármilyen összefüggés a gyermekek kezén megjelenő szemölcsök és a körülmetélést igénylő fitymaszűkület között?” A szerző ezután azzal magyarázta kérdését, hogy két olyan esettel is találkozott, hogy az „egyéb okokból elvégzett” körülmetélés után a gyermekek kezéről eltűnt a szemölcs. Szerencsére abban az időben a serdülő ifjúság nem nagyon olvasta a hetilap levelezését, így ez a megfigyelés nem váltott ki nagyobb érdeklődést. Bár a folklórban gyakran alkalmazott gyógymód, mely a szemölcs másra történő átvitelét szolgálta, azt sugallta, hogy az utca embere tisztában volt a szemölcsök fertőző természetével, az orvostudomány viszont elég soká jött rá erre, s nehezen akarta elfogadni ezt. Annak ellenére, hogy Sir Astley Cooper 1823-ban a szemölcsökről már a következőt írta: „Megfigyeltem, hogy gyakran eltitkolják a dolgot, amely képes kiváltani hasonló bajokat másokban.” Tanulmányában két esetet ismertet: az egyiknél leírja, hogy a baleseti sebész a műtétnél azt a kést használta, mellyel előzőleg egy szemölcsöt távolított el, ezért a seb szélénél szemölcs nőtt; a másikban arról tájékoztat, hogy miután egy nő nemi szervén thymust talált, a férj beismerte, hogy szemölcs volt a péniszén.

A közönséges szemölcsök fertőző természetét Joseph Payne írta le elsőként 1891-ben, amikor beszámolt arról, miként alakult ki egy szemölcs a hüvelyujjának körme alatt egy héttel azután, hogy egy 11 éves fiút kezelt. A gyermeknek több szemölcs volt a kezein és az arcán, és Payne miután szalicil- és ecetsavval megpuhította a szemölcsöket, szike nyelével, vagy más életlen orvosi műszerrel távolította el azokat, az egyik esetben pedig a hüvelykujja körmével. Payne kijelentette: „A közönséges szemölcsök valamilyen fertőző anyag implantációja révén alakulnak ki a bőr egy vagy több pontjában, rendszerint az ennek kitett testrészeken.”

Variot 1893-ban kimutatta, hogy a szemölcs anyaga sikeresen átoltható emberről emberre. A szemölcsök vírusos eredetét Ciuffo 1907-es kísérletei valószínűsítették, melynek eredményeként a saját kezén nőtt szemölcs, miután egy szemölcsből nyert kivonattal oltotta be saját magát. A vírusok jelenlétét a szemölcsökben tudományosan Strauss és társai igazolták 1949-ben, és 1962-ben Melnick volt az, aki a szemölcs-vírusokat a papilloma vírus csoportba sorolta be. A modern technikák segítségével azóta kb. 80 olyan human papilloma vírust sikerült azonosítani, melyek felelősek a vírusos szemölcsök kialakulásáért.

Folytatjuk

Kommentek

archivált tartalom

Szemölcs #1

Szemölcsök nagyon makacsok tudnak lenni. És sajnos tovább is tud terjedni és el is lehet kapni. Nekem a fiam pl. az uszodában kapta el. Akkor tudtam meg hogy van egyáltalán uszodaszemölcs is. Találtunk rá egy jó kis kencét a byewart krémet ami 3 éves kortól gyerekek is használhatnak. Csak természetes hatóanyagokat tartalmaz. Jó hosszú ideig kell kenegetni vele.

2011-12-08 09:09:02