Amikor belekezdtem a címben lévő írásába, nem képzeltem, mekkora fába vágom fejszém. Már a szimbólum meghatározása is nehéznek bizonyult, de a szimbólumok rengetegjében, arra gondoltam, annyi lehet belőlük, mint égen a csillagok. Persze, nem tudom, hogy mennyi csillag van az égen, sem azt, hány szimbólum illetve hányféle, (vallási, mitológiai, művészeti, irodalmi, tudományos stb.) használatos a világon. A téma nehézsége ellenére, megpróbálok összeszedni és megírni néhány szimbólumot és azok jelentését
A szimbólum (latinul symbolum, görögül symbolon) más néven jelkép, vagy képzettársítás, ami nem más, mint, valamit, vagy valakit szimbolizálni, segítségével ábrázolni. A szó jelentése összekapcsolás, ismertetőjel, összefoglalás, valamilyen elvont fogalom, eszme jele, mely kivált különböző érzéseket, hangulatokat, vagy felidézhet gondolatsorokat. Az Új Idők Lexikon szerint:
„A jelkép a fogalmak hasonlóságon, belső összefüggéseken alapuló behelyettesítése, miáltal az elvont vagy ismeretlen képszerűvé, közvetlenül érzékelhetővé válik, vagy valamilyen tulajdonsága jut kihangsúlyozásra.”
A középkorban kialakult vallási szimbólumok közül, mai napig létezik, például a hal, mint Krisztus jelképe, ami a megújulásra, az ég és a föld kapcsolatára utal. Az angyalok, Isten hírnökei, halhatatlan szellemi lények. A galamb, a Szentlélek jelképe, az olajággal együtt a békére utal. A glória Krisztus testét ölelő dicsfény. A pokol a fényes mennyei birodalom sötét torzképe, ide kerülnek a gonosz lelkek, és szellemek, az istentagadó, megtévedt, gőgös angyalok, akik haláluk után az örök szenvedésre kárhozottak. A hármas szám a Szentháromság és az erények száma. Az üres sír, a feltámadás, az út szimbolizálja az élettörténetet, a sorsot, a haladást. A halottat őrző urna befogadó, a méhbe való visszatérést szimbolizálja
A számok feltárják, megismertetik a dolgok rejtett tartalmát, kormányozzák a világmindenséget, harmóniát létesítenek az istenek és a természet között. Irányítják az embereket és összehangolják az Univerzum sokféleségét. Az istenségeket már ősidők óta számokkal jelképezték . A kínai Caj-se szerint:
„Számok kormányozzák a világot”.
A szimbólum egyes változatai, formái és jelentései gyakran egyediek, mindig egy adott közösség használata érvényesül, ilyen például a fekete, vagy a fehér szimbóluma, mely mindkettő a gyász színe. E két szín egyike, a fekete a pesszimizmust ábrázolja, míg a fehér a tisztaságot. Az egyes nyelvekben például, nincs szó a kékre és a zöldre, vagy a sárgára és a narancssárgára, míg az eszkimók –a hó állapotától függően- 17 féle szóval jelölik a fehér különböző árnyalatait. Nemcsak a fehér és a fekete szerepel minden nyelvben, hanem a piros szín is, ami a tüzet jeleníti meg, a vért, a melegséget, a szeretetet, a szerelmet, az aktivitást, a szenvedélyt, de szimbolizálja az erőszakosságot és a pokol színe is.
Közismert jelképek közül néhány: például a cipőről feltételezik az utazást, a világjárást és szexuális harmóniát, valamint a fetisizmust. A csiga a halál és az újjászületés jelképe, a dohány, a füstöléssel lép kapcsolatba a szellemekkel. A gyűrű az örök körforgást jelképezi, s egyúttal a Nap, a szeretet, a Föld, a világmindenség és tökéletesség szimbóluma. Az obeliszk a legősibb jelképek egyike. Ez a felfelé keskenyedő, hegyes csúcsban végződő, négyszögletes oszlop gyakorta életfa, kozmikus fa, létra és a fallosz, de szerepel a szent domb jelképeként.