Rosta Erzsébet weboldala


A böjt - latinul jejunium (enyhébb változatában abstinentia) - önként vállalt tartózkodás ételtől, italtól vagy mindkettőtől (olykor ezzel együtt mindenféle fizikai élvezettől is). Magában foglalja tehát a teljes koplalást, melynek során még folyadékot sem vesz magához az ember, de böjtnek nevezik azt is, ha az önmegtartóztatás csak bizonyos ételek (pl. húsok) fogyasztására terjed ki. Tarthat rövid ideig, de elhúzódhat hosszasan is. Többféle böjtölést különböztetnek meg, van spirituális és politikai indíttatású, van az egészség megtartása vagy visszanyerése érdekében tartott böjt (ún. tisztító kúra), azonban vélhetően a vallási böjtök a legelterjedtebbek.

Az ókori görögök és rómaiak a böjttől remélték a megtisztulást, az istenhez való hasonlatosságot, az isteni titkok megfejtésének és felismerésének képességét. Püthagorasz és követői a spirituális böjttől várták szellemi megtisztulásukat. A japánok hittek a böjt hatalmas erejében, ezért templomaikban heteken át koplaltak. Az ókori árják heti egy napot szántak a böjtölésre, az ősi mongolok pedig minden tízedik napon nem vettek ételt magukhoz.

Az indiai jógik és az amerikai indiánok a testük feletti uralomért, valamint szellemük és lelkük megvilágosodásáért böjtöltek. Az indián sámánok böjtjükkel remélték megvalósítani és megerősíteni a kapcsolattartást a természetfeletti hatalommal. Az ősi druidáknál a böjt a misztikus beavatás része volt, a zuluk szerint a böjtölésnek köszönhető, hogy képesek megfejteni a titokzatos dolgokat. Az ausztrál őslakók mágusai böjttel idézték meg a varázslatos erőket.

A böjtölés lehet próbatétel, az aszkézis eszköze. A böjtöt mind a mai napig alkalmazzák a spirituális erő növelése érdekében. Az egészségügyi, terápiás böjtöt már az ókori egyiptomiak alkalmazták, akik hittek a böjtölés gyógyító erejében. A gyógyító böjtnek, manapság is sok követője van, ennek a szervezetet meggyógyítása, méregtelenítése és megújítása a célja. A böjt a test megtisztulásán át új dimenziókat nyit meg a szellem és a lélek felé, s ez csodás életerőt és egészséget biztosít.

A böjtölés szinte valamennyi világvallás része, az erre vonatkozó előírások a hívek előtt jól ismertek.  A böjt fontosságát már a nagy vallásalapítók hirdették, tanításuk szerint általa megtisztul az ember teste, szelleme és lelke. A vallásosak régen a böjtöt komolyabban vették, a keresztények az ima szárnyainak nevezték. Az Ó-, és az Újtestamentumban a böjt a lélek tisztulása által, közelebb visz Istenhez, a hívők szolgálják az Istent, megnyugszanak önmagukkal és harmóniát tudnak kialakítani környezetükkel.

Jézus a zsidó vallás jó néhány szigorú előírásával nem értett egyet, például - az ortodoxokkal ellentétben - nem tartotta meg a szigorú sabbat-előírásokat. „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az emberfia Ura a szombatnak is.” (Márk 2, 27,28). A böjtnek sem tulajdonított nagy jelentőséget (Márk 2, 18-23) azoknak azonban, akik böjtölni szoktak, azt tanácsolta, hogy tegyék azt feltűnés nélkül, és ne dicsekedjenek vele mások előtt: „Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. „(Máté 6, 16.) Nem fontos az étkezési szabályok megtartása, sem az, hogy étkezés előtt kezet mossanak (Máté 15, 20.), az sem teszi tisztátalanná az embert, ha vámszedők és bűnösök társaságában étkezik (Máté 9, 11), kizárólag a lélek tisztasága a döntő (Máté 15, 18). Jézus számára a csupán emberi rendelkezéseken alapuló törvények iránti engedelmességgel szemben (Máté 15, 9), csak a tiszta érzés érvényes. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Máté 16, 26.)

A zsidók böjtjének célja, hogy híveik elnyomják állati ösztöneiket, előtérbe jusson a lelkiségük, megerősödjön az akaratuk és helyes legyen az önvizsgálatuk. Böjtjükben a gyász dominál, visszaemlékezéseikben szerepel a Jeruzsálemi templom lerombolása, a zsidó állam megszűnése, mindezek fájdalmas felidézésre szolgál koplalásuk. Évente több böjtnapjuk van, elsősorban a bűnbánat napján, az ősz elején megtartott Jóm-kippur* idején tilos enniük és inniuk. Ezen kívül vannak más időpontok is, olyanok, mint például Eszter böjtje, vagy a különféle gyásznapok.

A katolikus vallás közel sem olyan szigorú, mint a judaizmus, nem tiltja például a húsok, a zöldségek, gabonák és bizonyos ételek együttfogyasztását. Viszont e vallásban két negyvennapos böjt ismert, az egyik a tavaszi bűnbánat időszakában, a nagyböjt, a másik az karácsony előtti bűnbánat.

Jézus főleg a lelkiségre helyezte a hangsúlyt, ezért mielőtt tanításait megkezdte a pusztában 40 napig böjtölt. Máté evangéliuma 11. fejezet 18-ik versében lehet olvasni Keresztelő János szigorú böjtjéről. Az apostoli tanítások hetente 2 napos, egy szerdai és egy pénteki böjtölést írtak elő. A II. vatikáni zsinat (1962-65) óta viszont már csak a hamvazószerda és a nagypéntek kötelező böjtnap.

A katolikusok böjti időszakában a viselős mamáknak nem kell böjtölniük, a tiltott ételektől sem kell megtartóztatni magukat. Nincsenek speciális étkezési szabályaik, azonban az ételt tilos pazarolni, és minden étkezés előtt és után hálát kell adni Istennek. Szeszes italt csak mértékkel szabad inni, a húsvéti nagyböjtben az áldozást követő egy órában tilos szilárd ételt enni és alkoholt inni.

A protestánsoknál nagyban ugyanazok az étkezési szabályok, mint a katolikusoknál, annyi különbséggel, hogy tilos az elhullott állatok húsát megenni és az étel pazarlása számukra már bűnnek számít.

A görögkeletiek böjtjei nagyon szigorúak, például karácsony előtti 40 nap, a virágvasárnap előtt ugyancsak 40 nap, Petrov-nap előtt 28 nap (július 12). Ilyenkor sem húst enniük, sem jól lakniuk nem szabad, sőt hetenként egy-két napon át böjtölniük kell.

Egyes a katolikus szerzetesrendeknek sajátosak a böjtjei. A trappisták például naponta egyszer étkeznek. Gyümölcsöt, főzeléket, kenyeret, tejtermékeket esznek. A magukat „igazlelkű keresztények”-nek tartó molokánok**, akik a nevüket valószínűleg onnan kapták, hogy a nagyböjt hetében tejet (moloko) ittak, az istent csak a szellemben és az igazságban kívánták imádni. A monofizita keresztény abesszinek, szentjeiknek sok böjtnapot ajánlanak fel bűneik eltörlését remélve.

A muszlimok valláselmélete és gyakorlata öt pilléren nyugszik: a tan igazságának elismerésén, valamint a négy vallási kötelesség - Istentisztelet, böjtölés, szegényadó fizetése és zarándoklás Mekkába – teljesítésén. Mohamed böjttel és lelkigyakorlatokkal törekedett a megismerésre. Követői 30 napig böjtölnek a kilencedik hónap, a Ramadán ideje alatt, ami számukra a bűnbánat időszaka. Ez idő alatt a muszlimok koplalása napfelkeltétől, napnyugtáig tart, ilyenkor csak éjszaka ehetnek. A ramadán idején a böjtöt meg kell tartani, ami nemcsak az evésre vonatkozik, nem lehet inni, sem dohányozni. Ez a hónap azért számít szentnek, mert úgy vélik, hogy ekkor, hajnali szürkület és napnyugta között érkezett az égből a Korán.

A hinduk, a buddhisták, a dzsainok, és a tao követői ugyancsak tartanak böjti napokat illetve rövidebb-hosszabb böjtöket. A bahá’i vallásúak évente 19 napot kötelesek böjtölni, ami azt jelenti, hogy napkeltétől-napnyugtáig nem ehetnek, ihatnak semmit.

A hinduizmus követőinek szigorú böjtöt kell tartaniuk, ami igazodik a hold ciklusához és a vallási ünnepekhez. Noha sokféle böjtjük van, ezek megtartása azonban nem kötelező, hanem csak ajánlott. A hinduizmus tiltja a szent tehenek húsának evését. Egyes kasztokhoz tartozók egyáltalán nem fogyasztanak húst. Minél magasabb kasztba tartozik az illető, annál jobban tiszteletben tartja a vegetarianizmust, az ahimszát.

Buddha idejében a böjt a szerzetesi élet része volt, ugyanúgy, mint a napi egyszeri étkezés. Napjainkban a buddhista szerzetesek és apácák a déli ebéd után a következő nap reggelig nem étkeznek. Meghatározott napokon böjtölnek, és ilyenkor halk suttogással vallják meg bűneiket. A tibetiek a Hold-év negyedik hónapjában, újholdtól teliholdig tartják hagyományos böjtjüket, amely testi és lelki megtisztulásukat szolgálja.



Forrás: Helmuth Von Glasenapp - Az öt világvallás, Gondolat, Budapest, 1987.

* Az Engesztelés ünnepe, mely megtérésre hívja a zsidó hívőket.

** Racionalista orosz szekta tagjai.