Noha a legtöbbünk undorral fordítja el a fejét, és messze ívben kikerüli, ha találkozik vele, nem szabad elfelednünk, hogy a népi gyógyászat - a korábbinál ugyan jóval szűkebb körben - még napjainkban is használja az ürüléket. És nemcsak Indiában, ahol a tehénlepény univerzális csodaszer a gonosz szellemek és a kísértetek ellen; gyógyszer a különféle betegségekre, mindent megtisztít és számos egyéb célt szolgál.
Az emberi és állati ürülék gyógyászati célú alkalmazásának gyakorlata az ókorbaa nyúlik vissza, Galénosz például kutyák, kecskék és galambok ürülékét, valamint elégetett emberi csontok hamuját keverte betegei italába. Paracelsus pedig emberi székletet és más hasonló undorító gyógyíreket javasolt.
A középkorban a népi gyógyászat az állatok széles körének az ürülékét használta. Természetesen nem mindig méltányolták azt, hogy a hivatalos gyógyászat állati termékeket - beleértve az ürüléküket is - alkalmaz, azt meg különösen nem, hogy a népgyógyászati praktikák némelyike egyes korabeli könyvekben leírt ismeretekből származik. William Salmon, angol orvos 1693-ban írt tanulmányában nem kevesebb, mint 34 különböző madár és állat ürülékének hivatalos használatáról számolt be.
Például a juhok által elhullajtott bogyókat - tejben beáztatva - a Skót Felföldön infúzióként a himlő kezelésére használták, a friss disznószar pedig az orrvérzés elállítására szolgált. Skócia más részein a birkatrágyával és vízzel kúrálták a sárgaságot és a szamárköhögést.
Az utóbbit - mármint a birkák ürülékét - Írországban a 19. században, porter (barna) sörrel és kénnel elegyítve a kanyarós gyermekek kezelésére használták. Hampshire-ben - ugyancsak az 1800-as években - a sebek meleg borogatására, a bőr alá fúródott szálkák (szilánkok) eltávolításának megkönnyítésére, valamint a tályog megérlelésére tehénlepényt alkalmaztak. Yorkshire-ben az arthritist kúrálták ecettel átitatott tehénürülékkel. Skóciában a tehéntrágyát az arcon megjelenő pattanások, a tüszős mandulagyulladás és a mandulagyulladás kúrálására használták.
A szemekbe a vakság kúrálása céljából, a látás visszanyerése érdekében szárított, porított emberi ürüléket fújtak. A skóciai feljegyzések szerint a 18. században emberi székletből készült borogatást tettek a kígyómarásra. Írországban jóval szélesebb körű volt az emberi bélsár használata, többek között a tüszős mandulagyulladás, a láz, a leforrázás és égés okozta sebek, a köszvény és az orbánc kezelésére szolgált.
Észak-Amerikában a népi gyógyászat hasonló módon alkalmazta az ürüléket. Emberi széklettel kúrálták a körömágy-gyulladást. Latin-Amerikában a skorpió-csípést és a görcsöket ugyancsak ezzel gyógyították. A humán féceszt az Újvilágban és Spanyolországban állítólag rendszeresen használták a fogfájás enyhítésére is. Szárítva és porrá zúzva pedig az epilepszia és a váltóláz gyógyítására ajánlották. Egy kevésbé invázív afroamerikai eredetű hiedelem szerint attól is kigyógyul a beteg az asztmájából, ha a székletét egy fa odvában helyezik el.
A baromfitrágyát - ismertebb nevén tyúkszart - gyerekeknél a csalánkiütés, a bibircsók, a diftéria, szamárköhögés kezelésére, valamint és az ujjszopásról való leszoktatásra alkalmazták. (Ez utóbbi módszer, feltéve, hogy a bébi ujjait kenték be vele, valószínűleg hatékony lehetett.) A birkaürüléket Írországban elsősorban a kanyaró kúrálására tartották jónak. Az írek gyakorlatát követték az észak-amerikai mohikán indiánok is. Ők azonban a skarlát és a bárányhimlő kúrálására is jónak tartották. A tehénlepényekről begyűjtött vizet szemölcsök kezelésére használták. A tehénürüléket - hasonlóan a birkatrágyához - infúzióban a kanyaró gyógyítására használták. Borogatásként pedig a forrázások és a reuma kúrálására szolgált. A trágyát - különösen a fekete tehénét - a körömágy gyulladásának kúrálására alkalmazták; és a vizeletét is hozzákeverve, az ótvar kezelésére használták.
Emésztési zavarok esetén kutyagumit tettek a gyomorra. A fehér kutyák ürüléke a torokfájás és a tüdőgyulladás kúrálására volt különösen jó. Vannak feljegyzések, melyek szerint Amerika őslakói Mexikóban kutya kakit használtak az égés- és a forrázás által okozott sérülések (sebek) kezelésére. Disznótrágyával gyógyították a diftériát, az orrvérzést és a mumpszot. Friss libafost használtak az égések és az orbánc gyógyítására. A farkasok ürülékét a kólika gyógyítására használták.
A kutyaürülék nemcsak gyógyszer, hanem - a ház körül szétszórva - a következő napokra biztosíthatja a jó hangulatunkat is. A szárított kutyaszar gyógyítja a dizentériát, míg az ökör- vagy tehénürülék a heredaganatokat valamint az isiászt (ülőidegzsábát). A kecskedrazsék - ecetben feloldva - kúrálják a szemölcsöket, valamint a forrázás okozta sérüléseket. Az egérpiszok mézzel keverve hajnövesztő szer, állítólag még a kopaszodást is visszafordítja. A középkori Anglia egyik ismert orvosa, John Aderne, a Gyógyítás művészete c. könyv szerzője, a vesekövek kúrálására mézzel és galambpiszokkal kevert forró tapaszt (flastromot) ajánlott. Pennsylvaniában (Egyesült Államok) régebben egy birkafaggyúból, bodzaforgácsból és liba ganéból készült kenőccsel gyógyították az epilepsziát.
A különféle állatok ürülékei szerves részét képezték a speciális babonás borogatásoknak és egyéb gyógyhatású készítményeknek. A Brit-szigeteken különösen az ökör- és tehéntrágya keverékéből készített pakolást tekintették gyógyító hatásúnak. A ház körül nem takarították el a tehénlepényeket, mert ez garantálta a szerencsét a ház lakói számára. Hasonlóképpen szerencsésnek tartották, ha tehénlepénybe vagy száraz kutyaszarba léptek, de csak akkor, ha először a bal lábuk találkozott az ürülékkel, és nem szándékosan történt a dolog. Nagy Britanniában egykoron a jó szerencse érdekében a ház elé vagy a bejárati ajtó mögé lócitromot helyeztek. Sokan azt is szerencsésnek vélték, ha valamilyen fölöttük elrepülő madár piszkította le őket. Egyes rablók különösen örültek, ha a tett helyszínén történt ez velük, mert ettől biztosak lehettek benne, hogy nem derül ki a bűncselekményük.
Dél-Indiában egyes helyeken - mielőtt az állapotos asszonyra rájönne a vajúdás - a szobát, ahol szülésre sor kerül, bekenik tehénürülékkel, a bejárati ajtajánál apró nedves tehénlepény-süteményeket tapasztanak a falra, melyeket neem-fa levelekkel és gyapot magvakkal borítanak be.
Amikor egy hindu felkel az ágyából, nem szabad a tehén szemébe néznie, vagy a fejét bámulnia, csak a hátsó részeit szabad látnia. Ez onnan ered, hogy a legenda szerint egy tehén a szarvaival felnyársalva megölt a bráhmint. Egyes templomoknál viszont úgy irányítják a tehenet, hogy a farka legyen az épület felé, vagyis a belépők a pofáját lássák. Azt mondják, hogy jó jel, ha a tehén a vásárlása közben vizeletet ürít, ha viszont a belei tartalmától szabadul meg, akkor valami rosszra kell felkészülnünk. Régi dél-indiai gyakorlat, hogy a tehene eladása során az árus kezébe vesz egy kevés szalmát, ráhelyez némi tehénürüléket, és átadja azt a vevőnek.
Indiában sokan azért nem használták a szarvasmarhát a gabona cséplésére, mert úgy tartották, hogy a Föld istent inzultálja az állatok ürüléke és vizelete. Amikor egy tamil párja meghalt, tehénürülékkel lenyomatott vettek a tenyeréről, és azt a háza falára tapasztották.
A Védák szerint a tehéntrágya más, mint a többi ürülék. Ha viszont bármilyen más állat ürülékével lép kontaktusba az ember, azonnal meg kell fürdenie. Még akkor is szükség van erre, ha csak átlép az ürülék fölött. Azonban a tehénlepényről senki sem gondolja, hogy fertőző, sőt - ellenkezőleg antiszeptikus tulajdonságúnak tekintik. És az igazság az, hogy ezt a modern tudományos vizsgálatok is igazolták. Nemcsak mentes a baktériumoktól, hanem el is pusztítja őket. Akár hiszik, akár nem, a tehénlepény fertőzést gátló hatású.
A tehéntrágyát fűtésre és hűtésre is használják. A házak külső falaira tapasztott lepények télen csökkentik a ház hőveszteségét, nyáron viszont hűtő hatásúak. És - eltérően az emberi széklettől - távol tartják a legyeket, ha pedig elégetik őket, a szúnyogokat is elűzik.
A hinduk ma is nagyra is becsülik a tehén ürülékét és vizeletét. Tehéntrágyával kenik be az otthonaikat, mert ez áldást és jó szerencsét hoz a számukra. A vendégeket megkérik, hogy mielőtt a házukba lépnének, gyalogoljanak át a tehénlepényeken, hogy szétkenhessék azt a lakás padlóján. A tehenek vizeletét testápolásra használják, sőt vannak, akik italként fogyasztják.
A hindu megtisztulási rituálék egyik alapvető kelléke a tehénlepény. Egy vállalkozás Kolkatában (a korábbi Kalkuttában) instant ganét árul. A felhasználónak csak vizet kell adnia hozzá, hogy megfelelő állagú tehénürüléket nyerjen belőle. Hogy a kellemetlen szagát elvegyék, az ürülékhez kámfort, kurkumát és szandálfát kevernek.