Eredetileg öngyilkosnak az olyan személyt nevezték, aki gyilok (tőr) vagy hasonló szúróeszköz által, a saját kezével vetett véget az életének. A mai tágabb értelmét - melybe a méreggel, akasztással és más egyéb módon elkövetett öngyilkosság is belefér - csak később nyerte el.
Ellentétben a távol-keleti népek (elsősorban a japánok) és egyes keleti vallások hagyományával, melyekben bizonyos körülmények között - pl. a szamurájoknál fogságba esés megelőzése érdekében - az egyedüli helyes cselekvésnek bizonyult, az öngyilkosság a keresztény-zsidó kultúrában soha sem volt elfogadott. Sőt a kísérletét régen sokfelé büntetőjogilag is üldözték. Az öngyilkosok holttestét megbecstelenítve - karóval átszúrva - szertartás nélkül, a keresztutaknál temették (Magyarországon hóhérral égettették) el. Ma viszont már, mivel az ember önmaga ellen - jogsértés hiányában - nem képes bűntettet elkövetni, az öngyilkosság kísérletét nem büntetik.
Nem helyeslik az öngyilkosságot a hinduk sem, ugyanis szerintük ez - megfordítva az óra kerekét - visszaveti őket a spirituális fejlődés útján, és a poklot is megjárva, jó néhány élettel korábbról kell folytatniuk az - újjászületések százainak-ezreinek láncolatán át - örökkévalóságba vezető útjukat. Kivétel volt, az egyes kasztokban vidéken még a múlt század elején is gyakorolt szati (az özvegyasszonyoknak a férjük halála utáni megégetésének) hagyománya, mely abban a hiedelemben gyökerezett, hogy az asszony a párja nélkül semmit sem ér, ezért annak halála után nincs joga az élethez. Szerencsére ez a tradíció teljesen eltűnt, a szatit már régóta törvény tiltja.
Bizonyos mértékig az öngyilkossággal kapcsolatos hiedelmek, jövendölések is tükrözik ezt az eltérő, de azért többnyire negatív megítélést, e területen azonban a paletta - főként az élet eldobásának módjától függően - sokkal színesebb.
Az akasztás például a régi germán hagyományban vihart kavar, de orkánerejű szél várható a cseheknél is, ha valaki felköti magát. Az utóbbiak szerint az öngyilkosok felkeresik azt a helyet, ahol a tettüket elkövették.
A kínaiak úgy tartják, hogy aki a saját kezével vet véget az életének, késsel vagy - ha mással követte el - az öngyilkossághoz használt eszközzel fog megjelenni a pokolban. Aki pedig a torkának elvágásával öli meg magát, annak nemcsak szenvedésben lesz része, de a lélek örömeinek megvonását is okozza. Egyébként régen, ha egy kínai férfi az ellensége halálát kívánta, elment az illető házához és az ajtajára akasztotta fel magát. Sokak szerint ezzel nem csak az ellenségére, hanem annak családjára is halált hozott.
Aki öngyilkosság, erőszak vagy baleset által veszti el az életét, kárhozatra van ítélve, mondják a hinduk. A sziú indiánok szerint viszont az lesz szerencsétlen, aki felakasztja magát egy nagy fára, mert - bárhová is kerüljön az illető a halála után - a kiválasztott fát örökké magával kell vonszolnia.
Azt mondják, az öngyilkosok testei, mikor a hegyre cipelik fel, oly könnyűek, mint egy tollpihe, azonban lefelé annyira nehezek, mintha egy lovas fogat tartaná vissza őket.
A skótok állítják, hogy balszerencsés annak a holttestét eltávolítani, aki az ajtónkhoz tartva dobta el magától az életét. Számos helyen balszerencsésnek tekintik koporsó készítését az öngyilkos számára, kivéve Skóciát, ahol ez épp az ellenkezőjét jelenti.
Sokak szerint az is szerencsét hoz, ha megérintjük egy öngyilkos holttestét. A temetés helyének kiválasztásával azonban már vigyázni kell, mert háromszor csap le oda villám.
Ha valaki sikertelenül próbálkozik meg öngyilkossággal, az annak a jele, hogy nem természetes módon fog meghalni. Azt is mondják, hogy az öngyilkos teste mindaddig nem oszlik fel, míg el nem jön a természetes halálának az ideje. A skandinávok - sokakhoz hasonlóan - ugyancsak tisztességtelennek tartják, ha valaki önkezével vet véget az életének, az öngyilkosok holttestei temethetők el a szent földbe, ezért - mint mondják - addig kell a lelkeiknek bolyonganiuk a földön, ameddig egyébként éltek volna.
Ha azt álmodjuk, hogy a saját kezünkkel vetünk véget az életünknek, az valószínűleg a mindennapi gondjainktól való megszabadulásunk iránti kétségbeesett vágyunkat fejezi ki. Képtelenek vagyunk megszabadulni rejtegetett bűntudatunktól, és ezért követünk magunk ellen agressziót. Próbáljuk meg új szemszögből megközelíteni a problémákat. Más értelmezésben ez az álom a személyiségünk átalakulását, vagy életünknek egy új szakaszát jelzi.
Ha másvalaki öngyilkosságát látjuk álmunkban, az a személy iránt érzett aggodalmunk kifejeződése. Vegyük számba, melyek azok a karaktervonások, személyiségjegyek benne, melyeket jó lenne megsemmisíteni, vagy eltávolítani magunkból. Talán abban reménykedünk, hogy nem vagyunk olyanok, mint az illető, miközben megkíséreljük megszabadítani magunkat a rá jellemző tulajdonságoktól.